„Ékírás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
|||
| (34 közbenső módosítás, amit 18 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
29. sor:
Az igazi megfejtés [[Georg Friedrich Grotefend]]del, a [[göttingen]]i egyetem professzorával kezdődött, aki [[1802]]-ben úgy vélte, hogy azonosította a [[perszepolisz]]i ékírásos feliratokat, s jó néhány értelmezése helyesnek is bizonyult.<ref>Grotefend: ''Praevia de cuneatis quas vocant inscriptionibus Persepolitanis legendis et explicandis relatio'' (Előzetes jelentés a perszepoliszi úgynevezett ékírásos feliratok olvasásáról és értelmezéséről), 1802. Göttingen</ref> A megfejtéshez Niebuhr két évvel korábbi felismerését használta fel. Feltette, hogy ismert [[Az Óperzsa Birodalom királyainak listája|Akhaimenida]] uralkodókról van szó. Mivel a „király” titulusokat megelőző jelcsoportoknak névnek kellett lenni, megfigyelte, hogy az egyik név először az első jelcsoportként szerepel, aztán hatodikként, ráadásul az első előfordulásban nem volt utána a „király” jelző. Ez vezetett három uralkodónév helyes értelmezéséhez és az óperzsa szótagírás megértéséhez.<ref>{{Opcit|n=Klíma|o=20–21}}</ref>
Grotefend 29 jelet értelmezett, ebből azonban csak tíz bizonyult helyesnek a későbbiekben. A helyes megfejtést kizáró ok az volt, hogy az akhajmenidák neveit csak görög változatban ismerhette, e nevek eredeti hangalakja csak a komplett írásfejtés során derült ki. Így például [[Dareiosz]] [[Óperzsa nyelv|perzsául]] Dárajavaus, vagy [[I. Khsajársá perzsa király|Xerxész]] pedig Khsajársá volt. Így maradt még feladat az óperzsában is, de a harmadik ékírásváltozatról még mindig semmit nem tudtak mondani. Az angol katona-diplomata, [[Henry Creswicke Rawlinson]] 1835-től 1851-ig tanulmányozta a biszutúni sziklafalat. Többször kellett megszakítania munkáját, mert katona lévén oda ment, ahová vezényelték, de háromszor is visszatért. 1851-ben a [[Királyi Ázsia Társaság]]nak (Royal Asiatic Society) benyújtotta tanulmányát a harmadik írás megfejtéséről, amely az [[I. Dárajavaus perzsa király|I. Dareiosz]] király győzelmét megörökítő vésett féldomborművön olvasható.<ref>Rawlinson: ''Memoir on the Babylonian and Assyrian Inscriptions'' (Értekezés a babiloni és asszír feliratokról), 1851. London</ref> 1861 és 1870 között öt kötetben jelent meg munkásságának teljes összefoglalója. Az ötödik kötet már halála után került a nagyközönséghez.<ref name="Opcit|n=Klíma|o=36">{{Opcit|n=Klíma|o=36}}</ref>
[[Kép:Behistun DB1 1-15.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|A [[behisztuni felirat]] 1881-es másolata]]
[[1857]]-ben a [[Királyi Ázsia Társaság]] felkérte Rawlinsont, [[William Henry Fox Talbot]]ot, [[Edward Hincks]]et és [[Jules Oppert]]-t – valamennyien kiváló szakértők –, hogy fordítsák le ugyanazt az akkád szöveget. Egy hónappal később beküldték fordításaikat, melyek lényegében egybehangzóak voltak, bár csak Rawlinson fordította le az egészet. A próbára azért volt szükség, mert a kételkedők erősen szaporodtak. Sokan nem hitték el, hogy a megfejtések helyesek. Különösen nagy gondot okozott a nevek olvasása és értelmezése, amely kezdeti nehézségek még ma is tovább élnek a legkülönbözőbb átírási hagyományokban, valamint a szótagok polifonikus jellege, amit nagyon sokan nehezen fogadtak el.<ref>{{Opcit|n=Bermant–Weitzmann|o=116}}</ref> Így például egy tipikus babiloni név az akkád írással így néz ki: ''an-ag-níg-du-šeš'', olvasata viszont ''Nabû-kudurri-uśur'', jelentése „Nabú, védd az elsőszülöttet”. A név írásjeleinek és hangzásának összekapcsolása egy bonyolult rejtvényhez hasonlatos: az ''an'' [[szótag]] a sumer [[Dingir|DINGIR]] megfelelője, és istent jelent. Az ''AN'' jelzi, hogy a következő szótag egy istennevet takar. Mivel ''AG'' = ''nabú'', ez esetben [[Nabú]]ét. A NIG<sub>2</sub>.DU együtt ''kudurrum''-ként olvasandó, a ''ŠEŠ'' vokalizálása pedig ''nasārum'' vagy ''uśur''.<ref>{{Opcit|n=Klíma|o=27}}</ref> Így az ''an-ag-níg-du-šeš'' szó valójában [[II. Nabú-kudurri-uszur]] babiloni királyt takarja. Ugyanezen uralkodó héber névalakja (Nebukadnézár vagy Nabukodonozor) azonban arra utal, hogy a névben mégis inkább a ''nasārum'' szerepelt, azaz a név ''Nabú-kudurri-nászir/naszár'', ennek ellenére az ékírás megfejtésének korai szakaszában kiolvasott név maradt fenn a mai napig hivatalos átírásként.
1857-ben Oppert közreadta ''Éxpedition scientifique en Mésopotamie'' (Tudományos utazás Mezopotámiában) című munkáját, ami hozzájárult az ékírás megfejtéséhez. [[François Lenormant]] 1873-ban az első [[sumer nyelv]]tant adta ki, [[Joachim Ménant]] az 1880-as években megírta az első francia asszíriológiai kézikönyvet.<ref>Ménant: ''Manuel de la langue assyrienne'', 1890. Párizs</ref> [[1905]]-ben a francia [[Thureau-Dangin]] megjelentette ''Inscriptions de Sumer et d'Akkad'' ([[Sumer]] és [[Akkád Birodalom|Akkád]] feliratai) című dolgozatát.<ref>{{Opcit|n=Klíma|o=26}}</ref>
40. sor:
Valamennyi, az ékírást napi szinten és saját beszélt nyelvének lejegyzésére használó nép valamilyen közvetlen kapcsolatban állt [[Mezopotámia|Mezopotámiával]]. Egy részük akkor vette át az ékírást, amikor betelepedett a Folyamközbe, más részük „szatellit-civilizáció” módjára a mezopotámiai kultúraimport révén jutott hozzá. A betelepedő népesség általában részben átvette a helyi nyelvet – a korai időkben a sumert, később az akkádot és annak nyelvjárásait –, miközben saját nyelve hatott az átadóra is, ez vezetett az akkád nyelv több nyelvjárásra bomlásához is.
A sumerek írásrendszerét alapvetően a [[sémi nyelvek]] alkalmazták. E nyelvcsaládba tartozott az akkád és annak utódai (babiloni és asszír) nyelv is. Az óbabiloni nyelvjárás kialakulása kifejezetten a „nyugati sémik” ([[amoriták]]) megjelenéséhez köthető. Mezopotámiában az időszámításunk kezdetét megelőző időkben sorra tűntek fel az újabb és újabb sémi népek, amelyek közül legjelentősebb az [[arámiak|arameusok]] [[i. e. 12. század]]i vándorlása. Ez a népmozgás egyidejű a [[tengeri népek]] mozgásával, csak a szárazföld belseje felől érkezett, és jelentősen hozzájárult a középasszír és középbabiloni kor politikai gyengeségéhez, valamint a „sötét kornak” nevezett [[szíria]]i és mezopotámiai kulturális pauzához. Az arámiak jelentősen megváltoztatták a térség nyelvét és etnikai összetételét, mind [[Asszíria|Asszíriában]], mind [[Babilon]]ban az arámiak alkották az új vezető réteget is és nyelvük átalakította az akkád utódnyelveket is.
A nemsémi ékíráshasználó népek többsége vitatható jellegű. A [[gutik|kutúk]] nyelvéről még semmit sem tudunk. A [[kassúk|kassziták]] és [[médek]] esetében is csak néhány személynév az, amelynek alapján nyelvi következtetéseket lehet levonni. Általában [[indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópaiaknak]] mondják őket, bár erre meglehetősen kevés a bizonyíték. Jelentős még az [[anatóliai nyelvek]]hez tartozó [[hettita nyelv]], valamint a [[hurri nyelv|hurri]] és az [[urartui nyelv|urartui]] is. Mindhárom utóbbit hol az indoeurópai nyelvek alcsaládjaiba, hol azokon kívüli nyelvcsaládokba sorolják. Vitán felül indoeurópai a [[óperzsa nyelv|perzsák]] nyelve.
71. sor:
== Története ==
{{lásd még|Az ékírás írásjeleinek változatai}}
[[Kép:SAG.svg|thumb|right|450px|''A'' SAG ({{ékírás|𒊕}} ''[[sumer nyelv|sumerül]] fej) ékírásos jel alakulása kétezer éven át''. '''1''': i. e. 3000 körül, '''2''': i. e. 2800 körül, '''3''': i. e. 2600 körül, '''4''': i. e. 2600 körüli agyagtáblára írt jel, '''5''': i. e. 2000 körül, '''6''': óasszír és hettita változat az i. e. 2. évezred első feléből, '''7''': újasszír forma az i. e. 1. évezred elejéről]]
Az írás szinte egy időben született meg [[Mezopotámia|Mezopotámiában]] és [[Egyiptom]]ban. E két birodalomban az írnokok nélkülözhetetlenek voltak a hatalom számára. Sumerban a királyságok minden számadása a kezükön ment át. Az ékírásos szövegeket a még puha agyagtáblákba karcolták tompa nádszárakkal – íróvesszőkkel –, majd a táblákat vagy kiszárították a napon, vagy kiégették őket. Az írás alapanyaga és eszköze döntően befolyásolta a két írásrendszer további alakulását: Egyiptomban a [[papirusz]]ra festett jelek megőrizték képi jellegüket, míg az agyagtáblára író sumerek egyenes vonalakból álló mintákra alakították képeiket.
239 ⟶ 241 sor:
=== Protosumer írás ===
{{lásd még|Uruki archaikus szövegek|kisi archaikus szövegek}}
[[Kép:Tableta con trillo.png|thumb|right|260px|[[Kis (település)|Kisből]] előkerült igen korai, [[i. e. 35. század|i. e. 3500]] körüli agyagtáblácskák]]
[[Kép:Pendant EN Louvre AO7702.jpg|thumb|right|260px|[[Inanna]] [[homokkő]]be karcolt jelképe i. e. 3000 körüli időből]]
A protosumer írás még nem ékírás. Piktografikus jellegű, azaz képírás volt, mint szinte minden korai, önállóan kialakuló írásrendszer kezdete. Ebben a képírásban a jel konkrét fogalmakat takar, ezért az írás iránya kötetlen, értelmezése az olvasó számára egyértelmű. Ezt az írásrendszert szóírásnak nevezzük, és nyelvtől függetlenül mindenki olvashatja, ha tudja, melyik jel mit jelent. Mivel a korai képírások egyszerű közléseket tartalmaznak, tárgyuk általában kereskedelmi jellegű, ezért nem volt bonyolult.<ref name="Opcit|n=Klíma|o=36"/> Egy adott tárgy vagy [[élőlény]] rajza magát az adott tárgyat vagy élőlényt jelentette. Ilyen módon a kezdeti írásrendszer a tárgyak ábrázolására és a számok lejegyzésére korlátozódott.
A piktogram úgy képzelhető el a legkönnyebben, mint a mai közlekedési táblák és eligazító jelzések. Az utóbbiak rajzi elemeinek általában van valami köze ahhoz, amire utalnak. Egy római oszlopcsarnok stilizált ábrája például általában múzeumot jelent. A tiltó és utasító közlekedési tábláknak viszont általában már nincs ilyen tartalmuk. Az elsőbbségadás tábla rajza egyáltalán nem azt mutatja, hogy meg kell állni, mégis a világ minden országában tudják, hogy azt jelenti, és mindenki a saját nyelvén beszél róla. A piktografikus írás pontosan így működik.
247 ⟶ 251 sor:
Az írásrendszer első elemei az [[i. e. 4. évezred]] második felében ismerhetők fel [[Mezopotámia|Mezopotámiában]], közelebbről az [[uruk-kultúra]] elterjedési területén. A korai piktografikus írás kiemelt jelentőségű lelőhelye az [[Éanna]]-körzet. Az ezen írással lejegyzett nyelv ismeretlen, és máig vita tárgyát képezi, hogy már [[sumer nyelv|sumer]] volt-e, vagy valamilyen más (protosumer) nyelv. Ez a periódus több mint három évszázadon át tartott, és az első olyan írás, amely már biztosan a sumer nyelvet közvetíti, az [[i. e. 31. század]]i [[Dzsemdet Naszr-kultúra|Dzsemdet Naszr-kultúrához]] kötődik. Ebben az írástípusban ugyanis már nyelvi elemek is feltűntek, amelyek alapján a nyelv azonosítható. Míg a bárány rajzát mindenki a saját nyelvén báránynak olvassa, a viszonylatokat kifejező íráselemeket már csak egy adott nyelven lehet értelmezni.
Az [[i. e. 34. század]] végén, az [[Uruk-kultúra]] kezdeti szakaszában agyagtáblácskákat használtak a mezőgazdasági termékek és a feldolgozott cikkek leltározására, és raktárjegyként (árufedezetes „értékpapírként”). Hasonlóképpen az árucikkeket a karavánszállítás közben is lajstromba vették, hogy a kiinduló és a célállomás között ne tűnhessen el belőle semmi. Ezeket lezárt és lepecsételt agyagtokokban rejtették el, hogy a küldönc ne férhessen hozzá. Az agyagborítékokra általában ugyanazt a feliratot írták, ami benne is volt, külső felületét a tulajdonos pecsétjével zárták le. A pecsétnyomók és pecséthengerek fontos szerepe már
I. e. 3000 körül – talán kissé előtte, még az i. e. 31. században – a képírás az eredeti funkcióhoz képest kibővült és a beszélt nyelv lejegyzésére is alkalmassá vált. A rajzos képjelek átalakultak elvont írásjelekké. Egy adott jel ettől kezdve változatos jelentéssel bírhatott,
Innentől egyes jelek több lehetséges jelentést kaptak, az egyértelműség miatt determinatívumokra, azaz értelmező jelekre is szükség volt. Ettől kezdve már csak egy adott nyelven lett olvasható a felirat, mivel a szójelek egy része szótagjellé alakult, elvesztette kapcsolódását az eredeti jelentéssel. Például a sumer [[Dis|DIŠ]] eredetileg egy fát jelentett, jelentésátvitellel több más, eltérő hangalakú szótagnak és szóelemnek is jele lett (giš<sub>2</sub>, geš<sub>2</sub>, nigida). Ahol a DIŠ szótagjelként szerepel, az olvasónak tudnia kellett sumerül ahhoz, hogy tudja a szótag hangértékét. Aki például [[akkád nyelv|akkádul]] beszélt, annak számára ''ana, gi'' vagy ''tis'' lenne az olvasata, a [[hettita nyelv|hettitának]] ''diš, tiš, táš'' vagy ''dáš''.<ref name="SciAm"/>
257 ⟶ 261 sor:
Az írás rögzült módja miatt az új jelirányt megszokták, később már az olvasása is vízszintesen, balról jobbra történt (vagyis olvasáshoz sem forgatták vissza az eredeti helyzetbe, mert írás közben megszokták a jelek ilyen irányát), így a kőbe vésett feliratokon – ahol az írás elmaszatolásának veszélye nem áll fenn – szintén áttértek a balra forgatott jelekre. A hagyományos függőleges olvasásmód azonban még nagyon sokáig fennmaradt, például [[Hammurapi törvényoszlopa]] is függőleges oszlopokban olvasandó, ami ebben az időben már nagyon archaikusnak számított.<ref>{{Opcit|n=Oppenheim|o=299}}</ref> A jelirány rögzülése azonban éppen ezen látható, a karakterek a vízszintes írás szerint elforgatott helyzetben maradtak, nem fordultak vissza az eredeti irányukba, függetlenül az olvasás irányától. [[Hammurapi babiloni király|Hammurapi]] ezen feliratát már nem lehet forgatni, balról nézve a jelek állnának fejtetőre, jobbról pedig a sorok ellentétes irányúak. Erre az időre tehát már véglegesen rögzült a vízszintes írás miatt elforgatott jelirány, miközben még emlékeztek arra, hogy eredetileg függőlegesen írtak. A képek fokozatosan egyszerűsödtek, mindenekelőtt a vonalak kiegyenesedtek, mert úgy könnyebb volt akár az agyagba karcolni, akár kőbe vésni azokat. Az ék alakú vonalak csak a háromszögletűre vágott íróvessző elterjedésével alakultak ki.<ref name="Klíma1"/>
Kép:Sales contract Louvre AO2753.jpg|A [[Louvre]]-ban őrzött adásvételi szerződések egyike, i. e. 2600 körüli időből. A jelformák erősen archaikusak.
Kép:Sales contract Shuruppak Louvre
</gallery
=== Sumer ékírás ===
{{fő|Ékjelek listája|sumer nyelv}}
[[Kép:Sumerian 26th c Adab.jpg|thumb|right|260px|Sumer írás az [[i. e. 26. század]]i [[Adab (település)|Adabból]]. Már csak egyenes vonalakból áll, de a jeleket felépítő vonalak – néhány AŠ-tól eltekintve – többnyire még nem ék alakúak. A tisztán ékekből felépített írásjelek egy évszázad múlva jelennek meg. Az írásjelek elforgatott helyzetűek, de a felirat függőleges oszlopokban olvasandó. A cellákon belüli csoportok (2–4 jel) általában balról jobbra, de ez ekkor még nem kötött.]]
[[Kép:Cuneiform script2.jpg|thumb|right|260px|I. e. 24. századi sumer irat]]
A legrégibb fennmaradt ékírásos táblák templomgazdaságok számadásjegyzékei, melyek haszonbérleti szerződéseket rögzítettek életfogytiglani munkáról, valamint a munkaszolgáltatások regisztrálását és ellenőrzését szolgálták. Például a kis sumer város, [[Ningirszu (település)|Girszu]] vallási közössége 48 péket, 7 rabszolgát, 31 serfőzőt, néhány takácsot és más kézműveseket foglalkoztatott. Ily módon dokumentáltak számos, értékkölcsönzés útján létrejött kamatüzletet is.
[[Sumer]] politikai fejlődését független városállamok sora határozta meg, melyek középpontja és hatalmi központjai a templomok és a királyi paloták voltak. Különösen a templomok váltak – kultikus jelentőségükön túlmenően – egy-egy város és környéke életének központjaivá, kulcsszerepet játszottak a [[közigazgatás]], a földszervezés, az [[öntözés]] és a kereskedelem területén. A [[Tigris (folyó)|Tigris]] és az [[Eufrátesz]] csatornázásával a sumerok megművelhetővé változtatták a sivatagot és virágzó mezőgazdaságot teremtettek. A templomok és paloták a maguk szabályozott államigazgatásával így az írás fejlődésének előfeltételeivé váltak. Feltételezhető, hogy az ékírás fejlesztői és fő használói templomi tisztviselők voltak, mivel őket bízták meg az egész közösség igazgatásával. A templomok adtak otthont az iskoláknak, melyekben a leendő közigazgatási tisztviselőket képezték (lásd [[Ninkaszi-himnusz]]). Írásgyakorlataik számtalan agyagtáblán fennmaradtak, s az írástudók a társadalom megbecsült tagjai lettek. Az ékírás megkönnyítette a kereskedelmi üzletek számontartását és lebonyolítását.<ref>{{Opcit|n=Oppenheim|o=285–293}}</ref>
Elhagyták a hegyes íróeszközt, mert az nem hagyott esztétikus metszéseket és domborulatokat maga után, hiszen ezzel vonalakat húztak, amelynek két oldalán sorjás vonulatok maradtak. I. e. 2500 körül már háromszögletűre faragott nádhegyet használtak, amit csak belenyomtak az agyagba, nem húzták benne, így tiszta, háromszögletű (ék alakú) lenyomatot hagyott. Eleinte csak a templomi és királyi írnokok alkalmazták – nyilván az írásgyorsítás és -egyszerűsítés eszköze volt –, majd elterjedt a sumer társadalomban és más régiókban is.
274 ⟶ 280 sor:
E táblák – amelyeket a törvények feljegyzésére, a katonai vezetők rendelkezéseinek átírására használtak, a költők pedig a régi mítoszok és elbeszélések lejegyzésére, melyek közül a leghíresebb az [[Uruk]] királyáról, [[Gilgames]]ről szóló [[eposz]] ([[Gilgames-eposz]]);<ref>Az epikus költészet és a himnuszok válogatott gyűjteményét lásd: {{Komoróczy: Gilgames}}</ref> vagy egyszerűen csak arra, hogy tanácsokat adjanak a férfikorba lépő fiúknak – valóban a leggazdagabb történelmi dokumentumok.<ref>A sumer szövegek elemzését lásd: {{Komoróczy: Sumer irodalmi hagyomány}}</ref>
A sumer ékírás kezdeti, élőnyelvi szakaszából viszonylag kevés összefüggő szöveg maradt fenn. Előfordult, hogy az agyagtáblákat kiégették, hogy maradandóak legyenek, de legtöbbször csak a napon szárították. Így azonban törékeny, málló és porladó maradt. A fennmaradás függ még az [[agyag]] minőségétől is. A szárított agyagot később újranedvesítve használhatták, így sok írásos dokumentum semmisült meg. A legtöbb ismert [[nyelvemlék]] háborúk miatt leégett könyvtárakban maradt fenn, ahol a tűz kiégette a tárolt agyagtáblákat, vagy uralkodói [[epigráfia|epigrafikus]] feliratokon, [[sztélé]]ken. Ez utóbbiak azonban legtöbbször nagyon töredékesek, mert kedvelt hadizsákmányként e sztéléket a hódító hadseregek ledöntötték, elszállították. (Lásd például [[Narám-Szín sztéléje]], akkád felirattal.) Jelentékeny mennyiségű a pecséthengereken fennmaradt feliratok száma. Az írás megmaradását a hordozó anyag befolyásolja, így nem tudhatjuk, mire írtak még az agyagon kívül. Vannak jelek arra vonatkozóan, hogy viaszos fatáblákat is használtak írásgyakorláshoz vagy kevésbé fontos feljegyzésekhez, csakúgy mint a későbbi [[Ókori Róma|rómaiak]]. Ezek azonban nem maradtak fenn.<ref>Oppenheim a ''Mezopotámia'' című munkájában több helyen említi, hogy a későbbiek folyamán egész nyelvek és irodalmak tűntek el azért, mert romlékony anyagra írtak.</ref>
A sumer nyelv – hasonlóan az ősi típusú nyelvek többségéhez – nagyon sok hangzót használt, minimun negyven különbözőt, miközben poliszemantikus, azaz egyetlen egytagú szónak rendkívül sok homoním jelentése lehet.<ref name="Opp2">{{Opcit|n=Oppenheim|o=296}}</ref> Az ékírás sumer sajátosságaiból és ismert rokon nyelv hiányából adódóan azonban a sumer nyelv hangtana még mindig nagyon homályos. A feliratokat ugyan teljes mértékben megértjük és lefordíthatóak, de annak eredeti hangzása gyakorlatilag ismeretlen. A sumer ékírás eleinte még egyértelműen logografikus, nem a nyelv hangzását, hanem az értelmét kívánta visszaadni. Csak később, folyamatos fejlődés eredményeképp vált részlegesen hangjelölő szótagírássá.
280 ⟶ 286 sor:
Az írásjelek között alig néhány fonetikus akad, amelyek a szóírás értelmezését segítették elő. A későbbiekben egyre több jel vált fonetikus jellé. Így például a sumer nyelvben az „élet” (TI) és a „nyílvessző” (TI, TIL) nagyjából azonos hangzása miatt az „élet” fogalmát a nyílvesszővel ábrázolták (<font size="+1">{{ékírás|𒌀}}</font>),<ref>{{Opcit|n=Bermant–Weitzmann|o=133}}</ref> függetlenül attól, hogy a nyílvesszőt mint tárgyat általában éppen az élet elvételére használják. A nyílvesszővel – vagy a hozzá nagyon hasonló UŠ<sub>2</sub> jellel (<font size="+1">{{ékírás|𒍗}}</font>) – azonban a „halál” fogalmát és kapcsolt jelentéseit is írhatták. A szójelek és szótagjelek teljes azonossága miatt a szövegben bármelyik jel lehetett bármelyik szerepben.<ref>{{Opcit|n=Oppenheim|o=294–295}}</ref> Ráadásul a sumer nyelvben rengeteg két-három hangzós szó volt és mindegyiket több különböző jellel is írhatták. A GU szót tizennégy különböző szimbólummal jelölték, ezek egyaránt lehettek szójelek és szótagjelek is. A „hang” fogalmát írhatták a „fog” (ZU) és „száj” (KA, KAG<sub>2</sub>) jeleivel is, de ekkor is GU a jelentése. Ez a szellemes rendszer rendkívül bonyolult és hosszadalmas írnoki képzést igényelt. A képzett írnokok azonban feltehetően folyékonyan olvasták és készségszerűen írták az iratokat.
A determinatívumok mindkét csoportja megjelent, a ''szemantikai'' és ''fonetikai komplementum'' is. Az értelmező jelek nem tartoznak a szó kiejtéséhez, csak az olvasást és értelmezést könnyítik meg. A szemantikai komplementum olyan értelmező jel, amely nyelvi jellegű segítséget ad. A [[Dingir|DINGIR]] (=égbolt, átvitt értelemben isten) jel arra utal, hogy a következő jelcsoport egy istennevet takar. A fonetikai komplementum viszont azt mutatja meg, hogy a több lehetséges alakban olvasható jelben milyen hang vagy szótag van, azt az olvasatot kell használni, amelyik a fonetikus komplementum által mutatott szóelemet tartalmazza. Ez utóbbinak a legegyszerűbb esete az [[É (templom)|É]] írásjel, amely házat és templomot is jelent. Ha akkád szövegben mellette a ''tum'' jel áll, akkor ''bitum''-ként olvasandó, ami házat jelent, mert a lehetséges olvasatok közül csak a ''bitum'' tartalmazza a ''tum'' szótagot. Máskor nem ennyire egyértelmű a helyzet, képrejtvényhez hasonló: „állatfej” + „szárított gyümölcs” = „tulok”. Ez az érdekes egyenlet úgy áll elő, hogy a „szárított gyümölcs” (MA) a „ma” szótag jele, tehát az
A sumer írásrendszer logikai rendszerének megértéséhez kiváló példa az [[Uru|URU]] esete. Az URU szó sokjelentésű alapszó a sumer nyelvben. Írásban az alapjel jelentése azonban csak egy szűk körre redukálódik, a legfontosabb jelentésekre. Az alapjel és más szó- és szótagjelek kombinációi (akár determinatívumként, akár toldalékként, ligatúrásodva vagy egyszerűen csak egybeírva) adják vissza az URU szó további jelentéseit. A pontosításra alkalmazott jelek lehetnek fonetikai egyértelműsítők és módosítók. Például az URU + UD jelek egymás mellett (URU×UD) az URU<sub>2</sub> hangalakú szót eredményezik, melynek kiejtése valószínűleg urú vagy urúd, azaz az URU mellé írt UD annyit jelent: kettőzd meg az u-hangot a kiejtésnél. A szemantikai komplementumok a jelentést asszociációs alapon módosítják. Az URU×A jelentése „özönvíz”, mivel A = víz, URU = térség. Megfigyelhető, hogy egyes jelentéseket nem az URU alapjellel írtak, hanem az UR+U vagy U+RU variációival. Ezek némelyike azonos jelentésű az URU jelkombinációk némelyikével. Lehetett azonban uru ejtésű több más kombináció is, amelyeknek eredetileg semmi közük az URU hangalakjához, csak jelentéseihez.<ref name="sum dic">
További fontos jellemzője, hogy a sumer nyelv agglutináló („ragasztó”) típusú, így egész gondolatsorokat, mondatszerkezeteket közölhet egy szóban, összefűzve a megfelelő szavakat. A ḫu-mu-na-ni-ib-dù szó például ezt jelenti: „valóban, azt ott (ő) építette neki”. A szóban csak az [[Alany (nyelvészet)|alany]] nincs jelölve (ő), amelyet az „építés” ige múlt idejű, egyes szám harmadik személyű alakja mutat.<ref>{{Opcit|n=Bermant–Weitzmann|o=129}}</ref>
Általában úgy tartják, hogy a sumer nyelv beszélt nyelvként az [[i. e. 18. század]]ban kihalt, azonban Délkelet-Mezopotámiában, a [[Tengerföld]]ön még az [[i. e. 1. évezred]] elején is sumer személynevek ismertek. Ezen a területen viszont alig maradt fenn írásos emlék, így nem kizárható, hogy a sumer nyelv és sumer írás csak az i. e. 1. évezredben halt ki. Mindezek ellenére még az [[i. e. 1. század]]ban is tanították a templomi iskolákban a sumer nyelvet a papoknak, funkciója körülbelül az volt, mint a [[középkor]]i [[Európa|Európában]] a [[latin nyelv|latinnak]].
Kép:Archives temple Bau Louvre AO13322.jpg|[[Ningirszu (település)|Ningirszu]] templomának egyik táblája
Kép:Foundation nail Entemena Louvre AO22934.jpg|[[Entemena]] egyik [[rituális alapkő|alapító dokumentuma]]
295 ⟶ 300 sor:
Kép:GudeaZylinder.jpg|A [[Gudea-hengerek]] a késősumer korból
Kép:Foundation nail IMG 0073-black.jpg|Egy olyan szöveg, amit nem olvasásra szántak: az [[Éninnu]] [[rituális alapkő]]ként eltemetett alapító dokumentuma [[Gudea]] idejéből
</gallery
=== Akkád ékírás ===
{{lásd még|akkád nyelv}}
[[Kép:Stamp Lasha Louvre AO27586.jpg|thumb|right|260px|[[Szín-iddinam]] [[larsza]]i király egy felirattöredéke i. e. 1850 körülről]]
Az [[akkádok]] a sumer írás legkorábbi szakaszában már jelen voltak Mezopotámiában. Kulturális különbözőségeik miatt elkülönültek a sumerektől, de néhány évszázad alatt mégis asszimilálódtak, lassanként letelepedtek és saját nyelvüket a sumer ékírással rögzítették. [[Sarrukín akkád király|Sarrukín]] idején átvették a hatalmat Mezopotámia felett, ettől kezdve az akkád nyelven írt ékírásos szövegek szaporodnak, míg a sumer lassanként visszaszorult. I. e. 2500 körüliek az első ismert akkád nyelvű feliratok és i. e. 2000 körül ennek helyét vette át az óasszír és óbabiloni írás.<ref name="Klíma3">{{Opcit|n=Klíma|o=45}}</ref> Létrejötte éppen arra az időre esik, amikor a sumereknél már széles körben terjedt az ék alakú vonalak használata, így az akkád írás már mindig ékjeleket ír, teljesen rögzül ez a technika, míg a sumerek még egy-két évszázaddal később is írtak sima vonalas karaktereket.
308 ⟶ 315 sor:
Az olyan sémi fogalmakat, amelyeknek nem volt sumer megfelelője, szótagonként írták le, folytatva ezzel a már megkezdett sumer fonetizálási gyakorlatot. Ezt oly módon tették, hogy a sumer szójel akkád hangértékének első – néha utolsó – szótagját olvasták ki. Ezáltal az adott karakternek a sumertől teljesen eltérő hangalakja és jelentése lett. Jó példa erre a [[Dis|DIŠ]] vagy a [[Dingir|DINGIR]] jelek alakulása, vagy a fentebb említett ''pu'', amelyet ''ka, qà, pi'' vagy ''ga''<sub>14</sub> szótagokként is leírhattak.<ref name="BW1"/> A sumer írásban már megfigyelhető az a jelenség, hogy bármelyik szót írhatták szójellel és szótagjelekkel egyaránt, mindkettőből többféle variációban. A sumer írásnál sumer szemszögből tárgyalt [[Uru|URU]] szójelre alkalmazott írásjelek egy része az akkádban a ''-re<sub>2</sub>-'' és ''-ri''<sub>2</sub>- szótagok leírására alkalmas. A szótag bármilyen szóban előfordulhat, így itt már teljesen lényegtelen, hogy a sumer szónak mi volt a jelentése vagy a kiejtése, bár az URU esetében az akkád szótagérték levezethető a sumer ejtésből.
A sumer többjelentésű URU szónak egyes jelentéseire vagy jelentéscsoportjaira az akkád nyelvnek megvolt a külön szava, így az URU-val írták az ''ālu'' szót, aminek már csak annyi köze van az URU szóhoz, hogy ugyanazt jelenti. Az ugyanezzel a jellel írt ''abābu/abūbu'' szavaknak még ennyi sincs, ezek ugyanis az URU×A-nak megfelelő jelentéssel bírnak. Az URU többi tizenhat jelentésének is megvoltak az akkád megfelelői, ezeket a szavakat az URU megfelelő jeleivel írták le. Egyes esetekben a jelentés bővülhetett és szűkülhetett is.<ref name="sum dic"/> Ugyanakkor az akkád ''ūru'' (= meztelenség, vagina, szeméremdomb) szót nem a sumer URU-val írták, hanem a [[munus]]-la (= gal<sub>4</sub>-la) jelekkel.<ref>[http://www.premiumwanadoo.com/cuneiform.languages/dictionary/dosearch.php?searchkey=446&language=id uru]{{Halott link|url=http://www.premiumwanadoo.com/cuneiform.languages/dictionary/dosearch.php?searchkey=446&language=id |date=2018-11 }}</ref> (Sumer és óakkád forma: <font size="+1">{{ékírás|𒊩𒆷}}</font>, óbabiloni [[Kép:B883 (Old Babylonian sal).jpg|30px]][[Kép:B089 (Old Babylonian la-v2).jpg|40px]], újasszír–újbabiloni [[Kép:MUNUS-SAL-sinnishtu Cuneiform.svg|20px]][[Kép:B089ellst.png|30px]].) A sumer la-ga szeméremdombot jelent, amelynek egy másik akkád megfelelője a ''gurištu'', és a LA + GA összetételével (la-ga) írták.<ref>[http://psd.museum.upenn.edu/epsd/epsd/e3237.html ''la-ga'']</ref> (<font size="+1">{{ékírás|𒆷𒂵}}</font> / [[Kép:B089ellst.png|30px]][[Kép:B491ellst.png|45px]])
Az akkád ékírásban tehát megsokszorozódott a jelek és jelcsoportok értelmezésének lehetősége, mivel az ékjelek teljesen elvesztették a kapcsolatot az ábrázolás és jelentés között, valamint a szóérték és hangérték között. Ez egy nagyon bonyolult írásrendszerhez vezetett,<ref name="Klíma2"/> ennek a bonyolultságnak a különböző változatú egyszerűsítései alakították ki a későbbi ékírástípusokat. Erre nagy szükség is volt. A mai napig vita tárgya például, hogy az [[ebla]]i levéltárban az A.EN.GA.DU szójelekkel leírt települést [[Agade]]ként vagy Argaduként kell-e olvasni. A különbség jelentős az eblai történelem szempontjából is. Ugyanezen a lelőhelyen egy akkád név olvasata [[Sarrukín akkád király|Sarrukín]] vagy Sariginu is lehet, ismét nagyon jelentős az értelmezésbeli különbség.<ref>{{Opcit|n=Bermant–Weitzmann|o=195}}</ref>
322 ⟶ 329 sor:
Az akkád ékírás korát az első óakkád dialektus, a tigrisi akkád vezette be, majd az akkád nyelv két önálló nyelvjárásra bomlása vetett véget ennek az [[i. e. 20. század]] környékén. Északnyugaton az asszír nyelvjárás alakult ki a tigrisi akkádból, délkeleten az euphratészi akkádhoz tartoztak a babiloni nyelvjárások.<ref name="Opp3"/> Mindkét tájnyelv a maga ízlése szerint igazította át az ékírás jellemzőit, így létrejött az óbabiloni ékírás és az óasszír ékírás.<ref name="Klíma3"/> Az akkád nyelvjárások különbözősége talán abból ered, hogy ugyanazon sémi nyelv beszélői különböző időpontokban és különböző irányokból jutottak el Mezopotámiába. Így az óasszír a legészakibb ága a [[Tigris (folyó)|Tigris]] mentén beszélt óakkádnak, az óbabiloni pedig eredetileg csak az [[Eufrátesz]] alsó folyására korlátozódott.<ref name="Opp1">{{Opcit|n=Oppenheim|o=87}}</ref>
Kép:Stele Naram Sim Louvre Sb4.jpg|[[Narám-Szín sztéléje|Narám-Szín győzelmi sztéléjének]] részlete a felirattal
Kép:Murex Rimush Louvre AO21404.jpg|Csigahéj [[Rímus]] idejéből feltűnően archaikus írással i. e. 2300 körülről
</gallery
=== Eblai ékírás ===
{{
Az [[eblai nyelv]] leírására szolgáló [[eblai írás]]t [[Paolo Matthiae]] olasz régész 1974–75-ös ásatásai óta ismerjük. A feltárás epigráfusa, [[Giovanni Pettinato]] fordította le és publikálta először ezeket. 1977 nyaráig {{szám|14500}} teljes vagy töredék tábla került elő az [[ebla]]i palota archívumából. Ezt az írásrendszert körülbelül i. e. 2500-tól i. e. 2200-ig használták, Ebla i. e. 2250 körül hirtelen hanyatlott le.<ref>Michael Dumper – Bruce E. Stanley: ''[https://books.google.com/?id=3SapTk5iGDkC&pg=PA141&dq=tablets+of+ebla&cd=10#v=onepage&q=tablets%20of%20ebla Cities of the Middle East and North Africa: A Historical Encyclopedia]'', 141. old.</ref> A palota egy nagy tűzvészben elpusztult – valószínűleg [[Sarrukín akkád király|Sarrukín]] hódította meg, bár nem kizárt, hogy kicsit később [[Narám-Szín akkád király|Narám-Szín]] –, és a néhány évszázad múlva uralkodó [[Ibbit-Lim]] szobrának feliratát már teljes egészében akkádul írták.<ref>{{Opcit|n=Bermant–Weitzmann|o=170}}</ref>
Az írásrendszer a sumer–akkád ékírást használta, de a helyi nyelvre alkalmazva. A felfedezés meglepő volt, mert addig nem ismertek egyetlen nyugati [[sémi nyelvek|sémi nyelvet]] sem i. e. 2000 előttről, márpedig Pettinato éppen a héber és arab ''ktb'' (= írni) szógyök alapján kezdte el az eblai nyelv megfejtését.<ref>{{Opcit|n=Bermant–Weitzmann|o=167}}</ref> Az irattár jelentőségét sokan abban látják, hogy a [[héber nyelv|héber]] nevek első ismert formáit tartalmazzák a táblák, mint az ''Ebrium-dinasztia'' (vö. ''héber'') vagy az ''Abramu, Išmàil, Išrail, Daudum, Mikàil, Mikàjà'' (vö. héber Ábrám, Iszmail, Izrael, Dávid, Mikael, Mikeás).<ref name="Biblreg">{{cite web |url=http://okor.tti.btk.pte.hu/files/tiny_mce/GrullTibor/2010_2011_1/bibl_reg_OSZleletek.pdf |title=Az Ószövetségre vonatkozó epigráfiai leletek |date= |accessdate=2011-05-28 |author=Grull Tibor |authorlink= |publisher=ELTE-BTK |work= |format=pdf |archiveurl=https://web.archive.org/web/20141004041911/http://okor.tti.btk.pte.hu/files/tiny_mce/GrullTibor/2010_2011_1/bibl_reg_OSZleletek.pdf# |archivedate=2014-10-04 }}</ref> Ezt azonban már a leletek első feltárói, Matthiae és Pettinato is cáfolták, mivel az eblai nyelv és a héber nyelv között olyan különbségeket találtak, amely az eblainak a többi nyugati sémi nyelvtől elkülönülő fejlődését mutatja. Sőt ''[[Ebrium]]'' neve, amelyet a héber hasonlításban meggyőző analógiának tartanak, szerintük egyenesen a [[hurri nyelv]]ből származik, az ''ewri'' (= úr) szó eblai torzítását látják benne. Ráadásul az eblai uralkodóház utolsó előtti uralkodójáról elnevezett dinasztia is inkább a túlzások közé tartozik.<ref>{{Opcit|n=Bermant–Weitzmann|o=206–207}}</ref> Hozzátartozik azonban a kérdés megítéléséhez, hogy ilyen korai időkben a hurri nyelv feltevése merő fikció, mivel a legelső igazolt hurri nyelvemlékek megjelenése több száz évvel későbbi.
Az eblai írásrendszer körülbelül 80%-ban a sumer logogramokat használta, éppúgy, ahogyan kezdetben az akkád, és csak a maradék a saját nyelvű szótagírás. Olvasás során a logogramokat egyszerűen az eblai megfelelővel helyettesítették, így a sumer jelekkel írt szöveget eblaiként olvasták fel. Az óbabilonihoz hasonlóan az írnokiskolák szójegyzékei itt is ismertek. Az eblai szótagok száma viszonylag kevés, ezt kihasználták az oktatásban is. A táblák egy részén a sumer logogramok mellett ugyanaz a szó eblai nyelven szótagolva is szerepel, nyilván a memorizálást elősegítendő, mivel a kis számú szótagjelet gyorsabban és könnyebben megtanulhatták az írnokjelöltek. A listák egyszer tematikusak (például foglalkozások felsorolása), máskor a jelek alakja szerint csoportosulnak. A szójegyzékek egy része megegyezik a szerte Mezopotámiában máshol talált listákkal, csak az eblai nyelvű változatot írták mellé. Ezek a jegyzékek elsődleges szerepet játszottak az eblai nyelv megfejtésében.<ref>{{Opcit|n=Bermant–Weitzmann|o=174–179}}</ref>
339 ⟶ 346 sor:
[[Mári]] városának írásrendszerét egyetlen, ötven év alatt (körülbelül i. e. 1800 és i. e. 1750 között) felhalmozott könyvtár alapján ismerjük. Ez a könyvtár [[Zimrí-Lim]] palotájának dokumentumraktára volt. Ezek alapján a máribeli nyelv a nyugati sémik egyik ágát képezte. Ezt azonban gyakorlatilag csak a nevekből lehet következtetni, mert az iratokat kevés kivétellel akkád nyelven írták. A két nyelv rokon, de nem azonos. Néhány kisebb kortárs archívum is ismert arról a területről, amely Mári fennhatósága alatt állt, valamint a Zimrí-Lim apja, [[Jahdun-Lim]] által emelt [[Samas]]-templom feliratos téglái is értékes nyelvemlékek. Elsősorban jogi szövegek tartoznak ide, de néhány kétnyelvű irodalmi alkotás is van köztük, valamint az első [[hurri nyelv]]emlékek is megjelennek.<ref name="Opp">{{Opcit|n=Oppenheim|o=520}}</ref>
Kép:Disk Yahdun-Lim Louvre AO18236.jpg|[[Jahdun-Lim]] korongja i. e. 1800 körülről
Kép:Tablet Zimri-Lim Louvre AO20161.jpg|[[Zimrí-Lim]] egy levelének töredéke
</gallery
=== Óbabiloni ékírás ===
{{fő|Óbabiloni ékjelek listája}}
[[Kép:Code-de-Hammurabi-1.jpg|thumb|right|260px|[[Hammurapi törvényoszlopa]]]]
Az óbabiloni nyelv az [[akkád nyelv|óakkád]] délkeleti nyelvjárása.<ref name="Opp1"/> Eltérése az óasszírtól csekély, de az idő múlásával növekvő.<ref name="Klíma3"/> Az [[Óbabiloni Birodalom|óbabiloni kor]] [[Ur]] bukásától, [[Ibbí-Szín]] halálától, azaz i. e. 2004-től számítódik és mintegy fél évezreden át tart, de az óbabiloni írástípus csak körülbelül száz évvel a történeti kor kezdete után, az [[i. e. 20. század]] vége felé jelenik meg.<ref>{{Opcit|n=Oates|o=78}}</ref> Jellegzetessége, hogy a fonetikus jeleket részesítették előnyben, a szójelek csak elvétve fordulnak elő a leggyakrabban használt főnevek leírására.<ref name="Opp3"/> Ez egyszerűbb azok számára, akik jól beszélik a nyelvet, de sokkal bonyolultabb olvasni, mivel egy-egy karakternek sokféle olvasata lehetséges, amelynek konkrét értéke általában csak a szövegkörnyezetből derül ki. Ezért az óbabiloni feliratokban rendkívül sok az egyértelműsítő jel, amelyek a szó típusára utalnak.<ref name="Klíma2">{{Opcit|n=Klíma|o=37}}</ref> Ez a módszer nem újdonság, már a sumerek is alkalmazták, de az óbabiloni írásban jellegzetesen gyakori.
Az óbabiloni írnokok számára külön nehézséget jelentett, hogy az óakkád nyelvhez képest az óbabiloni nyelv hangtanilag is megváltozott, míg az írásrendszer nem, így bizonyos hangtani különbségeket nem tudtak az akkád szótagjelekkel megfelelően jelölni. A nyomatékos, a zöngés és zöngétlen hangzók megkülönböztetése nehézkes, hosszas gyakorlást igénylő feladattá vált, amely miatt a bizonytalanabb politikai helyzetű, háborúkkal tarkított késői óbabiloni korszakban ez az írástípus egyre inkább kiszorult a mindennapi életből.<ref name="Opp3"/> Az írás hanyatlását tetézhette az írnokok társadalmi státuszának esése is. Míg a sumer vagy egyiptomi szövegekben az írnokok kitüntetett helyet foglalnak el, az akkád szövegek gyakorlatilag semmilyen információt nem tartalmaznak az írnokokról. Ennek alapján azt lehet feltételezni, hogy ebben az időszakban már nem érte meg a rengeteg tanulást és a ráfordított időt az írnoki pálya. Egyes írnokoknál szakosodást is tapasztalhatunk, ami úgyszintén arra mutat, hogy a rengeteg megtanulni való közül csak speciális esetekre koncentráltak. Voltak hivatalnokok, asztrológiai és csillagászati írásokkal foglalkozók, városi írnokok. Ez utóbbiak az újasszír szövegekben államigazgatási főtisztviselők, de ebből a korból nincs adat a státuszukra.<ref>{{Opcit|n=Oppenheim|o=301–302}}</ref>
353 ⟶ 362 sor:
Az írnokok oktatásában háromféle jeljegyzéket alkalmaztak, amelyek a szótagjelek hangértéke szerint, az alakjuk szerint és a sumer megfelelő szerinti csoportosításban tartalmazták a karaktereket. Az utóbbiak táblázatot alkottak, ahol három oszlopban feltüntették a szótagjelet, a sumer és akkád szójel megfelelőt. Vagyis a ''kiejtés / jel / jel neve'' rendszerben gondolkodtak.<ref name="Opp4"/>
Az óbabiloni írástípust körülbelül i. e. 1500-ig alkalmazták. Az [[i. e. 16. század]] körül Mezopotámiában hatalomra jutó [[III. babiloni dinasztia]], vagyis a [[kassúk|kassziták]] írásrendszere és nyelve a középbabiloni, de
Kép:Prologue Hammurabi Code Louvre AO10237.jpg|[[Hammurapi babiloni király|Hammurapi]] törvényeinek „előszava”
Kép:Complaint tablet to Ea-Nasir 2020.jpg|[[Éa-nászir panaszlevele]]
Kép:Louvres-antiquites-moyen-orient-p1020178.jpg|Az [[Amarna-levelek]] egyike
</gallery
=== Elámi ékírás ===
365 ⟶ 375 sor:
A proto-elámi a legrégebbi ismert írásrendszer [[Irán]]ból. Ezt körülbelül i. e. 3100–2900 között használták agyagtáblák feliratain. A proto-elámi írás mai ismereteink szerint az uruk-kultúra idején Mezopotámiában használt piktografikus írásrendszer rokona, valószínűleg nagyrészt logografikus, mivel ezernél több jel alkotja a jelkészletet. Az írásjelek első leletei az [[uruk-kultúra]] írásfejlődésének második szakaszából valók, vagyis a piktogramok írássá alakulásának idejéből, de az írásjelek teljesen mások, mint az urukiak. Valószínű, hogy hatással voltak egymásra, de egy eltérő nyelv eltérő szókészletét rögzítették vele.<ref name="SciAm"/> A proto-elámi piktografikus írás jelenleg még megfejtetlen. Az [[uruki epikus ciklus]] egyik darabja, az [[Enmerkar és Aratta ura]] az írás elámi terjedéséről szól.<ref name="ReferenceA"/>
Az [[i. e. 1. évezred]] második felére Elámban egy saját, kényelmes és egyszerű írásrendszer alakult ki, amelyben az [[Az Óperzsa Birodalom királyainak listája|Akhaimenida királyok]] korára a százat alig meghaladó (körülbelül 130) számú szótagjellel együtt összesen 206 különálló írásjel foglalt helyet.<ref>Peter T. Daniels – William Bright: ''The World’s Writing Systems'', 1996. Oxford University Press. {{ISBN|0-19-507993-0}}</ref> E jelek túlnyomó többségének csak egyetlen hangértéke volt, a használt szójelek és értelmező jelek száma nem éri el a húszat. Ez egy határozottan hangjelölő szótagírás, amely a [[óasszír és hettita ékjelek listája|hettitához]] hasonlóan nemcsak a saját nyelvéhez idomította az írásrendszert, hanem jelentősen leegyszerűsítette és használhatóbbá tette.<ref name="BW3">{{Opcit|n=Bermant–Weitzmann|o=141}}</ref>
Kép:ElamischeStrichschrift.jpg|Elámi írás egy táblatöredéken
Kép:Dynastic list Awan Siwashi Louvre Sb17729.jpg|A [[Elám uralkodóinak listája|Szimaski-dinasztia]] egyik uralkodójának irata
</gallery
=== Óasszír ékírás ===
[[Kép:Keilschrifturkunde altassyrisch Slg Ebnöther.jpg|thumb|right|260px|Kültepei óasszír felirat]]
[[Kép:ACM Ékírás.jpg|thumb|right|260px|Kanisi óasszír levél, alján a boríték maradványaival. [[I. e. 19. század]], [[Kültepe]], 11,1 cm]]
Az óasszír nyelv az [[akkád nyelv|óakkád]] északnyugati nyelvjárása, a Tigris-menti nyelvjárás legészakibb ága.<ref name="Opp1"/> Eltérése az óbabilonitól csekély, de az idő múlásával növekvő.<ref name="Klíma3"/> Az i. e. 2. évezred első felére jellemző nyelvi és írásképi elemekkel rendelkezik, de a fennmaradt nyelvemlékek specifikusak, ezért nehéz az összevetés a kortárs óbabilonival vagy a leszármazott újasszírral. Az óasszír dokumentumok többsége kereskedelmi ügyletek lejegyzése az [[óasszír kereskedelem]] korából, vagy magánszemélyek egymás közti, illetve a hatóságokkal folytatott levelezése, valamint néhány peres ügyre vonatkozó irat, amelyet „óasszír törvények” címen ismerünk.<ref>{{cite journal |quotes= |author=Komoróczy Géza |authorlink=Komoróczy Géza |year=2009 |month=12 |title=Primitív demokrácia |journal=Élet és Irodalom |volume=LIII |issue=50}}</ref> Nagyon kevés irodalmi téma ismert, míg az újasszír nyelv és írás – annak legfőbb lelőhelye, a [[ninive]]i könyvtár miatt – főleg irodalmi alkotások alapján tipizált nyelvjárás. Használatának ideje [[Kanis]]ban ([[Kültepe]]) nagyon pontosan megállapítható. A Karum II réteget követő Ib-ben épített templom gerendáját a [[dendrokronológia]] eszközeivel megvizsgálva arra jutottak, hogy a felhasznált fát i. e. 1832-ben vágták ki. Utoljára i. e. 1774-ben újították fel, majd a második agyagtáblás réteget (Ib) is tűzvész pusztította el.<ref name="RLA">{{Opcit|n=RLA-5|o=370–389}}</ref> Nagyon sok óasszír pecséthenger, illetve azok lenyomata ismert, amelyek jelentősen bővítették az óasszír nyelvre és az időszak történelmére vonatkozó ismereteket.<ref>{{Opcit|n=Pálfi Zoltán: ''Az óasszír pecséthengerek történeti forrásértéke'', in Orientalista Nap 2000|o=150–158}}</ref>
Az akkád írás vegyes írásmódja folytatódott az [[asszírok|asszír]] korszak elején is. Az [[Asszíria]] hatalmával fémjelzett északnyugati Mezopotámiában az írásrendszert több lépésben tovább alakították, egyre közelebb jutva a tiszta szótagíráshoz, de azt sosem érték el, még az [[Újbabiloni Birodalom|újbabiloni kor]] elején is vegyes jellegű. Az óasszír írásrendszer elsősorban [[Kanis]] levéltáraiból ismert, amely település [[Anatólia]] egy [[kárum]]ja, és ezen keresztül a hettita ékírás kialakulásának helye.<ref name="RLA"/> A kereskedelmi feljegyzések és a levelezés a [[tamkárum]]ok között a mindennapi beszélt nyelven történt, köznapi használatra egyszerűsített jelkészlettel. Nagyjából 100 és 200 közötti az óasszír dokumentumokban ténylegesen használt írásjel, amivel kielégítően kommunikáltak.<ref>{{cite web |url=https://christal.elte.hu/curriculum2/Okor-kelet/Okori.es.keleti.nyelvek.es.irasok/index.asp_id=159.html |title=Az írásbeliség kezdetei |date= |accessdate=2011-05-26 |author=Kalla Gábor |authorlink=Kalla Gábor |publisher=ELTE |work= |format=html }}{{Halott link|url=https://christal.elte.hu/curriculum2/Okor-kelet/Okori.es.keleti.nyelvek.es.irasok/index.asp_id=159.html |date=2018-11 }}</ref>
=== Hettita és luvi ékírás ===
{{
A hettita írásrendszer közvetlenül az óasszír írásból alakult ki az [[óasszír kereskedelem]] korszakában. Az írást az asszír kereskedők vitték magukkal, ügyeiket azzal intézték, és ahogyan a helyi lakosság egyre inkább bekapcsolódott az üzleti és politikai életbe, fokozatosan a saját nyelvükön is írtak ugyanazzal az írásmóddal. Az első szövegek, amelyek [[hettita nyelv]]en készültek asszír írásmóddal, a ''karum Ib'' rétegből, az [[i. e. 19. század]] végéről vagy az [[i. e. 18. század]] elejéről származnak.<ref name="RLA"/> Az asszír [[kárum]] ekkorra átalakult hettita politikai centrummá.<ref>{{Bryce: Hittites}}</ref>
A hettita írás átvette az óasszír köznapi írásrendszer jellegzetességeit – mivel a kereskedők és a közigazgatás nem az irodalmi óakkádot használta –, így a jelformákat és azt a szemléletet, hogy a szótagjelek a teljes jelkészlet túlnyomó többségét alkotják. Néhány értelmező jelen és gyakran használt főnevek szójelein kívül csaknem tiszta szótagírást alakítottak ki. A hettitákat azonban nem kötötte a sumer és akkád hagyomány, ezért jóval tovább mentek az egyszerűsítésben és egyértelműségben, mint az asszírok valaha is. A hettita írásban minden szótagnak önálló jele van és minden szótagot csak egy jel jelöl. Ez az írásrendszer messze került a logografikus szemlélettől és egyértelmű hangjelölő tulajdonságai miatt alkalmassá vált további egyszerűsítésekre. Legalább elvi szinten hatott az [[ugariti ábécé]] kialakulására.<ref>
Anatóliában a [[luvi nyelv]] írására is használták az ékírást. A luvi ékírás semmiben sem különbözik a hettitától, csak az írás által közvetített nyelv más. A
A hettita ékírás a [[Hettita Birodalom]] bukásával az [[i. e. 12. század]] első felében visszaszorult, az újhettita királyságokban vagy a luvi írást, vagy az újasszír írásrendszert használták. Legtovább az [[arámi nyelv]] egyik keveréknyelvében, a [[szamali nyelv]]ben maradt fenn a használata [[Szamal (állam)|Szamal]] területén. Itt is átvették azonban a betűírásokat, a [[Kilamuva-sztélé]] már [[föníciai ábécé]]vel íródott.<ref>{{Opcit|n=ÓKTCh|o=248–249}}</ref>
Kép:Istanbul - Museo archeol. - Trattato di Qadesh fra ittiti ed egizi (1269 a.C.) - Foto G. Dall'Orto 28-5-2006 dett.jpg|[[hettita nyelv|Hettita]] szöveg [[Kádes]]ből
Kép:CTH342-7.jpg|Az [[Aszerdusz]]-mítosz egy töredéke
Kép:N 07762 táblatöredék a Telepinusz-mítosszal.jpg|A N 07762 szöveg ([[Hettita szövegek katalógusa|CTH]]#324.I.B) a [[Telipinusz eltűnése|Telipinusz-mítosz]] részletével
</gallery
=== Hurri ékírás ===
402 ⟶ 414 sor:
A hurri írás gyakorlatilag megegyezik a hettita írással, a különbség néhány jel ejtésében mutatkozik.
Kép:Hurritische hymne.gif|[[Hurri nyelv]]ű himnusz i. e. 1400 körülről
Kép:Hurrian tablet AO12016 mp3h8901.jpg|Hurri nyelvű szöveg
</gallery
=== Újasszír ékírás ===
{{fő|Újasszír és újbabiloni ékjelek listája}}
[[Kép:B063ellst.png|thumb|right|260px|Egy újasszír, többszörösen összetett [[ligatúra]] (KA×GUR<sub>7</sub>), amely jól mutatja a díszítő jelleget és a kreatív összevonásokat. A GUR<sub>7</sub> maga is egy állandósult összetétel, a SÍG.AḪ.ME.U. A jel összetett jelentése: „gabonafelhalmozás, gabonahalmok összehordása”, de így egyben „magtárfelügyelőt” jelent.<ref>[http://psd.museum.upenn.edu/epsd/epsd/e2804.html Nem ligatúra, hanem simán egymás után, ka-guruk (ka-guru<sub>7</sub>) formában írt változata]</ref>]]
A [[vaskor]]ban, körülbelül az [[i. e. 10. század]] és az [[i. e. 6. század]] között az asszír írás tovább egyszerűsödött, bár a korszak elejére ([[i. e. 9. század]]) éppen az jellemző, hogy a szóírásos, bonyolultabb, de egyértelműbb rendszert részesítették előnyben.<ref name="Klíma2"/> A nyelvjárás és írásforma legtöbb darabja a [[ninive]]i könyvtárból került elő,<ref name="Opp1"/> ezért az íráskép egyszerűsödésének látszata talán azért van, mert [[Assur-bán-apli]] – bár azzal dicsekedett, hogy sumerül és akkádul egyaránt olvas – egyszerűsített jelekkel, külön a számára írt táblákat kapott olvasásra.<ref name="Klíma2"/> Rengeteg a polifónikus jel (ugyanaz a jel nagy számú eltérő szótagot jelenthet), de éppígy nagyon sok az ugyanarra a szótagra alkalmazható eltérő jelek száma is.<ref name="BW2">{{Opcit|n=Bermant–Weitzmann|o=140}}</ref>
418 ⟶ 432 sor:
Az újasszír korból már sokkal több írásos emlék maradt fenn, így jelentős korpuszt alkotnak a levelek és gazdasági dokumentumok is. Az újasszír dialektus hirtelen ért véget [[Ninive]] megsemmisítésével, [[i. e. 612]] után nem ismert újasszír felirat. Megjegyzendő, hogy az újasszír királyfeliratok többsége újbabiloni írástípussal készült, ami arra utal, hogy az újasszír írás az irodalmi gyűjtemények összeállítására létrehozott írástípus.<ref name="AkkLang">{{cite web|url=http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/judaica/ejud_0002_0001_0_00636.html|title=Akkadian Language|accessdate=2011-06-03}}</ref>
Kép:Cunei-berlin-pergam.jpg|Újasszír felirat
Kép:Hermitage Dur-Sharrukin 1.jpg|Újasszír [[sztélé]] [[Dúr-Sarrukín]] városából [[II. Sarrukín asszír király]] feliratával
Kép:Birth Sargon
Kép:Library of Ashurbanipal synonym list tablet.jpg|[[Assur-bán-apli]] könyvtárából egy szójegyzék
</gallery
=== Urartui ékírás ===
434 ⟶ 448 sor:
Továbbélése feltehető az óperzsa írásban, méd közvetítéssel.<ref name="V515"/>
Kép:ArmenianOverUrartu01.jpg|[[Urartu]]i [[sztélé]]
Kép:Urartian tablet of Argishti I.jpg|[[I. Argisti]] sztéléje
440 ⟶ 454 sor:
Kép:Urartian inscription for granaries.jpg|[[I. Szarduri]] felirata egy királyi magtáron
Kép:Urartian Tablet 12.jpg|Urartui agyagtábla
</gallery
=== Újbabiloni ékírás ===
{{fő|Újasszír és újbabiloni ékjelek listája}}
Az újbabiloni írásforma és újbabiloni nyelvjárás első ismert darabja az [[i. e. 7. század]]ból származik, és meglepő módon az asszír fővárosból, [[Ninive (település)|Ninivéből]] került elő. A jelkészlet és az írás típusa gyakorlatilag megegyezik az újasszírral, a tipizálás a történelmi korszak alapján lehetséges, illetve hang- és nyelvtani változások jellemzik. Az újbabiloni írástípus megjelenése valamivel megelőzi az [[Újbabiloni Birodalom]] kialakulását, és jóval túlélte azt, az [[1. század]]ig folyamatosan használták. E hosszú időszak során a legjellemzőbb vonása a hagyománytiszteletbe merevedés. Gyakorlatilag minden elérhető sumer és akkád szöveget lemásoltak, általában komolyabb változtatás nélkül, csak újbabiloni nyelvre átdolgozva azokat, vagy éppen az akkád nyelvet frissítve. A [[Gilgames-eposz]] újbabiloni változatát is általában „második akkád változatként” említik. Az újbabiloni írásban az újbabiloni hangtani változások jelennek meg, mint például a ''w'' gyakran átalakul ''m''-hanggá, az ''szt'' hangkapcsolat ''lt'' vagy ''mt'' lesz. A helyesírás szemszögéből a főnevek és melléknevek nyelvtani eseteinek jelzése esetleges. Az újbabiloni nyelv – amelyet később az [[arámi nyelv|arámi]] erősen befolyásolt – vált a Közel-Kelet elsődleges közlekedő nyelvévé.<ref name="Opp1"/>
Az újbabiloni irodalmi szövegek általában archaikus formákban és szintaxissal készültek. Ez a költői dialektus, az úgynevezett „hymnic-epic dialect” ([[himnikus–epikus nyelvjárás]], a görög [[epikus dialektus]] mintájára) mesterséges irodalmi nyelvnek tűnik. Emellett élt a „sztenderd babiloninak” nevezett költői nyelv is, amelyet a műveltek, írástudók használtak. A himnikus dialektus és a sztenderd babiloni az összes akkád utódnyelvet használó térségben elnyomta a helyi dialektusokat az irodalomban, így például az asszírt is. A babiloni levelek és gazdasági dokumentumok igazolják a nagy elterjedést. Bár korpusz mérete viszonylag kicsi, az újbabiloni nyelv megtalálható egész Nyugat-Ázsiában, ráadásul diplomáciai nyelvként is szolgált. Az [[Újbabiloni Birodalom]] bukásával sem halt ki, egészen a [[Szeleukida Birodalom|szeleukida korig]] mindennapi használatban maradt. A templomokban titkosított iratokat gyártottak ezen a nyelven, új kanonikus műveket alkottak és csillagászati (asztrológiai) feljegyzéseket írtak így.<ref name="AkkLang"/> A [[Pártus Birodalom|pártus korban]] keletkezett az utolsó ismert ékírásos felirat. Ez egy csillagászati szöveg, amelyet [[75]]-ben írtak.<ref name="BW2"/>
<gallery class="center">
Kép:Nebukadnessar II.jpg|[[II. Nabú-kudurri-uszur]] ékírásos köriratú pénze
Kép:Nabonidus chronicle.jpg|[[Nabú-naid]] krónikája az i. e. 6. század második feléből
</gallery
=== Ugariti ékírás ===
{{fő|Ugariti ábécé}}
Az [[ugariti ábécé|ugariti írás]] első ismert darabjai az [[i. e. 14. század]]ból származnak. Ekkor még vegyesen készültek a helyi feliratok a hurri és a helyi [[ugariti nyelv]] alkalmazásával. A hurri nyelv hamarosan visszaszorult, a hódító [[Mitanni]] helyét átvette a hódító [[Hettita Birodalom|Hatti]]. Az ugariti írás az első ismert ábécé-jellegű írásrendszer. A hurri–hettita szótagírás egyszerűsítésének utolsó állomása. Ebben az írásban összesen harminckét darab különálló jel volt, amelyek abban is különböznek a korábbiaktól, hogy formájukban is leegyszerűsödtek. Ezeket a karaktereket már csak egy vagy néhány darab, jellegzetes módon elhelyezett ék építi fel. Minden jel a megfelelő szó vagy szótag első hangját jelenti. Az első változatai a szótagírásban megszokott mássalhangzóvázas írás miatt csak a mássalhangzókat jelölik, a későbbiekben néhány magánhangzó jele is megjelent.
Az írásrendszert [[Ugarit]] bukásáig, az [[i. e. 12. század]] elejéig biztosan használták, továbbélésére egyelőre nincs bizonyíték. Egyes elemei mégis megjelennek az óperzsa írásban, bár ezek származhatnak [[Urartu]]ból is, sőt az újbabiloni is létezett még az óperzsa írás keletkezésének idején.<ref>{{cite web |url=http://www.omniglot.com/writing/ugaritic.htm |title=Ugaritic Cuneiform |date= |accessdate=2011-05-28 |author= |authorlink= | publisher= |work= |format=htm}}</ref>
Kép:List of Ugarit gods AO29393 img 0162.jpg|[[Ugarit]]i istenek listája
Kép:Mythological poem Baal death AO16641 AO16642 mp3h8924.jpg|A [[Baál]] halála című mítosz egy töredéke
Kép:22 alphabet.jpg|Ugariti töredék
</gallery
=== Óperzsa ékírás ===
{{fő|Óperzsa ékjelek listája}}
Az óperzsa ékírás – mint az ékírások utolsó sarja – egyes vélemények szerint nem belső fejlődés eredménye, hanem tervezett és „elhatározott” írásrendszer, [[I. Dárajavaus perzsa király|Dárajavaus]] rendelete alapján hozták létre. Az Akhaimenida uralkodók „nemzeti írást” kívántak létrehozni, így kialakították a szótagírás és hangírás egyedi keverékét az [[óperzsa ékjelek listája|óperzsa írást]].<ref name="Opcit|n=Oppenheim|o=296"/> Ugyanakkor számos helyen merített az [[ugariti ábécé]]ből, ami egészen érdekes jelenség, tekintve hogy az ugariti írást ismereteink szerint az [[i. e. 12. század]]tól, [[Ugarit]] bukásától nem használták, valamint az [[urartu]]i írnoki hagyományok hatása is látszik, ezért nem kizárt valamilyen íráshagyomány továbbélése sem, ez esetben méd közvetítéssel.<ref name="V515">{{Opcit|n=Gyjakonov|o=515}}</ref> Dárajavaus idején még a beszélt nyelvként kihalt újbabilonit is használták tudományos művek írására.<ref name="BW3"/>
Kép:Behistun detail.jpg|A [[behisztuni felirat]] egy részlete
Kép:Tablette xerxes persepolis.jpg|[[I. Khsajársá perzsa király|I. Khsajársá]] jogi dokumentuma
Kép:Inscription Pesepolis British Museum.jpg|[[III. Artakhsaszjá perzsa király|III. Artakhsaszjá]] egy felirata a [[perszepolisz]]i palotából
</gallery
== Átírása ==
[[Kép:Bo 873 hettita agyagtábla.jpg|thumb|right|260px|A Bo 873 katalógusszámú táblatöredék ([[hettita szövegek katalógusa|CTH]]#322.1.A) a [[Telipinusz és a Tengeristen leánya]] című mítosz szövegrészleteivel. Mellette az első négy sor kiolvasott jelei, azok átírása és a fordítás.]]
A sumer és akkád ékírás jeleinek független jelentései miatt az átírások mindig sokkal konkrétabbak, mint maga az eredeti mű. Az átírások – és különösen a fordítások – olvasásánál mindig figyelembe kell venni, hogy az adott helyen lévő ékjel aktuális átírása már egy szövegértelmezésen alapuló következtetés, és elvileg még nagyon sok egyéb megfelelő is szóba jöhetne. Rövid vagy töredékes szövegek esetén nagyon sokszor előfordul, hogy egyáltalán nem lehet kitalálni, mit akartak leírni, ilyenkor mindig a szóértéket használják. Az ékírásos dokumentumok átírása (transzliteráció) nemzetközileg elfogadott egyezményeken alapul. Ezeknek egy része minden ékírásra vonatkozik, más részük a használt nyelvtől függ. Általános átírási szabvány az utóbbi időben, hogy a különleges ékezeteket a magánhangzókra nem teszik ki. Ehelyett alsó indexbe írt számok jelölik a kiejtési módot. Így például az ''u'' esetében az ''ú'' helyett ''u''<sub>2</sub>, az ''ù'' helyett ''u''<sub>3</sub> alkalmazandó. Az alapesetet nem indexeljük. Ha bizonytalan, akkor az ''u''<sub>x</sub> jelölést helyezik el.
487 ⟶ 505 sor:
== Hangtana ==
Az ékírás hangtana nehezen adható meg általánosan, mivel az általa leírt nyelvek nagyon különbözőek. A legfőbb ismertetője, hogy az egyszerű szótagok, azaz a fonetikus jelek tizennégy [[mássalhangzó]] és négy [[magánhangzó]] kombinációi és ugyanezekkel írták le az akkád nyelv tizenhét mássalhangzóból és két félhangzóból álló hangsorát is. A szótagjelek még a [[sumer nyelv]] korából származnak, ezért nem jelölik külön a [[sémi nyelvek]] egyik fontos elemét, a hangsúlyos (emfatikus) hangzókat. A magánhangzók jelölése is hiányos, például a sumer LI jellel a ''le'' és ''li'' szótagokat, a NI jellel a ''né'' és ''ni'' szótagokat írták, de ugyanezzel a NI-vel írták a ''lé'' és ''lí'' szótagokat is.
{| class="wikitable" style="text-align:center;"
|-
! sumer mássalhangzók
| b || d || g || ḫ || k || l || m || n || p || r || s || š || – || t || – || z || – || – || –
|-
! akkád mássalhangzók
| b || d || g || ḫ || k || l || m || n || p || r || s || š || ṣ || t || ṭ || z || q || w || y
|-
! hettita mássalhangzók
| – || – || – || ḫ || k=q=g || l || m || n || p=b || r || š || – || – || t=d || – || z(c) || – || w(u̯) || y(i̯)
|}
Az alábbi táblázat a fonetikus jeleket (szótagjeleket) foglalja össze. A teljes jellistát lásd az [[ékjelek listája]] cikkben. Ahol a szótag átírása után a jelérték „–” jelet kap, az a font hiányzik az unicode jelkészletből. A teljesen kihúzott mezők azt jelentik, hogy az adott hangzókombináció a szótagjelekben nem létezik. A táblázatban megjelenített karakterek a számítógépre telepített fontkészlettől függően egyaránt lehetnek sumer–akkád, óbabiloni, óasszír vagy egyszerűsített újasszír formájú jelek is.
{| class="wikitable" style="display: inline-table; vertical-align: top; margin-right: 40px; text-align:center;"
|+ Mássalhangzó + magánhangzó
|-
!colspan="2" rowspan="2"| !!colspan="4"|'''Magánhangzó'''
|-
|-
! rowspan="55" | '''M'''<br />'''á'''<br />'''s'''<br />'''s'''<br />'''a'''<br />'''l'''<br />'''h'''<br />'''a'''<br />'''n'''<br />'''g'''<br />'''z'''<br />'''ó'''
! rowspan="2" | –
|| ''a'' 𒀀
|| ''e'' 𒂊
574 ⟶ 538 sor:
|| ''ú'' (''u''<sub>2</sub>) 𒌑
|-
|| ''ba'' 𒁀
|| ''be''=BAD 𒁁
590 ⟶ 554 sor:
|| ''bù'' (''bu''<sub>3</sub>)=PÙ 𒅤
|-
|| ''da'' 𒁕
|| ''de''=DI 𒁲
611 ⟶ 575 sor:
|| ''du''<sub>4</sub>=TUM 𒌈
|-
|| ''ga'' 𒂵
|| ''ge''=GI 𒄀
647 ⟶ 611 sor:
|| ''gu''<sub>7</sub> 𒅥
|-
|| ''ḫa'' 𒄩
|| ''ḫe''=ḪI 𒄭
668 ⟶ 632 sor:
|| –
|-
|| ''ka'' 𒅗
|| ''ke''=KI 𒆠
689 ⟶ 653 sor:
|| ''ku<sub>4</sub>'' 𒆭
|-
|| ''la'' 𒆷
|| ''le''=LI 𒇷
705 ⟶ 669 sor:
|| –
|-
|| ''ma'' 𒈠
|| ''me'' 𒈨
721 ⟶ 685 sor:
|| –
|-
|| ''na'' 𒈾
|| ''ne'' 𒉈
742 ⟶ 706 sor:
|| –
|-
|| ''pa'' 𒉺
|| ''pe''=PI 𒉿
758 ⟶ 722 sor:
|| ''pù'' (''pu''<sub>3</sub>) 𒅤
|-
|| ''ra'' 𒊏
|| ''re''=RI 𒊑
774 ⟶ 738 sor:
|| ''rù'' (''ru''<sub>3</sub>)=AŠ 𒀸
|-
|| ''sa'' 𒊓
|| ''se''=SI 𒋛
795 ⟶ 759 sor:
|| ''su''<sub>4</sub> 𒋜
|-
|| ''ša'' 𒊭
|| ''še'' 𒊺
816 ⟶ 780 sor:
|| ''šu''<sub>4</sub>=U 𒌋
|-
|| ''ta'' 𒋫
|| ''te'' 𒋼
837 ⟶ 801 sor:
|| –
|-
|| ''za'' 𒍝
|| ''ze''=ZI 𒍣
854 ⟶ 818 sor:
|}
{| class="wikitable" style="display: inline-table; vertical-align: top; text-align:center;"
|+ Magánhangzó + mássalhangzó
|-
!colspan="2" rowspan="2"| !!colspan="4"|'''Magánhangzó'''
|-
|-
! rowspan="55" | '''M'''<br />'''á'''<br />'''s'''<br />'''s'''<br />'''a'''<br />'''l'''<br />'''h'''<br />'''a'''<br />'''n'''<br />'''g'''<br />'''z'''<br />'''ó'''
! rowspan="2" | –
|| ''a'' 𒀀
|| ''e'' 𒂊
871 ⟶ 837 sor:
|| ''ú'' (''u''<sub>2</sub>) 𒌑
|-
|| ''ab'' 𒀊
|| ''eb''=IB 𒅁
882 ⟶ 848 sor:
|| ''úb'' (''ub''<sub>2</sub>)=ŠÈ 𒂠
|-
|| ''ad'' 𒀜
|| ''ed''=Á 𒀉
893 ⟶ 859 sor:
|| ''úd'' (''ud''<sub>2</sub>)=ÁŠ 𒀾
|-
|| ''ag'' 𒀝
|| ''eg''=IG 𒅅
904 ⟶ 870 sor:
|| –
|-
|| ''aḫ'' 𒄴
|| ''eḫ''=AḪ 𒄴
915 ⟶ 881 sor:
|| ''úḫ'' (''uh''<sub>2</sub>) 𒌔
|-
|| ''ak''=AG 𒀝
|| ''ek''=IG 𒅅
921 ⟶ 887 sor:
|| ''uk''=UG 𒊌
|-
|| ''al'' 𒀠
|| ''el'' 𒂖
932 ⟶ 898 sor:
|| ''úl'' (''ul''<sub>2</sub>)=NU 𒉡
|-
|| ''am'' 𒄠 / 𒂔
|| ''em''=IM 𒅎
943 ⟶ 909 sor:
|| ''úm'' (''um''<sub>2</sub>)=UD 𒌓
|-
|| ''[[Dingir|an]]'' 𒀭
|| ''[[en]]'' 𒂗
966 ⟶ 932 sor:
|| –
|| –
|| ''in''<sub>5</sub>=[[Nin (ékírás)|NIN]] |𒊩𒌆
|| –
|-
|| ''ap''=AB 𒀊
|| ''ep''=IB –
980 ⟶ 946 sor:
|| ''úp'' (''up''<sub>2</sub>)=ŠÈ 𒂠
|-
|| ''ar'' 𒅈
|| ''er''=IR 𒅕
991 ⟶ 957 sor:
|| ''úr'' (''ur''<sub>2</sub>) 𒌫
|-
|| ''as''=AZ 𒊍
|| ''es''=GIŠ 𒄑
1 002 ⟶ 968 sor:
|| ''ús'' (''us''<sub>2</sub>)=UŠ 𒍑
|-
|| ''aš'' 𒀸
|| ''eš'' 𒌍 / 𒐁
1 013 ⟶ 979 sor:
|| ''úš'' (''uš''<sub>2</sub>) 𒍗 =BAD 𒁁
|-
|| ''at''=AD 𒀜
|| ''et''=Á 𒀉
1 024 ⟶ 990 sor:
|| ''út'' (''ut''<sub>2</sub>)=ÁŠ 𒀾
|-
|| ''az'' 𒊍
|| ''ez''=GIŠ 𒄑
1 040 ⟶ 1 006 sor:
|| ''ùz'' (''uz''<sub>3</sub>) 𒍚
|}
== Számítógépes megjelenítése ==
1 052 ⟶ 1 017 sor:
* {{Bertram:Élet az ókori Mezopotámiában}}
* {{Bermant-Weitzmann:Ebla}}
* {{cite book|last=Bromiley|first= Geoffrey William|title=The international standard Bible encyclopedia Q–Z|publisher=Wm. B. Eerdmans Publishing Co|location= Michigan|year=1988|origyear=1915|
* {{Bryce: Hittites}}
* {{cite book|editor=Francev J. P.|title=Világtörténet tíz kötetben|location=Budapest|publisher=Kossuth Kiadó|year=1962}}
* {{cite book|editor=J. P. Francev|others=Világtörténet tíz kötetben, I. kötet|publisher=Kossuth Kiadó|year=1967|pages=506–524|first=Igor Mihajlovics|last= Gyjakonov|authorlink=Igor Mihajlovics Gyjakonov|title=Urartu és Transzkaukázia, a kimmerek és szkíták|origyear=1955}}
* {{Klíma:Mezopotámia}}
* {{cite book|author=Komoróczy Géza|authorlink=Komoróczy Géza|title=Sumer és magyar?|location=Budapest|publisher=Magvető Kiadó|year=1976|
* {{Komoróczy: Sumer irodalmi hagyomány}}
* {{LarVT|1}}
1 065 ⟶ 1 030 sor:
* {{OppenheimMezopotámia}}
* {{cite book|last=Pjotrovszkij|first=Borisz Boriszovics|authorlink=Borisz Boriszovics Pjotrovszkij|title=Urartu|publisher=University of California Press|year=1968}}
* {{cite book|last=Schneider|first=Wolf|title=Városok Urtól Utópiáig|url=https://archive.org/details/varosokurtolutop0000wolf|location=Budapest|publisher=Gondolat Kiadó|year=1973}}
* {{RLA-5}}
* {{cite book|first=Ilse|last=Wegner|title=Hurritisch, eine Einführung|publisher=Harassowitz|year=2000|
== Irodalom ==
1 073 ⟶ 1 038 sor:
== További információk ==
* [https://web.archive.org/web/20070208032058/http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/muvelodestort/ekiras.htm Magyar Virtuális Enciklopédia – Ékírás]
* [https://web.archive.org/web/20121016222327/http://www.premiumwanadoo.com/cuneiform.languages/dictionary/list.php Cuneiform Entries]
* [https://web.archive.org/web/20110520043043/http://www.premiumwanadoo.com/cuneiform.languages/index_en.php?page=accueil A hettita nyelvtan honlapja]
* [http://cdli.ucla.edu/ Cuneiform Digital Library]
* [https://web.archive.org/web/20100723140931/http://www.cdli.ucla.edu/wiki/doku.php/sign_lists Cuneiform Sign List]
* [http://www.jhu.edu/ice/BorgerMZ/BorgerMZ.html Borger Sign List]
* [http://www.sumerian.org/sumerian.htm Sumerian Language Page]
* [https://web.archive.org/web/20100805091011/http://psd.museum.upenn.edu/epsd/epsd/cf-toc-A.html Sumer szótár]
* [http://www.sumerisches-glossar.de/ Sumerisches Glossar]
* [http://www.scribd.com/full/43396723?access_key=key-1iuly3rjbms4i8rvd7hr Sumerian Grammar]
* [https://web.archive.org/web/20131023132508/http://www.premiumwanadoo.com/cuneiform.languages/dictionary/index_en.php Akkadian Dictionary]
== Kapcsolódó szócikkek ==
1 094 ⟶ 1 059 sor:
** [[Az ékírás írásjeleinek változatai]]
** [[Óbabiloni ékjelek listája]]
** [[
** [[
** [[Ugariti ábécé]]
** [[Óperzsa ékjelek listája]]
1 103 ⟶ 1 068 sor:
{{portál|ókor||írás}}
[[Kategória:Mezopotámia]]
[[Kategória:Biblia]]
| |||