Sorrento (Olaszország)

	Sorrento
	; Sorrento címere
	; Sorrento címere
	Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Campania
Megye	Nápoly (NA)
Frazionék	Casarlano, Cesarano, Marano, Priora, Santa Lucia, Sorrento Capo, Sorrento Marina Grande
Polgármester	Marco Fiorentino
Védőszent	Antoninus of Sorrento
Irányítószám	80060 és 80067
Körzethívószám	081
Forgalmi rendszám	NA
Testvérvárosok	Lista Laâyoune; Mar del Plata; Nizza (1963. szeptember 14. – ); Skien; Kumano; Santa Fe; City of Wanneroo (1980–1998); Eilat;
	Népesség
Teljes népesség	15 407 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	1740 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	50 m
Terület	9 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
	Elhelyezkedése
	é. sz. 40° 37′ 40″, k. h. 14° 22′ 25″40.627778°N 14.373611°EKoordináták: é. sz. 40° 37′ 40″, k. h. 14° 22′ 25″40.627778°N 14.373611°E
	Elhelyezkedése Nápoly térképén
	Sorrento weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Sorrento témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2012. február 3.) ezen a változaton alapul.

Sorrento kikötőváros és érseki székhely Olaszország Campania régiójában, megyében , a Nápolyi-öböl DK-i partján. Egyenletes, enyhe éghajlatánál és gyönyörű fekvésénél fogva számos külföldi látogatja és választja téli lakóhelyéül. A Nápolyból induló Circumvesuviana vasútvonal végállomása. Elérhető hajóval is Nápolyból, illetve Ischia valamint Capri szigetéről. Sorrento híres a limoncellójárólami citrom, alkohol, víz és cukor keveréke. Itt született Torquato Tasso, a Megszabadított Jeruzsálem című barokk eposz szerzője, akinek tiszteletére márványszobrot emeltek.

Története

Az ókori Sorrento

Az ókor során Surrentum a görög Lipara kolóniája volt. Diodórosz római történetíró szerint a várost Liparus, Ausonos király (az ausonok vezére) fia alapította. Ausonust Odüsszeusz és Kirké fiának tartották. Az ókori város valószínűleg kapcsolatban állt az ausonok törzsével.

A legidősebb régészeti leletek az i. e. 6 századból származnak. A rómaiak érkezése előtt a város Nuceria fennhatósága alá tartozott, melynek szövetségese volt (Stabiae városához hasonlóan), a római polgárháborúk során. Miután sikerült elfoglalniuk, a város római kolónia lett. A város felvirágzásához hozzájárult az is, hogy Augustus és Tiberius császárok kedvelt üdülőhelye volt a közeli Capri szigete. A városban két jelentősebb római templom volt: az egyik Athéné, a másik a szirének tiszteletére (a várost illetve a félszigetet is utánuk nevezték el). Az ókorban Surrentum elsősorban borairól valamint vörös színű agyagedényeiről volt híres, melyekkel a Római birodalom legtávolabbi provinciáiban is kereskedett.

Surrentum fekvése rendkívül biztonságos volt, mély hasadékok védték. Az egyetlen természetes védelem nélküli szakasz egy 300 m hosszú rész volt a város délnyugati oldalán. Ezt falak építésével erősítették meg.

A mai Sorrento

Sorrento 420-ban lett érseki székhely. A Nyugat-római Birodalom bukása után előbb az osztrogótok, majd pedig a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került. A 6. században a longobárdok sikertelenül ostromolták meg. Miután a bizánciak hatalma dél-olaszországban fokozatosan csökkent Sorrento önálló hercegséggé alakult és a szomszédos Amalfi valamint a szaracénok legfőbb ellenfele lett. 1133-ban II. Roger elfoglalta és beolvasztotta a frissen alapított Szicíliai Királyságba.

1558-ban török kalózok fosztották ki Turgut reisz vezetésével, emiatt egy új védvonalat építettek a város körül. A város lakossága, sikertelenül lázadt 1648-ban a Nápolyi Királyság spanyol uralkodói ellen. Noha lakosságának nagy része az 1656-os pestisjárványban elpusztult, mégis a királyság egyik legjelentősebb települése maradt. 1799-ben csatlakozott a Parthenopéi Köztársasághoz. A 19. század óta a város gazdasága töretlenül fejlődött, kezdetben a mezőgazdaságnak és kereskedelemnek köszönhetően. Napjainkban már a turizmus a gazdaság vezető ágazata, hiszen Sorrento az egyik legkedveltebb olaszországi turistacélpont.