„Empedoklész” változatai közötti eltérés

=== Az empedoklészi kozmikus ciklus ===

[[Fájl:Empedoklész kozmikus ciklusa.svg|bélyegkép|jobbra|200px|Az empedoklészi kozmikus ciklus (illusztráció)]]

 

A 17. töredék első öt sorából megtudható, hogy a többől egy keletkezik, majd az egyből több. A 6–8. sor arról informál, hogy ez a kettős folyamat szüntelenül ismétlődik, magyarázatként pedig a Szeretet és a Viszály hatalmának váltakozását hozza fel. A 12–13. sor arról az állandóságról beszél, ami az örök körforgás ellenére a világban van: a négy elemnek a Szeretet és a Viszály hatására létesült keveréke állandó mozgásban van az egy és a sok állapota között – ebből a nézőpontból az univerzum állandó mozgásban van. Azonban a keverék a körforgás során létező és ebből a szempontból az univerzum mozdulatlan, változatlan. Ezt követően (16–17. sorok) a görög retorikában gyakran használt elemét alkalmazza: megerősítés gyanánt megismétli egy korábbi gondolatát(B. 25: „És amit kell kétszer is helyes elmondani”), úgy, hogy a visszatérő gondolat gazdagabbá és többrétűvé váljék. A folytatásban Empedoklész a négy gyökérként azonosítja azokat az entitásokat, amelyek a születés ciklusában jelen vannak, majd tesz néhány megállapítást a ciklus mozgatóerőiről, a Szeretetről és a Viszályról. A Viszály és a Szeretet láthatatlan erő, azonban a Szeretet jelenléte mégis felismerhető az emberi élet során, „halandó tagjaiban is benne született”. S bár az emberek nem ismerik fel, mégis érzik a jelenlétét, és Aphroditéval vagy az örömmel azonosítják. A 26. sor a tanítás igazságát hivatott megerősíteni: amikor Parmenidész költeményében az istennő a halandók vélekedését ismerteti, akkor azt mondja: „A következőkben az emberek vélekedéseit ismerd meg, miközben szavam csalárd rendjét hallgatod” (B. 8, 51 – 52). Ezzel ellentétben Empedoklész azt mondja: „Te azonban hallgasd a beszéd nemcsalárd útját!” (B. 17, 35), ahol a „nemcsalárd” kifejezéssel arra utal, hogy Pauszaniasz a tanításon keresztül a való igazságot tudhatja meg, és nem a halandók vélekedését. A Viszály azonban hadilábon van az elemekkel, és inkább elkülönül tőlük (Vö. B. 17, 19).