„Empedoklész” változatai közötti eltérés

{{Filozófusszemély infobox

|befolyásoltaakikre hatott = szinte minden későbbi gondolkodó

|befolyásoltákakik hatottak rá = [[Parmenidész]], [[püthagoreusok]], [[Kolophóni Xenophanész|Xenophanész]], [[Eleai Zénón|Zénón]], [[Milétoszi filozófiai iskola|milétoszi természetfilozófusok]]

|fontosabb_nézeteifontosabb nézetei= Ami van, az nem keletkezett és nem pusztul el, a Szeretet és a Viszály hatására van változás, reinkarnáció stb.

|}}

'''Empedoklész''' ([[görög ábécé|görög]] Ἐμπεδοκλῆς, [[Agrigento|Akragasz]], [[Szicília]], kb. [[i. e. 495]] – [[i. e. 435]]) [[Ókori Görögország|ókori görög]] [[Filozófia|filozófus]], [[orvos]], csodatévő vallási tanító.{{jegyzet*|Saját állítása szerint egyenesen isteni lény. Ld. {{refmutat|DK| Emp B 112.}} }} Jómódú családba született, akinek legendásLegendás misztikum övezi életét és halálát, amit [[lélekvándorlás]]i tanával maga is propagált.

[[Epheszoszi Hérakleitosz|Hérakleitosz]] és [[Parmenidész]] tanításaiból merítve négyelemes, bizonyos elemeiben a [[püthagoreusok]]éval rokon [[kozmogónia|kozmogóniát]]{{jegyzet*|Kozmogónia: görög eredetű kifejezés. Jelentése: a világegyetem kialakulása, keletkezésének elmélete.}} épített fel. [[Négy elem]]: a [[víz]], a [[levegő]], a [[tűz]] és a [[talaj|föld]] keveredéséből tételezte fel a világmindenséget, a keveredés változó arányait és mozgását pedig az ugyancsak anyagi eredetű Szeretet és Viszály hatásának tulajdonította, emiatt a [[materializmus]]. előfutárának is tartják. A világ és az [[élőlény]]ek történetét négy nagy szakaszra osztotta úgy, hogy az egyesülések és a szétválások ellenére az egészet folyamatosnak és állandónak tartotta: az 1. fázis a szfairosz (gömb), itt a Szeretet működik, a 2. szakaszban kezdődik el az elkülönülés, és jönnek lét-re a világok. Állítása szerint mi magunk is ebben a fázisban élünk. A 3.-ban győz a Viszály (neikosz), megszűnik az egy-ség, s a harc uralkodik. A 4.-ben újra megjelenik a Szeretet, és visszaállítja az egy-séget, majd kezdődik az egész elölről vég nélkül. Ez a periodikus oszcilláció, amit Empedoklész tételez, nagyon nagy hasonlóságot mutat a hindu létfelfogásnak a filozófiájával, de ráhatása volt Nietzsche örök visszatérés gondolatára is.

Empedoklész –született i.e. 497.-ben, meghalt 432.-ben. ( [[Diogenész Laertiosz]] (VIII. 74) szerint – a 84. [[pánhellén játékok|olimpiász]] idején (i. e. 444–441) volt élete teljében, születését ennek alapján tehetjük az i. e. 5. század elejére.{{jegyzet*|Ezzel a datálással egybevág az a tanúbizonyság, amely szerint a 485-ben született [[Leontinoi Gorgiasz|Gorgiasz]] Empedoklész tanítványa volt, lásd Diogenész Laertiosz VIII. 58.}} ). Életéről keveset tudni. Jómódú akragaszi (ma [[Agrigento]], [[Olaszország]]) családba született. Apját Métonnak, apai nagyapját – aki a hetvennegyedik [[Olümpiai játékok|olümpia]] (i. e. 496–495) egyik győztese volt – pedig ugyancsak Empedoklésznak hívták. [[Szimplikiosz]] Theophrasztoszra hivatkozva említi, hogy Empedoklész Parmenidésznek volt csodálója és tanítványa, s még inkább a püthagóreusoknak.<ref>Simplicios: In Aristotelis Physica commentaria 25</ref>{{jegyzet*|Az idézetek magyar változata [[Steiger Kornél]], Thephrasztosz: Az érzékekről (Kossuth 1995), Görög gondolkodók - Empedoklésztől Démokritoszig (Kossuth 1996), Parmenidész és Empedoklész kozmológiája (Áron 1998), KRS: A preszókratikus filozófusok (Atlantisz 1998) könyvekben megjelent fordításai.}}

Ugyancsak Diogenész Laertiosz feljegyzései szerint Empedoklész halálát misztikum övezte: egyesek szerint „égi világosság” rabolta el, más elbeszélés szerint tűzbe vetette magát. A legismertebb történet azonban arról szólt, hogy istenné válásának bizonyításául Empedoklész az [[Etna]] kráterébe vetette magát. Bronz szandálját állítólag megtalálták a kráter szélén. Olyan történet is ismeretes, hogy lovasbalesetbenlovas balesetben halt meg.<ref>Diogenész Laertiosz: ''Híres filozófusok élete'' VIII 74–75</ref>

Empedoklész [[természetfilozófia]]i gondolkodásában „minden dolog négy gyökerének” aaz [[négy elem|őselemőselemeket]]et tartotta: a [[Thalész]] által megnevezett [[víz|vizet]]; az [[Anaximenész]] által megnevezett [[levegő]]t, a Hérakleitosz által megnevezett [[tűz|tüzet]], és ezekhez negyedikként a [[föld]]et adta. A négy gyökér formális bevezetésével a {{refmutat|DK| Emp B 6.}} töredékben találkozunk:

Az empedoklészi elemek egy másik fontos tulajdonságát Arisztotelésztől tudjuk meg: a négy gyökér nemcsak, hogy örök létező, de változatlan is, azaz nem alakul át egyik a másikba, vízből nem lesz levegő, vagy tűz, vagy föld és fordítva sem.{{refhely|Ariszt. Met.|985 a 21 (Emp. A 37)}}{{refhely|Ariszt. Fiz.|252a7 (Emp. A 38)}} Ugyancsak ezen a helyen arról is tájékoztat Arisztotelész, hogy Empedoklész a négy elemet egymással egyenlőnek állította.{{refhely|Ariszt. A kelet. és a puszt.|333 a 1 skk.}} Arisztotelésznél, akinél a kozmosz elképzelhetetlen az ellentétek léte nélkül, lehetetlennek tartotta Empedoklész elemei közötti egyenlőség fennállását. Ugyanis – állítja Arisztotelész – az összehasonlítható dolgokban kell lennie valami azonosnak, ami alapján egymáshoz tudjuk mérni őket. De ha a mennyi vonatkozásában mégsem hasonlíthatók össze, abban az értelemben, hogy ennyiből meg ennyiből ennyi meg ennyi lesz, akkor a képességeik szerint kéne, hogy összehasonlíthatók legyenek: „például hogy egy kotylényi víz és tíz kotylényi levegő egyenlő mértékben képes hűteni” ([[Bognár László (filozófus)|Bognár László]] fordítása). Ha pedig mennyiségileg sem összehasonlíthatók, akkor egy valamilyen másik hasonlóságnak kell lennie a két dolog között, mint például: amilyen fehér ez, olyan meleg az. Az „amilyen… ez és ez” típusú összehasonlítások alanyai, a milyen tekintetében hasonlóknak, a mennyi tekintetében pedig egyelőeknekegyenlőeknek kell lenniük, Empedoklész elemei azonban különböző természetűek, így nem beszélhetünk ilyen típusú összehasonlíthatóságról sem. Ezek azok az okok, amiért Arisztotelész szerint képtelenség az empedoklészi elemek egyenlőségéről beszélni.

Annak ellenére, hogy Empedoklész a négy „gyökeret” istenek neveivel vezette be – ragyogó [[Zeusz]], életadó [[Héra]], [[Hadész|Aidóneusz]] és [[Perszephoné|Nésztisz]] – nem jelentette azt, hogy isteneknek is tekintette őket. Ugyanis, mint ahogyan John Burnet is megállapította, nem vallási célokból nevezte isteneknek, nem imádkozott hozzájuk és nem is áldozott nekik.{{refhely|Burnet 1908| 265 o.}} A négy „gyökér” az empedoklészi rendszerben csak elemek, és nem alapelvek – amint ahogyan azt a milétoszi gondolkodók használták. A tanköltemény elején történő istenként történő bemutatásuk, egyrészt arra szolgált, hogy a filozófus rámutasson, mi is az, amit egy istenség hagyományos felfogásában helyesnek tartott, másrészt pedig az, hogy olyan képességekkel és tulajdonságokkal ruházza fel a még definiálatlan elemeket, amelyek képessé teszik őket a megillető tiszteletre. Ugyanakkor az istenek nevei gyűjtőfogalomként is funkcionálnak: mindaz, ami a mitológiából ismert isten hatalomkörébe tartozik, annak az egésze a négy gyökér. Azaz, nemcsak a víz, a tűz, a föld és a levegő, hanem ezek összes dünamiszai is. Ezért van az, hogy a tankölteményben a négy gyökér számos különböző megnevezésével találkozhatunk, pontosabban az adott elem a természetben előforduló különböző formáival, vagy esetenként sajátos tulajdonságaival. Például: tűzzel találkozhatunk úgy is, mint láng és úgy is, mint Nap ([[Héliosz]] és Elektor formában is), a víz előfordul, mint Nésztisz, mint tenger, és mint eső is, a levegő, pedig mint Héra és mint ég jelenik meg.{{jegyzet*|Az istenek, elemek neveivel való párosításról tett kísérleteiről részletes tanulmány olvasható Peter Kingsley: ''The Four-Element Doxography'' írásában. Phronesis, Vol. 39, No. 3 (1994), pp. 235-254}}

Parmenidész, abból a gondolatból, hogy csak Egy létező van, azt a következtetést vonta le, hogy a létező mozdulatlan homogén egység kell, hogy legyen. Empedoklésznak azonban nem imponált sem a mozdulatlanság, sem a homogén egység gondolata, és inkább arra törekedett, hogy a világban látható változásra magyarázatot keressen. Ha pedig változás van, akkor kell lennie valaminek, ami előidézi a változást, ami mozgásba hozza az elemeket. A mozgatórugóknak, a korábban említett Szeretetet és Viszályt nevezte meg.

[[Fájl:AgrigentTemple BWof 2012-10-07Concordia, 13-09-13Agrigento.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|Akragaszi Konkordia-templom romjai]]

Az inkarnációk sorozata a daimón vétségének a következménye, melynek során egyfajta ranglétrán kell végighaladnia. Ez a gondolat, akárcsak az újjászületés gondolata is, orphikus gyökerekkel rendelkezik, ők ugyanis azt tanították, hogy a test egyfajta börtön, amely őrzi a lelket, míg az meg nem fizeti büntetését.{{refhely|Platón: KartüloszKratülosz| 400, {{refmutat|DK| Emp B – C.}}}} Ezt a folyamatot Empedoklész szinte ugyanazon kifejezésekkel írta le, mint a másik törvényt, amely a Szféra Viszály általi szétszakadását irányította. A daimón a „boldogok” világából száműztetik, onnan, ahol az ókori görög világban ismert istenek közül csak egyetlen istennek volt hatalma, a szépség és a szerelem istennőjének: Küprisznek (Aphroditének). Kétségkívül Empedoklész Küprisz alatt nem egy antropomorf istenre gondolt, hanem arra az erőre, melyet ''A természetről'' költeményében Szeretet néven mutatott be. Ezt támasztja alá az is, hogy Küprisz birodalmának tulajdonságai megegyeznek a korábbi tankölteményben megismert Szeretet teljes uralma alatt tartott Szférával, ahol az elemek egységet alkotnak és teljes nyugalomban vannak. Küprisz világában az ellentétek nem válnak szét, a tankölteményben ugyanis az áll, hogy a daimón az ellentétekkel (Meghasonlás – Harmónia, Szépség – Rútság, Sietség – Késlelkedés) és minden más létezővel – kivéve a Szeretet – a földi világba való érkezésekor találkozik először.

* {{hely|Burnet 1908}} Burnet, John (1908): Early Greek Philosophy. (2nd edition), A & C Black Ltd., London.– [https://web.archive.org/web/20060807104846/http://www.classicpersuasion.org/pw/burnet/index.htm Burnet könyvének elektronikus változata]

* {{hely|Cornford 1930}} {{CitPer | doi = 10.1017/S0009838800021273 | kötet = 24 | szám = 01 | oldal = 14–30 | szerző = F. M.Cornford | cím = Anaxagoras' Theory of Matter—I | periodika = The Classical Quarterly | év = 1930 | url=http://www.jstor.org/stable/637051 | elér=2014-01-27 | issn=0009-8388 }}

::* {{CitLib|szerző = Diogenes Laertius|közreműködők = C.D. Yonge (ford.)| cím = Lives of the Philosophers |fejezetcím = 8. Empedocles | elér = 2014-01-27 |url = http://www.classicpersuasion.org/pw/diogenes/dlempedocles.htm#cite|aurl = https://web.archive.org/web/20130927103907/http://www.classicpersuasion.org/pw/diogenes/dlempedocles.htm#cite|archd = 2013-09-27}} {{en}}

::* {{CitLib| kiadó = H S Long | szerző = Διογένης Λαέρτιος | cím = Βίοι καὶ γνῶμαι τῶν ἐν φιλοσοφίᾳ εὐδοκιμησάντων | fejezetcím = ΕΜΠΕΔΟΚΛΗΣ | hely = Oxford | elér = 2014-01-27 | év = 1964 | url = http://www.mikrosapoplous.gr/dl/dl08.html#empedoklis|nyelvkód=grel}}

* {{hely|Platón: KartüloszKratülosz}} {{CitLib |szerző=Platón |cím= KartüloszKratülosz |közreműködők=Horváth Judit (ford.), Szabó Árpád (ford.)|kiadó= Atlantisz |év= 2008}}

* {{hely|Trépanier 2003}} {{CitPer | issn = 0026-7074 | kötet= 56 | szám = 4 | oldal = 385–419 | szerző = Trépanier, Simon | cím = 'We' and Empedocles' Cosmic Lottery: |alcím="P. Strasb. gr. Inv. 1665-1666", ensemble a | periodika = Mnemosyne | év = 2003 | sorozat évfolyam=Fourth FourtSeries}}

* {{hely|Warren 2007}} {{CitLib |url=http://site.ebrary.com/id/10455571 |szerző=James Warren |cím=Presocratics |hely=Stocksfield |kiadó=Acumen |év=2007 |elér=2014-01-24 |isbn=9781844653911, ISBN 1844653919 |aurl=https://web.archive.org/web/20161216043954/http://site.ebrary.com/id/10455571 |archd=2016-12-16 }}

* [https://web.archive.org/web/20070208090646/http://www.ellopos.net/elpenor/greek-texts/ancient-greece/empedocles-sphere.asp Empedocles Bilingual Anthology (in Greek and English, side by side)]

* [httphttps://wwwweb.archive.org/web/20061205050829/http://classicpersuasion.org/pw/empedocles/ Empedocles of Agrigentum at Peithô's Web]