„Ékírás” változatai közötti eltérés

Az igazi megfejtés [[Georg Friedrich Grotefend]]del, a [[göttingen]]i egyetem professzorával kezdődött, aki [[1802]]-ben úgy vélte, hogy azonosította a [[perszepolisz]]i ékírásos feliratokat, s jó néhány értelmezése helyesnek is bizonyult.<ref>Grotefend: ''Praevia de cuneatis quas vocant inscriptionibus Persepolitanis legendis et explicandis relatio'' (Előzetes jelentés a perszepoliszi úgynevezett ékírásos feliratok olvasásáról és értelmezéséről), 1802. Göttingen</ref> A megfejtéshez Niebuhr két évvel korábbi felismerését használta fel. Feltette, hogy ismert [[Az Óperzsa Birodalom királyainak listája|Akhaimenida]] uralkodókról van szó. Mivel a „király” titulusokat megelőző jelcsoportoknak névnek kellett lenni, megfigyelte, hogy az egyik név először az első jelcsoportként szerepel, aztán hatodikként, ráadásul az első előfordulásban nem volt utána a „király” jelző. Ez vezetett három uralkodónév helyes értelmezéséhez és az óperzsa szótagírás megértéséhez.<ref>{{Opcit|n=Klíma|o=20–21}}</ref>

 

 

[[Kép:Behistun DB1 1-15.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|A [[behisztuni felirat]] 1881-es másolata]]

 

 

1857-ben Oppert közreadta ''Éxpedition scientifique en Mésopotamie'' (Tudományos utazás Mezopotámiában) című munkáját, ami hozzájárult az ékírás megfejtéséhez. [[François Lenormant]] 1873-ban az első [[sumer nyelv]]tant adta ki, [[Joachim Ménant]] az 1880-as években megírta az első francia asszíriológiai kézikönyvet.<ref>Ménant: ''Manuel de la langue assyrienne'', 1890. Párizs</ref> [[1905]]-ben a francia [[Thureau-Dangin]] megjelentette ''Inscriptions de Sumer et d'Akkad'' ([[Sumer]] és [[Akkád Birodalom|Akkád]] feliratai) című dolgozatát.<ref>{{Opcit|n=Klíma|o=26}}</ref>

== Története ==

{{lásd még|Az ékírás írásjeleinek változatai}}

[[Kép:SAG.svg|thumb|right|450px|''A'' SAG ({{ékírás|&#x12295;}} ''[[sumer nyelv|sumerül]] fej) ékírásos jel alakulása kétezer éven át''. '''1''': i. e. 3000 körül, '''2''': i. e. 2800 körül, '''3''': i. e. 2600 körül, '''4''': i. e. 2600 körüli agyagtáblára írt jel, '''5''': i. e. 2000 körül, '''6''': óasszír és hettita változat az i. e. 2. évezred első feléből, '''7''': újasszír forma az i. e. 1. évezred elejéről]]

Az írás szinte egy időben született meg [[Mezopotámia|Mezopotámiában]] és [[Egyiptom]]ban. E két birodalomban az írnokok nélkülözhetetlenek voltak a hatalom számára. Sumerban a királyságok minden számadása a kezükön ment át. Az ékírásos szövegeket a még puha agyagtáblákba karcolták tompa nádszárakkal – íróvesszőkkel –, majd a táblákat vagy kiszárították a napon, vagy kiégették őket. Az írás alapanyaga és eszköze döntően befolyásolta a két írásrendszer további alakulását: Egyiptomban a [[papirusz]]ra festett jelek megőrizték képi jellegüket, míg az agyagtáblára író sumerek egyenes vonalakból álló mintákra alakították képeiket.

 

=== Protosumer írás ===

{{lásd még|Uruki archaikus szövegek|kisi archaikus szövegek}}

[[Kép:Tableta con trillo.png|thumb|right|260px|[[Kis (település)|Kisből]] előkerült igen korai, [[i. e. 35. század|i. e. 3500]] körüli agyagtáblácskák]]

[[Kép:Pendant EN Louvre AO7702.jpg|thumb|right|260px|[[Inanna]] [[homokkő]]be karcolt jelképe i. e. 3000 körüli időből]]

 

A piktogram úgy képzelhető el a legkönnyebben, mint a mai közlekedési táblák és eligazító jelzések. Az utóbbiak rajzi elemeinek általában van valami köze ahhoz, amire utalnak. Egy római oszlopcsarnok stilizált ábrája például általában múzeumot jelent. A tiltó és utasító közlekedési tábláknak viszont általában már nincs ilyen tartalmuk. Az elsőbbségadás tábla rajza egyáltalán nem azt mutatja, hogy meg kell állni, mégis a világ minden országában tudják, hogy azt jelenti, és mindenki a saját nyelvén beszél róla. A piktografikus írás pontosan így működik.

=== Sumer ékírás ===

{{fő|Ékjelek listája|sumer nyelv}}

[[Kép:Sumerian 26th c Adab.jpg|thumb|right|260px|Sumer írás az [[i. e. 26. század]]i [[Adab (település)|Adabból]]. Már csak egyenes vonalakból áll, de a jeleket felépítő vonalak – néhány AŠ-tól eltekintve – többnyire még nem ék alakúak. A tisztán ékekből felépített írásjelek egy évszázad múlva jelennek meg. Az írásjelek elforgatott helyzetűek, de a felirat függőleges oszlopokban olvasandó. A cellákon belüli csoportok (2–4 jel) általában balról jobbra, de ez ekkor még nem kötött.]]

[[Kép:Cuneiform script2.jpg|thumb|right|260px|I. e. 24. századi sumer irat]]

A legrégibb fennmaradt ékírásos táblák templomgazdaságok számadásjegyzékei, melyek haszonbérleti szerződéseket rögzítettek életfogytiglani munkáról, valamint a munkaszolgáltatások regisztrálását és ellenőrzését szolgálták. Például a kis sumer város, [[Ningirszu (település)|Girszu]] vallási közössége 48 péket, 7 rabszolgát, 31 serfőzőt, néhány takácsot és más kézműveseket foglalkoztatott. Ily módon dokumentáltak számos, értékkölcsönzés útján létrejött kamatüzletet is.

 

 

Elhagyták a hegyes íróeszközt, mert az nem hagyott esztétikus metszéseket és domborulatokat maga után, hiszen ezzel vonalakat húztak, amelynek két oldalán sorjás vonulatok maradtak. I. e. 2500 körül már háromszögletűre faragott nádhegyet használtak, amit csak belenyomtak az agyagba, nem húzták benne, így tiszta, háromszögletű (ék alakú) lenyomatot hagyott. Eleinte csak a templomi és királyi írnokok alkalmazták – nyilván az írásgyorsítás és -egyszerűsítés eszköze volt –, majd elterjedt a sumer társadalomban és más régiókban is.

E táblák – amelyeket a törvények feljegyzésére, a katonai vezetők rendelkezéseinek átírására használtak, a költők pedig a régi mítoszok és elbeszélések lejegyzésére, melyek közül a leghíresebb az [[Uruk]] királyáról, [[Gilgames]]ről szóló [[eposz]] ([[Gilgames-eposz]]);<ref>Az epikus költészet és a himnuszok válogatott gyűjteményét lásd: {{Komoróczy: Gilgames}}</ref> vagy egyszerűen csak arra, hogy tanácsokat adjanak a férfikorba lépő fiúknak – valóban a leggazdagabb történelmi dokumentumok.<ref>A sumer szövegek elemzését lásd: {{Komoróczy: Sumer irodalmi hagyomány}}</ref>

 

 

A sumer nyelv – hasonlóan az ősi típusú nyelvek többségéhez – nagyon sok hangzót használt, minimun negyven különbözőt, miközben poliszemantikus, azaz egyetlen egytagú szónak rendkívül sok homoním jelentése lehet.<ref name="Opp2">{{Opcit|n=Oppenheim|o=296}}</ref> Az ékírás sumer sajátosságaiból és ismert rokon nyelv hiányából adódóan azonban a sumer nyelv hangtana még mindig nagyon homályos. A feliratokat ugyan teljes mértékben megértjük és lefordíthatóak, de annak eredeti hangzása gyakorlatilag ismeretlen. A sumer ékírás eleinte még egyértelműen logografikus, nem a nyelv hangzását, hanem az értelmét kívánta visszaadni. Csak később, folyamatos fejlődés eredményeképp vált részlegesen hangjelölő szótagírássá.

Az írásjelek között alig néhány fonetikus akad, amelyek a szóírás értelmezését segítették elő. A későbbiekben egyre több jel vált fonetikus jellé. Így például a sumer nyelvben az „élet” (TI) és a „nyílvessző” (TI, TIL) nagyjából azonos hangzása miatt az „élet” fogalmát a nyílvesszővel ábrázolták (<font size="+1">{{ékírás|&#x12300;}}</font>),<ref>{{Opcit|n=Bermant–Weitzmann|o=133}}</ref> függetlenül attól, hogy a nyílvesszőt mint tárgyat általában éppen az élet elvételére használják. A nyílvesszővel – vagy a hozzá nagyon hasonló UŠ₂ jellel (<font size="+1">{{ékírás|&#x12357;}}</font>) – azonban a „halál” fogalmát és kapcsolt jelentéseit is írhatták. A szójelek és szótagjelek teljes azonossága miatt a szövegben bármelyik jel lehetett bármelyik szerepben.<ref>{{Opcit|n=Oppenheim|o=294–295}}</ref> Ráadásul a sumer nyelvben rengeteg két-három hangzós szó volt és mindegyiket több különböző jellel is írhatták. A GU szót tizennégy különböző szimbólummal jelölték, ezek egyaránt lehettek szójelek és szótagjelek is. A „hang” fogalmát írhatták a „fog” (ZU) és „száj” (KA, KAG₂) jeleivel is, de ekkor is GU a jelentése. Ez a szellemes rendszer rendkívül bonyolult és hosszadalmas írnoki képzést igényelt. A képzett írnokok azonban feltehetően folyékonyan olvasták és készségszerűen írták az iratokat.

 

 

A sumer írásrendszer logikai rendszerének megértéséhez kiváló példa az [[Uru|URU]] esete. Az URU szó sokjelentésű alapszó a sumer nyelvben. Írásban az alapjel jelentése azonban csak egy szűk körre redukálódik, a legfontosabb jelentésekre. Az alapjel és más szó- és szótagjelek kombinációi (akár determinatívumként, akár toldalékként, ligatúrásodva vagy egyszerűen csak egybeírva) adják vissza az URU szó további jelentéseit. A pontosításra alkalmazott jelek lehetnek fonetikai egyértelműsítők és módosítók. Például az URU + UD jelek egymás mellett (URU×UD) az URU₂ hangalakú szót eredményezik, melynek kiejtése valószínűleg urú vagy urúd, azaz az URU mellé írt UD annyit jelent: kettőzd meg az u-hangot a kiejtésnél. A szemantikai komplementumok a jelentést asszociációs alapon módosítják. Az URU×A jelentése „özönvíz”, mivel A = víz, URU = térség. Megfigyelhető, hogy egyes jelentéseket nem az URU alapjellel írtak, hanem az UR+U vagy U+RU variációival. Ezek némelyike azonos jelentésű az URU jelkombinációk némelyikével. Lehetett azonban uru ejtésű több más kombináció is, amelyeknek eredetileg semmi közük az URU hangalakjához, csak jelentéseihez.<ref name="sum dic">{{Cite web |url=http://psd.museum.upenn.edu/epsd/index.html# |title=The Pennsylvania Sumerian Dictionary |accessdate=2011-06-17 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20080702202817/http://psd.museum.upenn.edu/epsd/index.html# |archivedate=2008-07-02 }}</ref>

 

 

Általában úgy tartják, hogy a sumer nyelv beszélt nyelvként az [[i. e. 18. század]]ban kihalt, azonban Délkelet-Mezopotámiában, a [[Tengerföld]]ön még az [[i. e. 1. évezred]] elején is sumer személynevek ismertek. Ezen a területen viszont alig maradt fenn írásos emlék, így nem kizárható, hogy a sumer nyelv és sumer írás csak az i. e. 1. évezredben halt ki. Mindezek ellenére még az [[i. e. 1. század]]ban is tanították a templomi iskolákban a sumer nyelvet a papoknak, funkciója körülbelül az volt, mint a [[középkor]]i [[Európa|Európában]] a [[latin nyelv|latinnak]].

 

<gallery class="center">

Kép:Archives temple Bau Louvre AO13322.jpg|[[Ningirszu (település)|Ningirszu]] templomának egyik táblája

Kép:Foundation nail Entemena Louvre AO22934.jpg|[[Entemena]] egyik [[rituális alapkő|alapító dokumentuma]]

=== Akkád ékírás ===

{{lásd még|akkád nyelv}}

[[Kép:Stamp Lasha Louvre AO27586.jpg|thumb|right|260px|[[Szín-iddinam]] [[larsza]]i király egy felirattöredéke i. e. 1850 körülről]]

Az [[akkádok]] a sumer írás legkorábbi szakaszában már jelen voltak Mezopotámiában. Kulturális különbözőségeik miatt elkülönültek a sumerektől, de néhány évszázad alatt mégis asszimilálódtak, lassanként letelepedtek és saját nyelvüket a sumer ékírással rögzítették. [[Sarrukín akkád király|Sarrukín]] idején átvették a hatalmat Mezopotámia felett, ettől kezdve az akkád nyelven írt ékírásos szövegek szaporodnak, míg a sumer lassanként visszaszorult. I. e. 2500 körüliek az első ismert akkád nyelvű feliratok és i. e. 2000 körül ennek helyét vette át az óasszír és óbabiloni írás.<ref name="Klíma3">{{Opcit|n=Klíma|o=45}}</ref> Létrejötte éppen arra az időre esik, amikor a sumereknél már széles körben terjedt az ék alakú vonalak használata, így az akkád írás már mindig ékjeleket ír, teljesen rögzül ez a technika, míg a sumerek még egy-két évszázaddal később is írtak sima vonalas karaktereket.

 

 

=== Eblai ékírás ===

 

 

Az írásrendszer a sumer–akkád ékírást használta, de a helyi nyelvre alkalmazva. A felfedezés meglepő volt, mert addig nem ismertek egyetlen nyugati [[sémi nyelvek|sémi nyelvet]] sem i. e. 2000 előttről, márpedig Pettinato éppen a héber és arab ''ktb'' (= írni) szógyök alapján kezdte el az eblai nyelv megfejtését.<ref>{{Opcit|n=Bermant–Weitzmann|o=167}}</ref> Az irattár jelentőségét sokan abban látják, hogy a [[héber nyelv|héber]] nevek első ismert formáit tartalmazzák a táblák, mint az ''Ebrium-dinasztia'' (vö. ''héber'') vagy az ''Abramu, Išmàil, Išrail, Daudum, Mikàil, Mikàjà'' (vö. héber Ábrám, Iszmail, Izrael, Dávid, Mikael, Mikeás).<ref name="Biblreg">{{cite web |url=http://okor.tti.btk.pte.hu/files/tiny_mce/GrullTibor/2010_2011_1/bibl_reg_OSZleletek.pdf |title=Az Ószövetségre vonatkozó epigráfiai leletek |date= |accessdate=2011-05-28 |author=Grull Tibor |authorlink= |publisher=ELTE-BTK |work= |format=pdf |archiveurl=https://web.archive.org/web/20141004041911/http://okor.tti.btk.pte.hu/files/tiny_mce/GrullTibor/2010_2011_1/bibl_reg_OSZleletek.pdf# |archivedate=2014-10-04 }}</ref> Ezt azonban már a leletek első feltárói, Matthiae és Pettinato is cáfolták, mivel az eblai nyelv és a héber nyelv között olyan különbségeket találtak, amely az eblainak a többi nyugati sémi nyelvtől elkülönülő fejlődését mutatja. Sőt ''[[Ebrium]]'' neve, amelyet a héber hasonlításban meggyőző analógiának tartanak, szerintük egyenesen a [[hurri nyelv]]ből származik, az ''ewri'' (= úr) szó eblai torzítását látják benne. Ráadásul az eblai uralkodóház utolsó előtti uralkodójáról elnevezett dinasztia is inkább a túlzások közé tartozik.<ref>{{Opcit|n=Bermant–Weitzmann|o=206–207}}</ref> Hozzátartozik azonban a kérdés megítéléséhez, hogy ilyen korai időkben a hurri nyelv feltevése merő fikció, mivel a legelső igazolt hurri nyelvemlékek megjelenése több száz évvel későbbi.

=== Óbabiloni ékírás ===

{{fő|Óbabiloni ékjelek listája}}

[[Kép:Code-de-Hammurabi-1.jpg|thumb|right|260px|[[Hammurapi törvényoszlopa]]]]

 

Az óbabiloni írnokok számára külön nehézséget jelentett, hogy az óakkád nyelvhez képest az óbabiloni nyelv hangtanilag is megváltozott, míg az írásrendszer nem, így bizonyos hangtani különbségeket nem tudtak az akkád szótagjelekkel megfelelően jelölni. A nyomatékos, a zöngés és zöngétlen hangzók megkülönböztetése nehézkes, hosszas gyakorlást igénylő feladattá vált, amely miatt a bizonytalanabb politikai helyzetű, háborúkkal tarkított késői óbabiloni korszakban ez az írástípus egyre inkább kiszorult a mindennapi életből.<ref name="Opp3"/> Az írás hanyatlását tetézhette az írnokok társadalmi státuszának esése is. Míg a sumer vagy egyiptomi szövegekben az írnokok kitüntetett helyet foglalnak el, az akkád szövegek gyakorlatilag semmilyen információt nem tartalmaznak az írnokokról. Ennek alapján azt lehet feltételezni, hogy ebben az időszakban már nem érte meg a rengeteg tanulást és a ráfordított időt az írnoki pálya. Egyes írnokoknál szakosodást is tapasztalhatunk, ami úgyszintén arra mutat, hogy a rengeteg megtanulni való közül csak speciális esetekre koncentráltak. Voltak hivatalnokok, asztrológiai és csillagászati írásokkal foglalkozók, városi írnokok. Ez utóbbiak az újasszír szövegekben államigazgatási főtisztviselők, de ebből a korból nincs adat a státuszukra.<ref>{{Opcit|n=Oppenheim|o=301–302}}</ref>

<gallery class="center">

Kép:Prologue Hammurabi Code Louvre AO10237.jpg|[[Hammurapi babiloni király|Hammurapi]] törvényeinek „előszava”

Kép:Louvres-antiquites-moyen-orient-p1020178.jpg|Az [[Amarna-levelek]] egyike

</gallery>

A proto-elámi a legrégebbi ismert írásrendszer [[Irán]]ból. Ezt körülbelül i. e. 3100–2900 között használták agyagtáblák feliratain. A proto-elámi írás mai ismereteink szerint az uruk-kultúra idején Mezopotámiában használt piktografikus írásrendszer rokona, valószínűleg nagyrészt logografikus, mivel ezernél több jel alkotja a jelkészletet. Az írásjelek első leletei az [[uruk-kultúra]] írásfejlődésének második szakaszából valók, vagyis a piktogramok írássá alakulásának idejéből, de az írásjelek teljesen mások, mint az urukiak. Valószínű, hogy hatással voltak egymásra, de egy eltérő nyelv eltérő szókészletét rögzítették vele.<ref name="SciAm"/> A proto-elámi piktografikus írás jelenleg még megfejtetlen. Az [[uruki epikus ciklus]] egyik darabja, az [[Enmerkar és Aratta ura]] az írás elámi terjedéséről szól.<ref name="ReferenceA"/>

 

 

<gallery class="center">

[[Kép:Keilschrifturkunde altassyrisch Slg Ebnöther.jpg|thumb|right|260px|Kültepei óasszír felirat]]

[[Kép:ACM Ékírás.jpg|thumb|right|260px|Kanisi óasszír levél, alján a boríték maradványaival. [[I. e. 19. század]], [[Kültepe]], 11,1 cm]]

Az óasszír nyelv az [[akkád nyelv|óakkád]] északnyugati nyelvjárása, a Tigris-menti nyelvjárás legészakibb ága.<ref name="Opp1"/> Eltérése az óbabilonitól csekély, de az idő múlásával növekvő.<ref name="Klíma3"/> Az i. e. 2. évezred első felére jellemző nyelvi és írásképi elemekkel rendelkezik, de a fennmaradt nyelvemlékek specifikusak, ezért nehéz az összevetés a kortárs óbabilonival vagy a leszármazott újasszírral. Az óasszír dokumentumok többsége kereskedelmi ügyletek lejegyzése az [[óasszír kereskedelem]] korából, vagy magánszemélyek egymás közti, illetve a hatóságokkal folytatott levelezése, valamint néhány peres ügyre vonatkozó irat, amelyet „óasszír törvények” címen ismerünk.<ref>{{cite journal |quotes= |author=Komoróczy Géza |authorlink=Komoróczy Géza |year=2009 |month=12 |title=Primitív demokrácia |journal=Élet és Irodalom |volume=LIII |issue=50}}</ref> Nagyon kevés irodalmi téma ismert, míg az újasszír nyelv és írás – annak legfőbb lelőhelye, a [[ninive]]i könyvtár miatt – főleg irodalmi alkotások alapján tipizált nyelvjárás. Használatának ideje [[Kanis]]ban ([[Kültepe]]) nagyon pontosan megállapítható. A Karum II réteget követő Ib-ben épített templom gerendáját a [[dendrokronológia]] eszközeivel megvizsgálva arra jutottak, hogy a felhasznált fát i. e. 1832-ben vágták ki. Utoljára i. e. 1774-ben újították fel, majd a második agyagtáblás réteget (Ib) is tűzvész pusztította el.<ref name="RLA">{{Opcit|n=RLA-5|o=370–389}}</ref> Nagyon sok óasszír pecséthenger, illetve azok lenyomata ismert, amelyek jelentősen bővítették az óasszír nyelvre és az időszak történelmére vonatkozó ismereteket.<ref>{{Opcit|n=Pálfi Zoltán: ''Az óasszír pecséthengerek történeti forrásértéke'', in Orientalista Nap 2000|o=150–158}}</ref>

 

 

=== Hettita és luvi ékírás ===

A hettita írásrendszer közvetlenül az óasszír írásból alakult ki az [[óasszír kereskedelem]] korszakában. Az írást az asszír kereskedők vitték magukkal, ügyeiket azzal intézték, és ahogyan a helyi lakosság egyre inkább bekapcsolódott az üzleti és politikai életbe, fokozatosan a saját nyelvükön is írtak ugyanazzal az írásmóddal. Az első szövegek, amelyek [[hettita nyelv]]en készültek asszír írásmóddal, a ''karum Ib'' rétegből, az [[i. e. 19. század]] végéről vagy az [[i. e. 18. század]] elejéről származnak.<ref name="RLA"/> Az asszír [[kárum]] ekkorra átalakult hettita politikai centrummá.<ref>{{Bryce: Hittites}}</ref>

 

A hettita írás átvette az óasszír köznapi írásrendszer jellegzetességeit – mivel a kereskedők és a közigazgatás nem az irodalmi óakkádot használta –, így a jelformákat és azt a szemléletet, hogy a szótagjelek a teljes jelkészlet túlnyomó többségét alkotják. Néhány értelmező jelen és gyakran használt főnevek szójelein kívül csaknem tiszta szótagírást alakítottak ki. A hettitákat azonban nem kötötte a sumer és akkád hagyomány, ezért jóval tovább mentek az egyszerűsítésben és egyértelműségben, mint az asszírok valaha is. A hettita írásban minden szótagnak önálló jele van és minden szótagot csak egy jel jelöl. Ez az írásrendszer messze került a logografikus szemlélettől és egyértelmű hangjelölő tulajdonságai miatt alkalmassá vált további egyszerűsítésekre. Legalább elvi szinten hatott az [[ugariti ábécé]] kialakulására.<ref>{{Cite web |url=http://www.premiumwanadoo.com/cuneiform.languages/index_en.php?page=accueil# |title=A hettita nyelvtan honlapja |accessdate=2011-05-23 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110520043043/http://www.premiumwanadoo.com/cuneiform.languages/index_en.php?page=accueil# |archivedate=2011-05-20 }}</ref>

 

 

A hettita ékírás a [[Hettita Birodalom]] bukásával az [[i. e. 12. század]] első felében visszaszorult, az újhettita királyságokban vagy a luvi írást, vagy az újasszír írásrendszert használták. Legtovább az [[arámi nyelv]] egyik keveréknyelvében, a [[szamali nyelv]]ben maradt fenn a használata [[Szamal (állam)|Szamal]] területén. Itt is átvették azonban a betűírásokat, a [[Kilamuva-sztélé]] már [[föníciai ábécé]]vel íródott.<ref>{{Opcit|n=ÓKTCh|o=248–249}}</ref>

=== Újasszír ékírás ===

{{fő|Újasszír és újbabiloni ékjelek listája}}

[[Kép:B063ellst.png|thumb|right|260px|Egy újasszír, többszörösen összetett [[ligatúra]] (KA×GUR₇), amely jól mutatja a díszítő jelleget és a kreatív összevonásokat. A GUR₇ maga is egy állandósult összetétel, a SÍG.AḪ.ME.U. A jel összetett jelentése: „gabonafelhalmozás, gabonahalmok összehordása”, de így egyben „magtárfelügyelőt” jelent.<ref>[http://psd.museum.upenn.edu/epsd/epsd/e2804.html Nem ligatúra, hanem simán egymás után, ka-guruk (ka-guru₇) formában írt változata]</ref>]]

A [[vaskor]]ban, körülbelül az [[i. e. 10. század]] és az [[i. e. 6. század]] között az asszír írás tovább egyszerűsödött, bár a korszak elejére ([[i. e. 9. század]]) éppen az jellemző, hogy a szóírásos, bonyolultabb, de egyértelműbb rendszert részesítették előnyben.<ref name="Klíma2"/> A nyelvjárás és írásforma legtöbb darabja a [[ninive]]i könyvtárból került elő,<ref name="Opp1"/> ezért az íráskép egyszerűsödésének látszata talán azért van, mert [[Assur-bán-apli]] – bár azzal dicsekedett, hogy sumerül és akkádul egyaránt olvas – egyszerűsített jelekkel, külön a számára írt táblákat kapott olvasásra.<ref name="Klíma2"/> Rengeteg a polifónikus jel (ugyanaz a jel nagy számú eltérő szótagot jelenthet), de éppígy nagyon sok az ugyanarra a szótagra alkalmazható eltérő jelek száma is.<ref name="BW2">{{Opcit|n=Bermant–Weitzmann|o=140}}</ref>

 

Kép:Cunei-berlin-pergam.jpg|Újasszír felirat

Kép:Hermitage Dur-Sharrukin 1.jpg|Újasszír [[sztélé]] [[Dúr-Sarrukín]] városából [[II. Sarrukín asszír király]] feliratával

Kép:Library of Ashurbanipal synonym list tablet.jpg|[[Assur-bán-apli]] könyvtárából egy szójegyzék

</gallery>

=== Újbabiloni ékírás ===

{{fő|Újasszír és újbabiloni ékjelek listája}}

 

Az újbabiloni irodalmi szövegek általában archaikus formákban és szintaxissal készültek. Ez a költői dialektus, az úgynevezett „hymnic-epic dialect” ([[himnikus–epikus nyelvjárás]], a görög [[epikus dialektus]] mintájára) mesterséges irodalmi nyelvnek tűnik. Emellett élt a „sztenderd babiloninak” nevezett költői nyelv is, amelyet a műveltek, írástudók használtak. A himnikus dialektus és a sztenderd babiloni az összes akkád utódnyelvet használó térségben elnyomta a helyi dialektusokat az irodalomban, így például az asszírt is. A babiloni levelek és gazdasági dokumentumok igazolják a nagy elterjedést. Bár korpusz mérete viszonylag kicsi, az újbabiloni nyelv megtalálható egész Nyugat-Ázsiában, ráadásul diplomáciai nyelvként is szolgált. Az [[Újbabiloni Birodalom]] bukásával sem halt ki, egészen a [[Szeleukida Birodalom|szeleukida korig]] mindennapi használatban maradt. A templomokban titkosított iratokat gyártottak ezen a nyelven, új kanonikus műveket alkottak és csillagászati (asztrológiai) feljegyzéseket írtak így.<ref name="AkkLang"/> A [[Pártus Birodalom|pártus korban]] keletkezett az utolsó ismert ékírásos felirat. Ez egy csillagászati szöveg, amelyet [[75]]-ben írtak.<ref name="BW2"/>

=== Ugariti ékírás ===

{{fő|Ugariti ábécé}}

Az [[ugariti ábécé|ugariti írás]] első ismert darabjai az [[i. e. 14. század]]ból származnak. Ekkor még vegyesen készültek a helyi feliratok a hurri és a helyi [[ugariti nyelv]] alkalmazásával. A hurri nyelv hamarosan visszaszorult, a hódító [[Mitanni]] helyét átvette a hódító [[Hettita Birodalom|Hatti]]. Az ugariti írás az első ismert ábécé-jellegű írásrendszer. A hurri–hettita szótagírás egyszerűsítésének utolsó állomása. Ebben az írásban összesen harminckét darab különálló jel volt, amelyek abban is különböznek a korábbiaktól, hogy formájukban is leegyszerűsödtek. Ezeket a karaktereket már csak egy vagy néhány darab, jellegzetes módon elhelyezett ék építi fel. Minden jel a megfelelő szó vagy szótag első hangját jelenti. Az első változatai a szótagírásban megszokott mássalhangzóvázas írás miatt csak a mássalhangzókat jelölik, a későbbiekben néhány magánhangzó jele is megjelent.

 

=== Óperzsa ékírás ===

{{fő|Óperzsa ékjelek listája}}

Az óperzsa ékírás – mint az ékírások utolsó sarja – egyes vélemények szerint nem belső fejlődés eredménye, hanem tervezett és „elhatározott” írásrendszer, [[I. Dárajavaus perzsa király|Dárajavaus]] rendelete alapján hozták létre. Az Akhaimenida uralkodók „nemzeti írást” kívántak létrehozni, így kialakították a szótagírás és hangírás egyedi keverékét az [[óperzsa ékjelek listája|óperzsa írást]].<ref name="Opcit|n=Oppenheim|o=296"/> Ugyanakkor számos helyen merített az [[ugariti ábécé]]ből, ami egészen érdekes jelenség, tekintve hogy az ugariti írást ismereteink szerint az [[i. e. 12. század]]tól, [[Ugarit]] bukásától nem használták, valamint az [[urartu]]i írnoki hagyományok hatása is látszik, ezért nem kizárt valamilyen íráshagyomány továbbélése sem, ez esetben méd közvetítéssel.<ref name="V515">{{Opcit|n=Gyjakonov|o=515}}</ref> Dárajavaus idején még a beszélt nyelvként kihalt újbabilonit is használták tudományos művek írására.<ref name="BW3"/>

 

== Átírása ==

[[Kép:Bo 873 hettita agyagtábla.jpg|thumb|right|260px|A Bo 873 katalógusszámú táblatöredék ([[hettita szövegek katalógusa|CTH]]#322.1.A) a [[Telipinusz és a Tengeristen leánya]] című mítosz szövegrészleteivel. Mellette az első négy sor kiolvasott jelei, azok átírása és a fordítás.]]

A sumer és akkád ékírás jeleinek független jelentései miatt az átírások mindig sokkal konkrétabbak, mint maga az eredeti mű. Az átírások – és különösen a fordítások – olvasásánál mindig figyelembe kell venni, hogy az adott helyen lévő ékjel aktuális átírása már egy szövegértelmezésen alapuló következtetés, és elvileg még nagyon sok egyéb megfelelő is szóba jöhetne. Rövid vagy töredékes szövegek esetén nagyon sokszor előfordul, hogy egyáltalán nem lehet kitalálni, mit akartak leírni, ilyenkor mindig a szóértéket használják. Az ékírásos dokumentumok átírása (transzliteráció) nemzetközileg elfogadott egyezményeken alapul. Ezeknek egy része minden ékírásra vonatkozik, más részük a használt nyelvtől függ. Általános átírási szabvány az utóbbi időben, hogy a különleges ékezeteket a magánhangzókra nem teszik ki. Ehelyett alsó indexbe írt számok jelölik a kiejtési módot. Így például az ''u'' esetében az ''ú'' helyett ''u''₂, az ''ù'' helyett ''u''₃ alkalmazandó. Az alapesetet nem indexeljük. Ha bizonytalan, akkor az ''u''_x jelölést helyezik el.

 

== Hangtana ==

Az ékírás hangtana nehezen adható meg általánosan, mivel az általa leírt nyelvek nagyon különbözőek. A legfőbb ismertetője, hogy az egyszerű szótagok, azaz a fonetikus jelek tizennégy [[mássalhangzó]] és négy [[magánhangzó]] kombinációi és ugyanezekkel írták le az akkád nyelv tizenhét mássalhangzóból és két félhangzóból álló hangsorát is. A szótagjelek még a [[sumer nyelv]] korából származnak, ezért nem jelölik külön a [[sémi nyelvek]] egyik fontos elemét, a hangsúlyos (emfatikus) hangzókat. A magánhangzók jelölése is hiányos, például a sumer LI jellel a ''le'' és ''li'' szótagokat, a NI jellel a ''né'' és ''ni'' szótagokat írták, de ugyanezzel a NI-vel írták a ''lé'' és ''lí'' szótagokat is.

|-

! sumer mássalhangzók

|-

! akkád mássalhangzók

|-

! hettita mássalhangzók

|}

 

Az alábbi táblázat a fonetikus jeleket (szótagjeleket) foglalja össze. A teljes jellistát lásd az [[ékjelek listája]] cikkben. Ahol a szótag átírása után a jelérték „–” jelet kap, az a font hiányzik az unicode jelkészletből. A teljesen kihúzott mezők azt jelentik, hogy az adott hangzókombináció a szótagjelekben nem létezik. A táblázatban megjelenített karakterek a számítógépre telepített fontkészlettől függően egyaránt lehetnek sumer–akkád, óbabiloni, óasszír vagy egyszerűsített újasszír formájú jelek is.

 

|-

|-

|-

|| ''a'' 𒀀

|| ''e'' 𒂊

|| ''ú'' (''u''₂) 𒌑

|-

|| ''ba'' 𒁀

|| ''be''=BAD 𒁁

|| ''bù'' (''bu''₃)=PÙ 𒅤

|-

|| ''da'' 𒁕

|| ''de''=DI 𒁲

|| ''du''₄=TUM 𒌈

|-

|| ''ga'' 𒂵

|| ''ge''=GI 𒄀

|| ''gu''₇ 𒅥

|-

|| ''ḫa'' 𒄩

|| ''ḫe''=ḪI 𒄭

|| –

|-

|| ''ka'' 𒅗

|| ''ke''=KI 𒆠

|| ''ku₄'' 𒆭

|-

|| ''la'' 𒆷

|| ''le''=LI 𒇷

|| –

|-

|| ''ma'' 𒈠

|| ''me'' 𒈨

|| –

|-

|| ''na'' 𒈾

|| ''ne'' 𒉈

|| –

|-

|| ''pa'' 𒉺

|| ''pe''=PI 𒉿

|| ''pù'' (''pu''₃) 𒅤

|-

|| ''ra'' 𒊏

|| ''re''=RI 𒊑

|| ''rù'' (''ru''₃)=AŠ 𒀸

|-

|| ''sa'' 𒊓

|| ''se''=SI 𒋛

|| ''su''₄ 𒋜

|-

|| ''ša'' 𒊭

|| ''še'' 𒊺

|| ''šu''₄=U 𒌋

|-

|| ''ta'' 𒋫

|| ''te'' 𒋼

|| –

|-

|| ''za'' 𒍝

|| ''ze''=ZI 𒍣

|}

 

|-

|-

|-

|| ''a'' 𒀀

|| ''e'' 𒂊

|| ''ú'' (''u''₂) 𒌑

|-

|| ''ab'' 𒀊

|| ''eb''=IB 𒅁

|| ''úb'' (''ub''₂)=ŠÈ 𒂠

|-

|| ''ad'' 𒀜

|| ''ed''=Á 𒀉

|| ''úd'' (''ud''₂)=ÁŠ 𒀾

|-

|| ''ag'' 𒀝

|| ''eg''=IG 𒅅

|| –

|-

|| ''aḫ'' 𒄴

|| ''eḫ''=AḪ 𒄴

|| ''úḫ'' (''uh''₂) 𒌔

|-

|| ''ak''=AG 𒀝

|| ''ek''=IG 𒅅

|| ''uk''=UG 𒊌

|-

|| ''al'' 𒀠

|| ''el'' 𒂖

|| ''úl'' (''ul''₂)=NU 𒉡

|-

|| ''am'' 𒄠 / 𒂔

|| ''em''=IM 𒅎

|| ''úm'' (''um''₂)=UD 𒌓

|-

|| ''[[Dingir|an]]'' 𒀭

|| ''[[en]]'' 𒂗

|| –

|| –

|| –

|-

|| ''ap''=AB 𒀊

|| ''ep''=IB –

|| ''úp'' (''up''₂)=ŠÈ 𒂠

|-

|| ''ar'' 𒅈

|| ''er''=IR 𒅕

|| ''úr'' (''ur''₂) 𒌫

|-

|| ''as''=AZ 𒊍

|| ''es''=GIŠ 𒄑

|| ''ús'' (''us''₂)=UŠ 𒍑

|-

|| ''aš'' 𒀸

|| ''eš'' 𒌍 / 𒐁

|| ''úš'' (''uš''₂) 𒍗 =BAD 𒁁

|-

|| ''at''=AD 𒀜

|| ''et''=Á 𒀉

|| ''út'' (''ut''₂)=ÁŠ 𒀾

|-

|| ''az'' 𒊍

|| ''ez''=GIŠ 𒄑

|| ''ùz'' (''uz''₃) 𒍚

|}

 

== Számítógépes megjelenítése ==

* {{OppenheimMezopotámia}}

* {{cite book|last=Pjotrovszkij|first=Borisz Boriszovics|authorlink=Borisz Boriszovics Pjotrovszkij|title=Urartu|publisher=University of California Press|year=1968}}

* {{RLA-5}}

* {{cite book|first=Ilse|last=Wegner|title=Hurritisch, eine Einführung|publisher=Harassowitz|year=2000|isbn=3-447-04262-1}}

** [[Az ékírás írásjeleinek változatai]]

** [[Óbabiloni ékjelek listája]]

** [[Ugariti ábécé]]

** [[Óperzsa ékjelek listája]]

{{portál|ókor||írás}}

 

[[Kategória:Mezopotámia]]

[[Kategória:Biblia]]