Loyalista<ref>{{url=http://www.6sociologists.20m.com/comte.html}}</ref> érzelmű, szigorúan vallásos családban született. Középiskolai tanulmányait a helyi líceumban végezte, majd 1814-tõl az Ecole Politechnique diákja lett (itt matematikát tanult), s rövid idõn belül az iskola egyik vezéregyénisége lett. Az elavult vizsgarendszer elleni tiltakozás miatt azonban kizárták a tanintézetből. Ekkor alkalmi munkákból, óraadásból élt, majd 1817-tõl Henri de Saint-Simon (1760-1825) személyi titkára lett. Az utópista gondolkodó oly nagy hatást gyakorolt Comte-ra, hogy egyes kutatók körében feltámadt a gyanú, miszerint Comte a mester tanait vette át, illetve fejlesztette tovább. A következő gondolatok: A történelem az emberi értelem fejlődésének folyamata, vagy A filozófia feladata a tökéletes társadalom megalapozása, vagy Az emberi megismerésnek és a társadalom történetének egyaránt három fázisa van, mind Saint-Simontól (is) eredeztethető. A közös munkálatok (folyóiratok, cikkgyűjtemények kiadása) közben nézeteltéréseik támadtak, s ennek folytán 1824-ben szétváltak útjaik. Comte ezt követően többször is pályázott tanári állásra, de mindig elutasították, ezért a lakásán tartott előadásokat a pozitív filozófia alapjairól. Ezt a párizsi értelmiség némi gyanakvással fogadta. 1848-ban létrehozta a Pozitivista Társaságot, 1851-tõl III. Napóleon buzgó híveként a pozitív vallás megteremtésén fáradozott. (E vallás értelmében a legfelsőbb lényeg felé irányuló szeretetre kell támaszkodnia az emberiségnek. Ennek kapcsán az intellektus a szívnek és az erkölcsiségnek rendelődik alá, s így többet nyújthat mint a puszta tudomány.) Majd [[filozófia|filozófiával]] kezdett foglalkozni. Nagyon erőteljes szellemi munkát folytatott, ami kimerítette az energiáját és megzavarta az elméjét. [[Öngyilkosság]]ot is megkísérelt.
A későbbiekben elvesztette állását és tisztelői adományaiból élt. Majd egy újabb [[házasság]] átsegítette a nehézségein.
