Wikipédia

Szenczi Molnár Albert

magyar református lelkész, műfordító, nyelvész, ókortudós, gondolkodó
A lap korábbi változatát látod, amilyen Tomázia (vitalap | szerkesztései) 2012. április 24., 20:41-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Források)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2012. április 24.) ezen a változaton alapul.

Szenczi Molnár Albert (Szenc, 1574. augusztus 30. – Kolozsvár, 1634. január 17.[1]) református lelkész, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító.

Szenczi Molnár Albert
SzületettMolnár Albert
1574. augusztus 30.
Szenc
Elhunyt1634. január 17.
Kolozsvár
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaFerinari Kunigunda
Foglalkozásareformátus lelkész, nyelvtudós, műfordító, zsoltárköltő, egyházi író
SírhelyeHázsongárdi temető
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Szenczi Molnár Albert témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Szenczi Molnár Albert témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Noha életének javát külföldön élte le (Wittenberg, Strassburg, Heidelberg, Altdorf, Marburg és Oppenheim), és műveinek többsége ott született, tevékenységét hazája javára fejtette ki. Barátait idézve egyik levelében, ezt írta: „Azt mondják ugyanis mind és erősítik, hogy egyetlen szótár kibocsátásával, amit a deákság egész Magyarországon szomjúhozik, többet csinálhatok mind az egész hazának, mintha egyik helységében több évig tanítom az ifjúságot avagy az egyházközséget.”[2]

Úttörő jelentőségű latin szótára átdolgozásokkal a 19. század közepéig használatban volt; sok irodalmi, tudományos műszónak nála olvassuk első magyar nyelvű meghatározását. Latin nyelvű magyar nyelvtanát a 18. századig kézikönyvként használták, ezáltal – a tudománytörténeti jelentőségen túlmenően – nagymértékben hozzájárult a magyar nyelvhasználat és helyesírás egységesüléséhez. A református magyarság számára zsoltárfordításai, a Károlyi-biblia javított kiadása, Kálvin Institutiójának és a heidelbergi káténak fordítása máig élő hagyatékot jelentenek. A magyar irodalmi nyelv és a magyar verselés fejlődésére kiemelkedő hatást gyakorolt.

Életpályája

Dédapja a Székelyföldről származott, és Hunyadi Mátyás katonájaként Nápoly ostrománál harcolt, majd Pozsony vármegyében telepedett meg. Fiát a foglalkozása után Molitorisnak, azaz Molnárnak nevezték, és ezt a nevet viselte unokája, azaz Szenczi Molnár Albert apja is, aki Szenc mezővárosban élő faragómolnár volt. Albert születésekor az apa még jó módnak örvendett, később azonban elszegényedett, 1603-ban[3] bekövetkezett halála után a család nyomorban élt.[4]

Molnár Albert szülővárosában kezdte tanulmányait 1584. szeptember 7-én. Édesanyja 1585. december 4-én bekövetkezett halála után 1586-ban öt hónapig Győrben, 1587-től másfél évig Göncön, 1588-tól 1590 nyaráig Debrecenben tanult. Göncön Károlyi Gáspár környezetében tanúja lehetett a vizsolyi biblia fordításának és kinyomtatásának, Debrecenben Csorba István volt a tanítómestere.[5]

1590-ben előbb Kassán volt nevelő, majd november 1-jén külföldi tanulmányútra indult. Legelőször a reformáció szülővárosát, Wittenberget kereste fel, 1591 nyarán Drezdában a Szent Kereszt Gimnáziumban (Gymnasium zum Heiligen Kreuz), ősszel ismét Wittenbergben, majd 1592-ben Heidelbergben tanult. 1593. május 1-jén Strasbourgba ment, ahol fölvették a Collegium Wilhelmiticumba alumnusnak; 1595. május 21-én a bölcselet baccalaureusává avatták. 1596 nyarán Genfbe látogatott, ahol megismerkedett az idős Béza Tódorral. Visszatérve Strassburgba, folytatta tanulmányait, de még ugyanebben az évben kálvinizmusa miatt száműzték a lutheránus városból. Ekkor nagyobb utat tett Svájcba, Itáliába, és úgy tért vissza Németországba. 1596. december 4-én teológiai diákként felvették a heidelbergi Casimirianumba, és 1597. január 22-én beíratkozott az egyetemre, ahol 1599-ig tanult.[6]

1599. október végén kilenc év külföldi vándorlás után hazatért, hogy a protestáns nemesség körében pártfogókat szerezzen. 1600-ig Szencen tartózkodott, és bejárta a Felvidéket. 1600. márciusban visszautazott Németországba, ahol több városban megfordult (Altdorf, Heidelberg, Speyer, Frankfurt). November 23-tól Herbornban tanult; bizonyítványa szerint, amelyet 1601. július 19-én Johann Piscator állított ki, szívesen látták volna az intézmény tanárként, de erre nem volt lehetőség. 1601-ben korrektor volt Frankfurtban Johannes Saur kiadójánál, 1602-ben Ambergben házitanítóként dolgozott. 1603. január 23-án beíratkozott az altdorfi egyetemre, és ebben a Nürnberg melletti egyetemi városkában kezdte írni latin-magyar szótárát. A szótár első részét II. Rudolf császárnak ajánlotta, és a könyv megjelenésekor Prágába utazott, hogy személyesen mutassa meg az uralkodónak. Itt nagy elismerésben volt része, többek között Kepler is vendégül látta. A császár tanácsosai meg akarták nyerni a jeles fiatal tanárt a római katolikus hitnek, ezért a jutalmon felül 50 forint útiköltséggel a bécsi egyetemre küldték. A Bocskai-felkelés kitörésekor azonban Szenczi visszatért a német birodalomba.[7]

 
Szenczi Molnár Albert sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben.

Németországban két protestáns fejedelem, IV. Frigyes pfalzi választófejedelem és (Könyves) Móric hessen–kasseli tartománygróf volt pártfogója. Frigyes 1606-ban a heidelbergi Sapientia Collegiumban rendelt neki ellátást a tanítók asztalánál, Móric pedig 1607-től 1611-ig Marburgban saját költségén tartotta. A nagy műveltségű, magyarul is tudó Móric számára írta Szenczi latin nyelvű magyar grammatikáját (1604), amelyet 1611-ben újból kiadott görög szójegyzékkel bővítve. Szintén ebben az időszakban jelentek meg zsoltárfordításai, a Heidelbergi Kis Katechismus (1607), illetve a Károlyi-féle Biblia általa javított kiadása, a hanaui Biblia (1608). 1611. október 8-án Oppenheimban feleségül vette a Luther családjából származó Ferinari Kunigundát, Conrad Vietor tanár elvált feleségét, akitől utóbb két fia és négy lánya született (1612: János Albert, 1614: Erzsébet, 1617: Mária Magdaléna, 1618: Pál, 1620: Erzsébet Kunigunda, 1623: Mária Erzsébet). Feltételezhető, hogy 1611–12-ben egy opppenheim nyomdában vállalt korrektori állást. 1612-ben, egy héttel fiának keresztelője után feleségét és családját hátrahagyva Magyarországra utazott, ahol többek között részt vett a köveskúti zsinaton.[8]

Egy ideig felesége szülőhelyén, Oppenheimban volt nyomdafelügyelő, majd 1613-ban családostól Magyarországra költözött, ahol előbb Szalónakon, majd gróf Batthyány Ferenc dunántúli főkapitány rohonci udvarában vállalt lelkészi hivatalt. Mivel nem sikerült itt nyomdászműhelyt alapítania, 1614-ben Komáromba hívatta meg magát lelkésznek. 1615-ben Erdélyben tisztelgett Bethlen Gábor fejedelemnél, aki a gyulafehérvári főiskola tanárává nevezte ki, de „török és tatár hírektől elrémítött gyenge, német házanépe” miatt Szenczi visszatért Németországba. Benkő Samu szerint elképzelhető, hogy ezúttal Bethlen Gábor számára teljesített diplomáciai küldetést: az erdélyi fejedelem így próbálta volna felvenni a kapcsolatot a Protestáns Unióval. V. Frigyes pfalzi választófejedelem, régi pártfogójának fia, 1615. októberben az oppenheimi Szent Sebestyén-templom kántorává, és az iskola tanárává, majd 1617. áprilisban rektorává tette. Hivatali teendőinek ellátása mellett tovább dolgozott a magyar református vallásos irodalom területén.[9]

A harmincéves háború következtében elvesztette otthonát, ekkor a heidelbergi fejedelmi udvarban húzódott meg. A fehérhegyi csata után a várost Tilly katonái dúlták fel; kifosztották és megkínozták Szenczi Molnár Albertet is, aki ekkor Hanauba vándorolt. Itt adta ki Bethlen Gábor megbízásából Kálvin Institutio Christianae religionis című művének magyar fordítását (1624). Egy hollandiai utazás után Bethlen Gábor újabb meghívására 1624-ben végleg hazatért. 1625-től Kassán, 1629-ben Kolozsvárt lakott. Újabb magyarországi tartózkodása során nagy szegénységben élt; utóbb egészen elfelejtették, és az új fejedelem, I. Rákóczi György sem fogta hathatósan pártját. 1634 januárjában elragadta a pestis; sírkövére a tudós Bisterfeld professzor latin nyelvű versét írták.[10]

Munkássága

Szótára

 
A latin–magyar szótár címlapja, 1604

Még kassai nevelő korában, Petrus Dasypodius (1490–1559) latin–német és német–latin szótárát forgatva merült fel benne a gondolat, hogy megkönnyítené a munkáját, ha a magyarok is rendelkeznének ilyen szótárral. Heidelbergi diák korában, amikor Sárospatakra hívták lektornak, egy tanárának elmondta, hogy fél az állástól, mert nincsenek megfelelő könyvei a tanításhoz, többek között szótár sem. Ekkor tanára arra biztatta, hogy írjon egyet. A következő indíttatást a strassburgi lelkésztől, Johannes Pappustól kapta, aki megkérdezte tőle, hogy létezik-e magyar nyelvű Biblia, illetve magyar–latin szótár. Végül 1603-ban Altdorfban kezdett neki a munkának. Műve az első betűrendes magyar szótár, előtte csak tematikus szójegyzékek léteztek.[11]

Dasypodius latin–német szótárából indult ki, ezt összehasonlította több másik szótárral. Kiegészítette a szótárat saját jegyzeteivel, az 1583-ban megjelent Clusius–Beythe-féle latin–magyar növénytani Nomenclatura anyagával, mitológiai és földrajzi nevekkel. A szótár használatát megkönnyítendő, feltüntette a hangsúlyt, a főnevek nemét. A megértést példákkal és részletes magyarázatokkal segítette, így enciklopédikus ismeretanyagot is közvetített, például számos irodalmi vagy tudományos műszónak írt meghatározást. (Az 1621-es kiadás latin–magyar részében mintegy háromszáz irodalomelméleti, retorikai és poétikai szakkifejezés található.) Miután öt hónap alatt végzett a munkával, elkezdte a magyar–latin szótár megírását is. Itt az első rész forrásain kívül számos magyar könyvet is használt, illetve emlékeire támaszkodott. Egy hónap alatt elkészült a második rész is, így 1604 januárjában megküldte a kéziratot a nürnbergi nyomdászoknak. Elias Hutter orientalista vállalkozott a kiadásra, és Szenczi Molnár hozzá költözött, hogy a javításokat elvégezze, illetve a nyomtatást felügyelje. A szótár nagyon kelendőnek bizonyult, így hamarosan megjelent a második és harmadik kiadás is (Hanau, 1611, illetve Heidelberg, 1621). A második kiadásban a latin–magyar rész latin–görög–magyarrá bővült, illetve számos közmondást illesztett be Baranyai Decsi János gyűjteményéből; a harmadik kiadás tovább növekedett terjedelemben, és egyre több szinonimát tartalmazott.[12]

Szenczi Molnár Albert szótára átdolgozásokkal a 19. század közepéig használatban volt; sok irodalmi, tudományos műszónak nála olvassuk első magyar nyelvű meghatározását. Ezen a munkán alapultak később Pápai Páriz Ferenc és Bod Péter latin szótárai is, valamint a brassói Teodor Corbea Dictiones latinae cum valahica interpretatione című, az 1600-as évek végén szerkesztett latin–román szótára. A szótár jelentős hatást gyakorolt a magyar irodalmi és tudományos nyelv fejlődésére, egyrészt a nyelvi-stilisztikai eszközök bővítésével, másrészt az absztrakt gondolkodás kifejezéséhez szükséges szavak alkotásával.[13]

Nyelvtana

 
Móric hessen–kasseli tartománygróf

Latin nyelvű magyar nyelvtanát (Nova grammatica Ungarica) pártfogója, a nagy műveltségű (Könyves) Móric hessen–kasseli tartománygróf megbízására kezdte el írni 1607-ben. Mivel nem ismerte Sylvester János magyar nyelvtanát, kevés anyagra támaszkodhatott. Az általa ismert francia, német és cseh nyelvtankönyvek használata alig jelentett segítséget, a nyelvek eltérő logikája miatt. A grammatika felépítéséhez Petrus Ramus latin nyelvtanát választotta, utánozva Móric fejedelmet, aki maga is ezzel a módszerrel írt latin nyelvtankönyvet a hesseni iskolák használatára. A példákat a Károli-bibliából, Székely István Krónikájából és más magyar művekből vette; ezzel párhuzamosan a bibliakiadás hibáit is javítgatta. A munka így két évig tartott, a szerző saját megfogalmazása szerint: „bizony sokat verítékezett elmécském”. Az 1609 júniusában elkészült munkát a következő évben nyomtatták ki Hanauban.[14]

Szenczi Molnár Albert nyelvtana kora tudományos színvonalának javát képviseli. Célja az volt, hogy idegenek számára lehetővé tegye a magyar nyelv elsajátítását, ezért a teljes nyelvtani rendszerezésre törekedett. A hangtan, alaktan mellett a mondattant is tárgyalja, és rendszerbe foglalja a magyar nyelv helyesírási és stilisztikai sajátosságait. Mivel a mű felépítése egy latin nyelvtan mintáját követi, a magyar nyelvet is a latin nyelvtani kategóriák szerint tárgyalja, így például a magyar névragozást két külön fejezetben ismerteti, a latin deklinációnak, illetve a prepozíciós szerkezeteknek megfelelően. Fontos lépés az önálló magyar nyelvtan kialakulásához vezető úton, hogy a latinban nem létező eseteket is bevezet, például az eredményesetet mutativusnak nevezi.[15]

Grammatikája az első olyan magyar nyelvtan, amely mondattannal együtt fennmaradt. Saját korában Pázmány Péter dicséretét érdemelte ki; a gyakorlatban a 18. század végéig kézikönyvként használták. Hatása kimutatható Pereszlényi Pál és Kövesdi Pál 17. századi és közvetetten Sajnovics János 18. század végi munkáiban is.[16]

Zsoltárfordításai

 
A Zsoltárok 1607-es kiadásának címlapja

Az indíttatást ehhez Heidelbergben kapta, ahol a Kázmér-kollégium napirendjéhez hozzátartozott a német nyelvű zsoltáréneklés. A protestáns istentiszteletnek lényeges eleme a nemzeti nyelvű egyházi ének; Luther és Kálvin egyaránt nagy fontosságot tulajdonított ennek. Részben Kálvin hatására jöttek létre Clément Marot és Béza Tódor francia nyelvű zsoltárfordításai, amelyeket Claude Goudimel és Loys Bourgeois dallamaira énekeltek. Az 1593-tól kezdve több kiadásban megjelent genfi zsoltárokat rövid időn belül német, latin, cseh, holland és magyar nyelvre is lefordították. Szenczi Molnár maga is énekelte Sztárai Mihály magyar nyelvű zsoltárait, de elégedetlen volt velük, mert „igen paraszt versekben vadnak foglalván, noha még az szent léleknek is kedves az versek szép egyező volta”, ezért elhatározta újbóli lefordításukat. Erre német és magyar barátai egyaránt biztatták, így végül altdorfi nevelősködése idején 1606. március 9-én nekifogott a munkának.[17]

A fordítás során Ambrosius Lobwasser német nyelvű fordításának „vezető sinórját” követte, de a versformák tekintetében a francia eredetit is használta. Mivel franciatudása elmaradt a német mögött, munkájában Clémens Dubois lelkész is segítségére volt. Tekintve, hogy a zsoltárokhoz százharminc különböző dallam tartozik, az énekelhetőség miatt Szenczi Molnárnak ugyanazokat a strófaszerkezeteket kellett magyar nyelven is előállítania, aminek a magyar költészetben eladdig nem volt előzménye. A debreceni kollégiumi évek alatt már verselgető Szenczi sikerrel oldotta meg ezt a feladatot, s ezzel hozzájárult a magyar nyelv funkcionalitásának kibővítéséhez.[18]

A zsoltárok képi világában megjelennek Szenczi személyes tapasztalatai és érzései, a fordító láthatóan azonosul a szorongattatását panaszoló zsoltárköltővel. Ugyanakkor a hátteret a korabeli magyar mezőgazdaság és természet képei adják - olykor a szöveghűség rovására is. Így például „Az eszterág is fészkét ott rakja / Az jegenye fákon vagyon hajlékja” sorok német változatában az eszterág helyett Reiger, azaz kócsag, jegenye helyett Tanne, azaz fenyőfa szerepel.[19]

A Zsoltároskönyv 1606. szeptember 23-án, hat és fél hónap alatt lett kész, de a fordítónak csak 1607-ben sikerült hozzá kiadót találnia a herborni Christoph Raabe személyében. A könyvet 1100 példányban nyomtatták ki, és a kortársak nagy elismeréssel fogadták. Noha a magyar gyülekezetek eleinte idegenkedtek a szokatlan dallamoktól, a 17. század második felében széles körben elterjedtek. A Psalterium Szenczi Molnár életében háromszor, a 18. században mintegy harmincszor, háromszáz év alatt több mint százszor jelent meg; a reformátusokon kívül a lutheránusok, unitáriusok, sőt a ferencesek is használták. Hatása kimutatható a 17. századi román, valamint a 18. századi szlovák zsoltárfordításokon. A katolikusok ma is az ő szövegével éneklik az Éneklő Egyház című énekeskönyv 208. darabját; a Magyarországi Evangélikus Egyház ma használatos énekeskönyvében is több zsoltárfordítása szerepel.[20]

A református énekeskönyv mind a mai napig a Szenczi Molnár Albert által fordított százötven zsoltárral kezdődik. Maga az énekeskönyv tartalmazza, hogy Szenczi nem egész száz nap alatt fordította le a zsoltárokat, és munkája végeztével ezt írta naplójába: "Laus viventi Deo - Dicsőség az élő Istennek!"[21] A református énekeskönyv anyagának felülvizsgálatáról a zsinat 1937-ben határozott, a teljes énekanyag áttekintése és felülvizsgálata 1943 és 1948 közt történt meg. Az eredeti Szenczi-féle fordításokon csak annyit és ott változtattak, ahol a ritmikus dallamok és az énekbeli hangsúlyozás megkövetelte. Másfelől, némely zsoltárból egyik-másik verset elhagyták, azt az énekeskönyvben a vers sorszáma jelzi, szöveg azonban nem tartozik hozzá. Ennek indoka: ha nagyon részletező, vagy más okból gyülekezeti használatra nem alkalmas vagy félremagyarázható az adott vers.[22]

Biblia-kiadásai

Fájl:Hanaui Biblia.jpg
A hanaui Biblia, 1068

A Szenczi Molnár által javított Károlyi-biblia két kiadása közül az 1608-as hanaui ezerötszáz példánya mind elkelt, az 1612-es oppenheimi „kisded alakú” annyira népszerű volt, hogy példányait már a megjelenés előtt előre lefoglalták. A kisebb alakú bibliák könnyen elterjedtek az egyháztagok körében, így 1621-ben Szenczi Molnár már ezt írhatta: „szép dolog, midőn a házi gazdának külső hivatalja szerint távollétében a gazdasszony a Sz. Bibliát cselédinek olvassa és azokkal is olvastatja”.[23]

 Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Egyéb művei

Fájl:Szenczi Institutio.JPG
Az Institutio fordításának címlapja, 1624

Már 1607-ben lefordította a heidelbergi kátét, amely nem sokkal később kötelező tananyaggá vált a dunántúli iskolákban és a gyulafehérvári református kollégiumban. A szerző legjelentősebb egyházi munkái 1615 után keletkeztek. Szenczi több fordítást készített a kor német protestáns egyházi műveiből: 1617-ben jelent meg a Postilla Scultetica, 1618-ban a reformáció 100. évfordulója alkalmára írt Secularis concio evangelica, azaz Jubilaeus esztendei prédikáció, majd 1621-ben az Imádságos könyvecske. Előbbi kettő a heidelbergi udvari pap, Abraham Scultetus műve, utóbbit a korban közhasználatú Bullinger–Frisius-féle imakönyvből ültette át. Noha a puritán reformátusok ellenezték a könyvből való, kötött formulák szerinti imádkozást, azt elismerték, hogy az elmélkedések és írott imák segítik a gyengébb lelkeket. Szenczi Molnár Albert számára a korabeli imádságoskönyvek gyenge minősége jelentette az ösztönzést: „Midőn országunkban járván, kelvén, láttam volna a keresztyén atyafiak kezeknél egy nehány zavaros folyamatú imádságos könyveket, menten szándékom indult arra, hogy [...] én is bocsássak valamelyet ki a mi hitünkön tanítóknak más nyelven írott, imádságos könyvei közül.” Irodalmi és nyelvi szempontból ezek kevésbé jelentősek, mint a korszerű barokk stílust alkalmazó katolikus munkák, mivel a fordító nem tudott túllépni a német alapanyag nehézkességén.[24]

Szenczi Molnár Albert legnagyobb lélegzetű munkája Kálvin Institutiójának fordítása volt. A feladattal Bethlen Gábor bízta meg, de költségeit a fejedelem mellett Rákóczi György és számos más magyar főúr, illetve németországi és hollandiai gyülekezetek állták. Az 1624-ben Hanauban megjelent, Bethlen Gábornak ajánlott könyv hatása azonban eléggé korlátozott volt: leginkább a teológiai képzettséggel rendelkezőket érdekelte, akik számára viszont nem jelentett nehézséget a latin kiadás olvasása sem. Ugyanakkor a fordítás érdeme, hogy a 16. századi magyar teológiai irodalom hagyományait felhasználva új filozófiai-teológiai szaknyelvet hozott létre.[25]

Élete vége felé, Kolozsváron fordította le Georg Ziegler Discursus de summo bono (Értekezés a legfőbb jóról) című erkölcsfilozófiai munkáját, amely a keresztény teológiát ötvözte a sztoikus filozófia tételeivel. Az olvasmányos, számos példázatot tartalmazó mű tanulsága, hogy sem a testi élvezetek, sem a szerencse nyújtotta világi előnyök nem érnek fel a legfőbb jóval, vagyis a lélek nyugalmával, amit az ember Istenben lel meg.[26]

Műveinek listája

„Írtam a szótárat, adtam a grammatikát.
Általam értekezel magyarul, Kálvin; makulátlan
Biblia fénylik az én munkám nyoma gyanánt.
Tiszta bizonyságot tettem, mit megszaporíthat
az, ha kinyomják több művem a holtom után.”

Részlet Szenczi Molnár Albertnek a Johann Heinrich Bisterfeld által írt sírfeliratából, Tóth István fordításában[27]
  • 'Αποϕτεγματα τϖν επτα Σοϕϖν. totidem heptastichis distributa… Heidelberg, 1599.
  • Tossanus Dániel Lelki iscola című művének magyar fordítása 1600 (kéziratban maradt)
  • Elementa grammaticae Latinae… Nürnberg, 1604. (Egy példánya sem ismeretes.)
  • Dictionarium Latinovngaricvm… Noribergae, 1604.
  • Dictionarivm Vngarico-Latinvm… Noribergae, 1604.
  • Psalterium Ungaricum. Szent David Királynac es Prophetanac Szaz ötven soltari az Franciai nótáknac és verseknec módgyokra most úyonnan Magyar versekre fordítattac es rendeltettec… MDCVII. Herbornában.
  • Kis Catechismus, avagy az keresztyén hütnec részeiről rövid kérdésekben és feleletekben foglaltatot tudomány; az mint sok tartományokban volt Egyházakban és Iskolákban szoktác tanítani az együgyőëket es a gyermekeket. Szent Irásbeli mondásokkal es Imádságokkal egyetemben. Szedetöt az Haidelbergai öreg Catekismusbol. Herbornában. 1607.
  • Szent Biblia Az az: Istennec O és Uy Testamentomanac Prophetac es Apostoloc által megiratott szent könyvei. Magyar nyelvre fordítatott egészszen… Caroli Gaspar Előljarobeszédével. Ez masodic kinyomtatast igazgatta; néhol meg is jobbította… Hanoviaban MDCVIII.
  • Analecta Aenigmatica, A… comportata… Herbornae; 1608.
  • Icon vere religionis. Augsburg, 1609.
  • Conspiratio Kendiana Transylvaniaca fordítása 1610. (Kéziratban maradt)
  • Novae Grammaticae Ungaricae succincta methodo comprehensae, et perspicuis exemplaribus illustratae Libri Duo… Hanoviae. M. DCX.
  • Lexicon Latino-graeco-hungaricum: … Item Dictiones Ungaricae… Latine conversae… Hanoviae, 1611.
  • Dictiones Ungaricae, … Hanoviae, 1611. (Külön czímlappal).
  • Lusus Poetici Excellentium Aliquot Ingeniorum, mirifice exhibentes Neminem, Nihil, Aliquid, Omnia: Septem Nationes Europae. Item Apophthegmata Septem Sapientium Heptastichis Exposita. His adjecta est Oratio soluta de Lusibus Naturae, cum nonullis aliis. Quorum omnium Autores, seriem monstrabit pagine versa. Nunc primum in gratiam studiosorum conjunctim editi. Hanoviae, 1614.
  • Idea Christianorum Ungarorum Sub Tyrannide Turcica, Epistola quondam A Cl. V. Paulo Thurio… Nunc operâ Alberti Molnar… conjunctim edita. Oppenheim, 1616.
  • Postilla Scultetica: Az egesz esztendö altal valo vasarnapokra es fő innepekre rendeltetet euangeliomi textusocnac magyarazattya… kiboczáttatott: Scultetus Abraham altal… Mellyet Németből Magyar nyelvre fordított… Ez mellé adatott azon Autortól egy Uy esztendői prédikátzo, az az: Historiai Tanitas az Istennec czudálatos dolgairol az ő anya szent Egyházánac reformálásában, tertesztésében és megtartásában, az elmult száz esztendőkben, … Oppenheim, 1617.
  • Secularis Concio Euangelica; az az, Jubileus esztendei praedikatzo: Mellyben az Euangeliumnac az elött száz esztendövel, Isten kegyelméböl, uyonnan kinyilatkoztatása, terjedése és megtartása örvendetes haláadással előszámláltatic és megdiczirtetic. Németül praedicaltatott Haydelbergában… Scultetus Abraham altal. (Ez praedikatzo mellé adattac azon tanuságrul hat régi énekec.) Oppenheim, 1618.
  • Imadsagos Könyveczke, Mellyben szép Hálá adásoc és áhitatos Könyörgésec vadnac: … Heidelberg, 1620.
  • Kereszteni Religiora es igaz hitre valo tanitas. Mellyet Deakul irt Calvinus Janos. Es osztan Franciai, Angliai, Belgiai, Olasz, Német, Czeh és egyéb nyelvekre fordítottanak: Mostan pedig az Magyar nemzetnek Isteni Igassagban való épületire Magyar nyelvre fordított… Hasznos és bövséges Registromockal egyetemben. Hanoviaban, 1624.
  • Consecratio Templi Novi, Az az, Az Uyonnan felepittetett Bekeczi Templumnac Dedicalása es megszentelésekor, sok fő népeknek, Nemes Vraknac, Tanítoknac es koz rendeknec gyülekezetiben, az 1625. Esztendönek elsö napján tétetött Praedicatiók; az Templom falaira es az Székekre feliratott Szent Irásbéli Könyörgésec es szép mondásoc; Ezec mellé adattac az ott tött Praedicatiockal egynihány egyenlő értelmű Praedicatióc. Mellyeknek Registruma ez Levélnec tullyan vagyon… Kassa, 1625.
  • Hivseges es idvösseges tanacz adás, Az olly Házasságról, melly két ellenkezö Religion való Személyec kôzôtt leszen. Mellyet Petrus Molinaeus Frăciai nyelven irott, osztan Nemetböl Magyarra forditott. Kassa, 1625.
  • Egy keserűség-vigasztaló és egy igaz szeretetre oktató könyvecskéknek fordításai 1629. (Kéziratban maradt)
  • Discvrsus de svmmo bono, Az legfőbb iorol, mellyre ez vilag mindenkoron serényen és válóban vágyódik. Az Bibliai és Világi sokféle Historiákért és Példákért olvasásra kedves és hasznos. Ennekelôtte Iosqvinvs Betvleivs által Hanoviaban bocsáttatot ki. Mellyet mostan némellyeknek kérésekre Magyarrá fordítot Sz. M. A. Lőcsén, 1630

Jegyzetek

  1. ↑ Korábbi forrásokban 1633 szerepel a halálozás éveként; a MÉL 1639. január 17-ét tüntet fel, Herepei János kutatásai azonban ezt a dátumot teszik a legvalószínűbbé, lásd Herepei 1933: 468.
  2. ↑ Szenczi Molnár Albert levele Georg Remhez, 1610. szeptember 18. in Szenczi 1984: 207.
  3. ↑ Giebermann szerint az apa halálának dátuma 1604. januárra tehető; erre a család egyik rokonának, Szíjgyártó Lukácsnak 1604. augusztus 19-i leveléből következtet, amely szerint idősebb Molnár Albert több mint fél éve halt meg.
  4. ↑ Dézsi 1897; Szinnyei 1903; MÉL 1969; Sőtér 1964: 67–68; Zoványi 1977; Benkő 1984: 15; Szenczi 1984: 165; Nagy 2008: 259.
  5. ↑ Dézsi 1897; Szinnyei 1903; Sőtér 1964: 68; MÉL 1969; Zoványi 1977; Benkő 1984: 8; Giebermann 2005: 7.; Nagy 2008: 259.
  6. ↑ Szinnyei 1903; Sőtér 1964: 68; Zoványi 1977; Szenczi 1984: 77; Giebermann 2005: 8.; Nagy 2008: 259.
  7. ↑ Dézsi 1897; Sőtér 1964: 69; Szenczi 1984: 105; Szinnyei 1903.; Giebermann 2005: 9.; Petrőczi 2006: 54.
  8. ↑ Dézsi 1897; Szinnyei 1903; Zoványi 1977; Szenczi 1984: 161–162; Giebermann 2005: 11–13.; Petrőczi 2006: 56.; Nagy 2008: 259.
  9. ↑ Szinnyei 1903; Sőtér 1964: 70; Benkő 1984: 62; Giebermann 2005: 17–18.; Nagy 2008: 259–260.
  10. ↑ Szinnyei 1903; Herepei 1933: 466; Sőtér 1964: 70; Benkő 1984: 27., 71; Nagy 2008: 260.
  11. ↑ Dézsi 1897; Sőtér 1964: 71; Benkő 1984: 25–26., 33; Szathmári 2007a: 163.
  12. ↑ Dézsi 1897; Sőtér 1964: 71–72; Benkő 1984: 34–36; Szathmári 2007a: 163.
  13. ↑ Sőtér 1964: 72; MÉL 1969; Benkő 1984: 57; Szathmári 2007a: 165–171.
  14. ↑ Dézsi 1897; Szinnyei 1903; Sőtér 1964: 72; Benkő 1984: 37.
  15. ↑ Sőtér 1964: 72; Benkő 1984: 36–37; C. Vladár 2009: 284.
  16. ↑ Dézsi 1897; Szinnyei 1903; Sőtér 1964: 72; C. Vladár 2001: 467., 478.
  17. ↑ Dézsi 1897; Sőtér 1964: 73; Szenczi 1984: 125; Szathnári 2007b: 401.
  18. ↑ Dézsi 1897; Sőtér 1964: 73; Szathmári 2007b: 405.
  19. ↑ Sőtér 1964: 74; Benkő 1984: 46; Szathmári 2007b: 401.
  20. ↑ Dézsi 1897; Szenczi Molnár Albert levele Ludovicus Luciushoz, 1607. augusztus 18. in: Szenczi 1984: 198; Benkő 1984: 52–59; Szathmári 2007b: 401; KatLex 2007; Nagy 2008: 261; Digitális evangélikus énekeskönyv.
  21. ↑ lásd: Énekeskönyv - Magyar reformátusok használatára; A Magyarországi Református Egyház kiadása, Bp., 1991., 232. old.
  22. ↑ lásd: Énekeskönyv - Magyar reformátusok használatára; A Magyarországi Református Egyház kiadása, Bp., 1991., 7. old.
  23. ↑ Nagy 2008: 215.
  24. ↑ Sőtér 1964: 75; Nagy 2008: 215–216., 262–263.
  25. ↑ Dézsi 1897; Sőtér 1964: 76; Benkő 1984: 63; Szathmári 2007b: 400; Giebermann 2005: 21.; Nagy 2008: 260.
  26. ↑ Dézsi 1897; Sőtér 1964: 76; Benkő 1984: 70.
  27. ↑ Benkő 1984: 71.

Források

További információk

  • Jancsó Benedek: Szenczi Molnár Albert. Kolozsvár: (kiadó nélkül). 1878.  
  • Varga Bálint: Szenczi Molnár Albert, a magyar zsoltárszerkesztő élete és írói működése. 1932.  
  • Szenczi Molnár Albert: Naplója, levelezése és irományai. Jegyzetekkel ellátva kiadta Dézsi Lajos. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1898.  
  • Árokháty Béla: Szenczi Molnár Albert és a genfi zsoltárok zenei ritmusa. Kecskemét: (kiadó nélkül). 1934.  
  • Jancsó Elemér: Szenczi Molnár Albert. Cluj: Orient. 1935.  
  • Kerékgyártó Elemér: Szenczi Molnár Albert zsoltárai magyar verstörténeti szempontból. 1941.  
  • Gáldi László: Szenczi Molnár Albert zsoltárverse. Budapest: MTA Irodalomtörténeti Intézet. 1958. = Irodalomtörténeti füzetek, 18.  
  • Hegedűs József: Megjegyzések Szenczi Molnár Albert nyelvészeti munkásságához. Irodalomtörténeti Közlemények, LXII. évf. 1. sz. (1958)
  • Szenczi Molnár Albert és a magyar késő-reneszánsz. Szerk. Csanda Sándor és Keserü Bálint. Szeged: (kiadó nélkül). 1978.  
  • P. Vásárhelyi Judit: Eszmei áramlatok és politika Szenczi Molnár Albert életművében. Budapest: Akadémiai. 1985. = Humanizmus és reformáció, 12. ISBN 963 05 3386 3  
  • Szenci Molnár Albert: Összes költeménye. In Verstár '98 CD-ROM. Budapest: Arcanum. 1998. ISBN 963 85923 1 1  
  • Keszler Borbála: Szenczi Molnár Albert és a magyar orvosi nyelv. Magyar Orvosi Nyelv, (2004) 32–33. o.
  • Szenci Molnár Albert életrajz, versek, tanulmányok (Szelence)

Kapcsolódó szócikkek

 
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Szenczi Molnár Albert témában.
 
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Szenczi Molnár Albert témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szenczi_Molnár_Albert&oldid=11608111”