„Hajdu Gyula (jogász)” változatai közötti eltérés

{{ÉletrajzSzemély infobox

Hirsfeld<ref>''Hirschfeld'' alakban is.</ref> Salamon kereskedő és Altstädter Hermina fia. Jogi tanulmányait a [[pécs]]i [[Püspöki Joglíceum]]ban kezdte. Már egyetemistaként cikkeket írt a [[Pécsi Napló]]ba. 1906-ban a ''Munkás'' című lapban közölt vezércikkeket. Ugyancsak 1906-ban választották a [[Szabadgondolkodók Társasága]] Pécs városi titkárává. Munkásképző tanfolyamon tartott előadást, 1907-ben a Munkásképző Egylet elnökévé választották, majd csatlakozott a [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt]]hoz. 1910-től a párt pécsi végrehajtó bizottságának tagja.

1910-ben ügyvédi irodát nyitott. 1911-ben bekerült Pécs törvényhatósági bizottságába. 1915 végén bevonult a hadseregbe, az [[első világháború]]ban 1916 októbere és 1917 áprilisa között az orosz fronton szolgált.

1918-ban az [[őszirózsás forradalom]] idején Pécsett a nemzeti tanács titkára volt. 1919 februárjában a szerb katonai parancsnokság ötödmagával Mitrovicára internálta a pécsi magyar közigazgatás megszüntetése elleni tiltakozó memorandum miatt. A pécsi általános sztrájk miatt a magyar közigazgatást visszaállították, a letartóztatottakat elengedték. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Tanácsköztársaság]] idején a külügyi népbiztos délvidéki biztosa, a 44. vörös dandár politikai biztosa, [[Baranya megye]] kormányzótanácsi biztosa és a kaposvári 44. vörösdandár politikai megbízottja lett. Emellett tagja volt a [[Szövetséges Központi Intéző Bizottság]]nak is, s megválasztották [[Rákosi Mátyás]] és [[Vanczák János]] mellett az ellenőrző bizottságba is.<ref>[[Váry Albert]]: ''A vörös uralom áldozatai Magyarországon''. Budapest, 1923, HOGYF EDITIO. {{ISBN |978 963 848 400 0}}</ref>

1919. augusztusban Olaszországba emigrált, [[Milánó]]ban élt, majd az [[Avanti]] [[Torino|torinói]], később [[róma]]i szerkesztőségében dolgozott. 1920 őszén tért vissza Pécsre, de radikális szocialista szervezőmunkája miatt öt hónap múlva a megszálló szerb katonai hatóságok kiutasították. 1921 nyarán részt vett a [[Kommunista Internacionálé|Komintern]] III. kongresszusán Moszkvában, majd Bécsbe költözött, belépett az osztrák[[Osztrák kommunistaKommunista pártbaPárt]]ba. Bécsben közíróként tevékenykedett.

Az 1930-as évek elején a Szovjetunióban élt, könyvet írt az első ötéves tervről. 1933-tól Franciaországba költözött, Párizsban ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1935-ben belépett a francia kommunista pártba. Részt vett a párizsi magyar baloldali emigráció életében, cikkeket írt a párizsi magyar hetilapnak, előadásokat tartott a Horizont Klubban. Részt vett az emigránsok által alapított Magyar Függetlenségi Mozgalom munkájában. 1937-ben Bécsben házasságot kötött Doktor Klára Lídiával.

1945-ben hazatért Pécsre, belépett a [[Magyar Kommunista Párt]]ba, bekerült az MKP dél-dunántúli bizottságába, majd 1945 decemberében a Baranya megyei pártbizottságba. 1945. november 4. és 1953. március 8. között a Baranya és Tolna megyei választókerület MKP–listáján nemzetgyűlési illetve országgyűlési képviselő volt. 1949. május 15-én a Magyar Függetlenségi Népfront országos listájáról szerzett újabb mandátumot.

1947. január 25-étől az Iparügyi Minisztérium politikai államtitkára volt, majd a koalíciós egyezmény értelmében 1947. november 15-én az Igazságügyi Minisztérium adminisztratív politikai államtitkára volt 1949. október 31-i felmentéséig. 1950-19511950–1951-ben az Állami Ellenőrzési Központ főosztályvezetője volt.

1949-től a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|budapestiPázmány tudományegyetemPéter Tudományegyetem]] (1950-től [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|ELTE]]) jogi karán a politikai tanszék vezetője volt. 1948-tőltól a [[Magyar Jogászszövetség]] társelnöke. 1951 novemberétől a nemzetközi jogi tanszék egyetemi tanári rangú vezetője lett. 1957-ben aaz állam- és jogtudományok doktora tudományos fokozatot szerzett. Kutatóként elsősorban a háború és béke, a fegyverkezés és leszerelés, a szuverenitás jogi kérdései foglalkoztatták.

* Schuman-terv és a szuverenitás (Bp.Budapest, 1953);

* Nemzetközi jog (Búza Lászlóval és Vitányi Bélával, Bp.Budapest, 1958);

* A semlegesség (Bp.Budapest, 1958);

* Harcban elnyomók és megszállók ellen. Emlékezések a pécsi munkásmozgalomról (Pécs, 1957);

* A leszerelés (Bp.Budapest, 1961);

* A semlegesség a hidegháborúban. A pozitív semlegesség kialakulása (Bp.Budapest, 1963). – Irod.

Szerkesztőként jegyezte a Nemzetközi jogi tanulmányokat (Bp.Budapest, 1953), ''Az állam és jogtudományok'' című sorozatot 1960-tól, valamint a Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikont (Bp.Budapest, 1959; második, teljesen átdolgozott kiadás, Bp.Budapest, 1967).

* [[A Magyar Népköztársaság Állami Díja]] (1970)

*[https://web.archive.org/web/20140714233455/http://www.tortenelmitar.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=4260&catid=66:h&Itemid=67&lang=hu Történelmitár.hu]

* Horváth Pál: Dr. Hajdu Gyula ([[Jogtudományi Közlöny]], 1973. 11. szám).