„Empedoklész” változatai közötti eltérés

[[Epheszoszi Hérakleitosz|Hérakleitosz]] és [[Parmenidész]] tanításaiból merítve négyelemes, bizonyos elemeiben a [[püthagoreusok]]éval rokon [[kozmogónia|kozmogóniát]]{{jegyzet*|Kozmogónia: görög eredetű kifejezés. Jelentése: a világegyetem kialakulása, keletkezésének elmélete.}} épített fel. [[Négy elem]]: a [[víz]], a [[levegő]], a [[tűz]] és a [[talaj|föld]] keveredéséből tételezte fel a világmindenséget, a keveredés változó arányait és mozgását pedig az ugyancsak anyagi eredetű SzeretetSzeretés és Viszály hatásának tulajdonította, emiatt a [[materializmus]]. előfutárának is tartják. A világ és az [[élőlény]]ek történetét négy nagy szakaszra osztotta úgy, hogy az egyesülések és a szétválások ellenére az egészet folyamatosnak és állandónak tartotta: az 1. fázis a szfairosz (gömb), itt a Szeretés működik, a 2. szakaszban kezdődik el az elkülönülés, és jönnek lét-re a világok. Állítása szerint mi magunk is ebben a fázisban élünk. A 3.-ban győz a Viszály (neikosz), megszűnik az egy-ség, s a harc uralkodik. A 4.-ben újra megjelenik a Szeretés, és visszaállítja az egy-séget, majd kezdődik az egész előlről vég nélkül. Ez a periodikus oszcilláció, amit Empedoklész tételez, nagyon nagy hasonlóságot mutat a hindu létfelfogásnak a filozófiájával, de ráhatása volt Nietzsche örök visszatérés gondolatára is.

Empedoklész –született i.e. 497.-ben, meghalt 432.-ben. ( [[Diogenész Laertiosz]] (VIII. 74) szerint – a 84. [[pánhellén játékok|olimpiász]] idején (i. e. 444–441) volt élete teljében, születését ennek alapján tehetjük az i. e. 5. század elejére.{{jegyzet*|Ezzel a datálással egybevág az a tanúbizonyság, amely szerint a 485-ben született [[Leontinoi Gorgiasz|Gorgiasz]] Empedoklész tanítványa volt, lásd Diogenész Laertiosz VIII. 58.}} ). Életéről keveset tudni. Jómódú akragaszi (ma [[Agrigento]], [[Olaszország]]) családba született. Apját Métonnak, apai nagyapját – aki a hetvennegyedik [[Olümpiai játékok|olümpia]] (i. e. 496–495) egyik győztese volt – pedig ugyancsak Empedoklésznak hívták. [[Szimplikiosz]] Theophrasztoszra hivatkozva említi, hogy Empedoklész Parmenidésznek volt csodálója és tanítványa, s még inkább a püthagóreusoknak.<ref>Simplicios: In Aristotelis Physica commentaria 25</ref>{{jegyzet*|Az idézetek magyar változata [[Steiger Kornél]], Thephrasztosz: Az érzékekről (Kossuth 1995), Görög gondolkodók - Empedoklésztől Démokritoszig (Kossuth 1996), Parmenidész és Empedoklész kozmológiája (Áron 1998), KRS: A preszókratikus filozófusok (Atlantisz 1998) könyvekben megjelent fordításai.}}

Ugyancsak Diogenész Laertiosz feljegyzései szerint Empedoklész halálát misztikum övezte: egyesek szerint „égi világosság” rabolta el, más elbeszélés szerint tűzbe vetette magát. A legismertebb történet azonban arról szólt, hogy istenné válásának bizonyításául Empedoklész az [[Etna]] kráterébe vetette magát. Bronz szandálját állítólag megtalálták a kráter szélén. Olyan történet is ismeretes, hogy lovasbalesetbenlovas balesetben halt meg.<ref>Diogenész Laertiosz: ''Híres filozófusok élete'' VIII 74–75</ref>