„Empedoklész” változatai közötti eltérés

{{Filozófusszemély infobox

|befolyásoltaakikre hatott = szinte minden későbbi gondolkodó

|befolyásoltákakik hatottak rá = [[Parmenidész]], [[püthagoreusok]], [[Kolophóni Xenophanész|Xenophanész]], [[Eleai Zénón|Zénón]], [[Milétoszi filozófiai iskola|milétoszi természetfilozófusok]]

|fontosabb_nézeteifontosabb nézetei= Ami van, az nem keletkezett és nem pusztul el, a Szeretet és a Viszály hatására van változás, reinkarnáció stb.

|}}

'''Empedoklész''' ([[görög ábécé|görög]] Ἐμπεδοκλῆς, [[Agrigento|Akragasz]], [[Szicília]], kb. [[i. e. 495]] – [[i. e. 435]]) [[Ókori Görögország|ókori görög]] [[Filozófia|filozófus]], [[orvos]], csodatévő vallási tanító.{{jegyzet*|Saját állítása szerint egyenesen isteni lény. Ld. {{refmutat|DK| Emp B 112.}} }} Jómódú családba született, akinek legendásLegendás misztikum övezi életét és halálát, amit [[lélekvándorlás]]i tanával maga is propagált.

[[Epheszoszi Hérakleitosz|Hérakleitosz]] és [[Parmenidész]] tanításaiból merítve négyelemes, bizonyos elemeiben a [[püthagoreusok]]éval rokon [[kozmogónia|kozmogóniát]]{{jegyzet*|GörögKozmogónia: görög eredetű kifejezés. Jelentése: a világegyetem kialakulása, keletkezésének elmélete.}} épített fel. [[Négy elem]]: a [[víz]], a [[levegő]], a [[tűz]] és a [[talaj|föld]] keveredéséből tételezte fel a világmindenséget, a keveredés változó arányait és mozgását pedig az ugyancsak anyagi eredetű Szeretet és Viszály hatásának tulajdonította. A világ és az [[élőlény]]ek történetét négy nagy szakaszra osztotta úgy, hogy az egyesülések és a szétválások ellenére az egészet folyamatosnak és állandónak tartotta: az 1. fázis a szfairosz (gömb), itt a Szeretet működik, a 2. szakaszban kezdődik el az elkülönülés, és jönnek lét-re a világok. Állítása szerint mi magunk is ebben a fázisban élünk. A 3.-ban győz a Viszály (neikosz), megszűnik az egy-ség, s a harc uralkodik. A 4.-ben újra megjelenik a Szeretet, és visszaállítja az egy-séget, majd kezdődik az egész elölről vég nélkül. Ez a periodikus oszcilláció, amit Empedoklész tételez, nagyon nagy hasonlóságot mutat a hindu létfelfogásnak a filozófiájával, de ráhatása volt Nietzsche örök visszatérés gondolatára is.

Empedoklész –született i.e. 497.-ben, meghalt 432.-ben. ( [[Diogenész Laertiosz]] (VIII. 74) szerint – a 84. [[pánhellén játékok|olimpiász]] idején (i. e. 444–441) volt élete teljében, születését ennek alapján tehetjük az i. e. 5. század elejére.{{jegyzet*|Ezzel a datálással egybevág az a tanúbizonyság, amely szerint a 485-ben született [[Leontinoi Gorgiasz|Gorgiasz]] Empedoklész tanítványa volt, lásd Diogenész Laertiosz VIII. 58.}} ). Életéről keveset tudni. Jómódú akragaszi (ma [[Agrigento]], [[Olaszország]]) családba született. Apját Métonnak, apai nagyapját – aki a hetvennegyedik [[Olümpiai játékok|olümpia]] (i. e. 496–495) egyik győztese volt – pedig ugyancsak Empedoklésznak hívták. [[Szimplikiosz]] Theophrasztoszra hivatkozva említi, hogy Empedoklész Parmenidésznek volt csodálója és tanítványa, s még inkább a püthagóreusoknak.<ref>Simplicios: In Aristotelis Physica commentaria 25</ref>{{jegyzet*|Az idézetek magyar változata [[Steiger Kornél]], Thephrasztosz: Az érzékekről (Kossuth 1995), Görög gondolkodók - Empedoklésztől Démokritoszig (Kossuth 1996), Parmenidész és Empedoklész kozmológiája (Áron 1998), KRS: A preszókratikus filozófusok (Atlantisz 1998) könyvekben megjelent fordításai.}}

Ugyancsak Diogenész Laertiosz feljegyzései szerint Empedoklész halálát misztikum övezte: egyesek szerint „égi világosság” rabolta el, más elbeszélés szerint tűzbe vetette magát. A legismertebb történet azonban arról szólt, hogy istenné válásának bizonyításául Empedoklész az [[Etna]] kráterébe vettevetette magát. Bronz szandálját állítólag megtalálták a kráter szélén. Olyan történet is ismeretes, hogy lovasbalesetbenlovas balesetben halt meg.<ref>Diogenész Laertiosz: ''Híres filozófusok élete'' VIII 74–75</ref>

Nem tudni bizonyosan, hány művet írt. Diogenész Laertiosz ''A természetről'' és a ''Tisztulások'' című művek mellett – mindkettőjük terjedelmét ötezer [[hexameter]]sorban állapította meg – megemlít egy hatszáz soros ''Orvosi értekezést'', továbbá említést tesz Empedoklész tragédiaszerző tevékenységéről is. Arisztotelész szerint 43 [[tragédia|tragédiát]] és néhány politikai tanulmányt is írt.<ref name="crescenzo">Luciano De Crescenzo: A görög filozófia rendhagyó története. Ford. Peredi Mária. Tercium Kiadó. 1995. {{ISBN |963-8453-443}}</ref> A hexameteres verselés melletti döntése valószínűleg egyrészt Parmenidész befolyásának tudható be, másrészt – különösen a ''Tisztulásokban'', az ember bukásáról szóló részekben – pedig [[Hésziodosz]] epikus stílusának, amelynek ugyancsak sokat köszönhetett Empedoklész.

Empedoklész [[természetfilozófia]]i gondolkodásában „minden dolog négy gyökerének” aaz [[négy elem|őselemőselemeket]]et tartotta: a [[Thalész]] által megnevezett [[víz|vizet]]; az [[Anaximenész]] által megnevezett [[levegő]]t, a Hérakleitosz által megnevezett [[tűz|tüzet]], és ezekhez negyedikként a [[föld]]et adta. A négy gyökér formális bevezetésével a {{refmutat|DK| Emp B 6.}} töredékben találkozunk:

Az ok pedig, amiért Empedoklész pontosan négy elemet jelölt meg alapelemnek és nem többet vagy kevesebbet, valószínűleg abból adódott, hogy a természetben megfigyelhető dolgok négy halmazállapotban fordulnak elő: cseppfolyós ([[víz]]), szilárd ([[talaj|föld]]), gáznemű ([[levegő]]), [[tűz]] (ami egy külön kategóriát alkot). A négy gyökér legfontosabb tulajdonságairól, arról a parmenidészi alapkikötésről, miszerint a nemlétezőből nem jöhet létre létező és fordítva, a {{refmutat|DK| Emp B 17}} fragmentum 30. és 35. soraiban olvasható: az elemek nem keletkeztek és nem is pusztulnak el soha. Empedoklész tehát minden változtatás nélkül elfogadta Parmenidész nemlétezőről szóló tanítását, ezért ő is a létező egységéről beszél. Egységről abban az értelemben, hogy van a létező, és rajta kívül nincs semmi. Arisztotelész feljegyzése szerint, Empedoklész volt az első gondolkodó, aki négy elemet állított létezőnek,{{refhely|Ariszt. Met.|985 a 31}} s bár a püthagóreusokpüthagoreusok már az i. e. 5. század végén felismerték az elemek négyességét, azonban ők nem tekintették végső princípiumoknak őket.{{jegyzet*|A püthagoreus gondolkodásban a négyes számnak sokféle jelentése volt: az első négyzetszám, az igazság jelképe, az évszakok száma stb. Mivel az első négy szám arányával éppen a püthagoraszi szümphóniák jellemezhetők, azért ezek összege a 10 (1+2+3+4) már egy magasabb minőséget, a természet harmóniáját fejezi ki. Ennyi a szférák száma is.}} Annak ellenére, hogy tudjuk, nézeteik jelentős befolyást gyakoroltak Empedoklész gondolkodására, nem mondható meg teljes bizonyossággal, hogy melyikük volt az első ezen elmélet kimunkálásában. Azonban a négyesség gondolata akár Homéroszig (i. e. 8. század) visszavezethető. Műveiben felismerhető a világ négyes tagolása: az [[Tizenkét olümposzi isten|olümposzi istenek]] világa (levegő), az emberek világa (föld), [[Poszeidón]] birodalma (víz) valamint [[Hadész]] alvilága, melyet a homéroszi leírás alapján a tűzzel lehetne párosítani.<ref>Ld. [[Hérakleitosz Grammatikosz]]: ''Homérika problémata''</ref>

Az empedoklészi elemek egy másik fontos tulajdonságát Arisztotelésztől tudjuk meg: a négy gyökér nemcsak, hogy örök létező, de változatlan is, azaz nem alakul át egyik a másikba, vízből nem lesz levegő, vagy tűz, vagy föld és fordítva sem.{{refhely|Ariszt. Met.|985 a 21 (Emp. A 37)}}{{refhely|Ariszt. Fiz.|252a7 (Emp. A 38)}} Ugyancsak ezen a helyen arról is tájékoztat Arisztotelész, hogy Empedoklész a négy elemet egymással egyenlőnek állította.{{refhely|Ariszt. A kelet. és a puszt.|333 a 1 skk.}} Arisztotelésznél, akinél a kozmosz elképzelhetetlen az ellentétek léte nélkül, lehetetlennek tartotta Empedoklész elemei közötti egyenlőség fennállását. Ugyanis – állítja Arisztotelész – az összehasonlítható dolgokban kell lennie valami azonosnak, ami alapján egymáshoz tudjuk mérni őket. De ha a mennyi vonatkozásában mégsem hasonlíthatók össze, abban az értelemben, hogy ennyiből meg ennyiből ennyi meg ennyi lesz, akkor a képességeik szerint kéne, hogy összehasonlíthatók legyenek: „például hogy egy kotylényi víz és tíz kotylényi levegő egyenlő mértékben képes hűteni” ([[Bognár László (filozófus)|Bognár László]] fordítása). Ha pedig mennyiségileg sem összehasonlíthatók, akkor egy valamilyen másik hasonlóságnak kell lennie a két dolog között, mint például: amilyen fehér ez, olyan meleg az. Az „amilyen… ez és ez” típusú összehasonlítások alanyai, a milyen tekintetében hasonlóknak, a mennyi tekintetében pedig egyelőeknekegyenlőeknek kell lenniük, Empedoklész elemei azonban különböző természetűek, így nem beszélhetünk ilyen típusú összehasonlíthatóságról sem. Ezek azok az okok, amiért Arisztotelész szerint képtelenség az empedoklészi elemek egyenlőségéről beszélni.

Annak ellenére, hogy Empedoklész a négy „gyökeret” istenek neveivel vezette be – ragyogó [[Zeusz]], életadó [[Héra]], [[Hadész|Aidóneusz]] és [[Perszephoné|Nésztisz]] – nem jelentette azt, hogy isteneknek is tekintette őket. Ugyanis, mint ahogyan John Burnet is megállapította, nem vallási célokból nevezte isteneknek, nem imádkozott hozzájuk és nem is áldozott nekik.{{refhely|Burnet 1908| 265 o.}} A négy „gyökér” az empedoklészi rendszerben csak elemek, és nem alapelvek – amint ahogyan azt a milétoszi gondolkodók használták. A tanköltemény elején történő istenként történő bemutatásuk, egyrészt arra szolgált, hogy a filozófus rámutasson, mi is az, amit egy istenség hagyományos felfogásában helyesnek tartott, másrészt pedig az, hogy olyan képességekkel és tulajdonságokkal ruházza fel a még definiálatlan elemeket, amelyek képessé teszik őket a megillető tiszteletre. Ugyanakkor az istenek nevei gyűjtőfogalomként is funkcionálnak: mindaz, ami a mitológiából ismert isten hatalomkörébe tartozik, annak az egésze a négy gyökér. Azaz, nemcsak a víz, a tűz, a föld és a levegő, hanem ezek összes dünamiszai is. Ezért van az, hogy a tankölteményben a négy gyökér számos különböző megnevezésével találkozhatunk, pontosabban az adott elem a természetben előforduló különböző formáival, vagy esetenként sajátos tulajdonságaival. Például: tűzzel találkozhatunk úgy is, mint láng és úgy is, mint Nap ([[Héliosz]] és Elektor formában is), a víz előfordul, mint Nésztisz, mint tenger, és mint eső is, a levegő, pedig mint Héra és mint ég jelenik meg.{{jegyzet*|Az istenek, elemek neveivel való párosításról tett kísérleteiről részletes tanulmány olvasható Peter Kingsley: ''The Four-Element Doxography'' írásában. Phronesis, Vol. 39, No. 3 (1994), pp. 235-254}}

Parmenidész, abból a gondolatból, hogy csak Egy létező van, azt a következtetést vonta le, hogy a létező mozdulatlan homogén egység kell, hogy legyen. Empedoklésznak azonban nem imponált sem a mozdulatlanság, sem a homogén egység gondolata, és inkább arra törekedett, hogy a világban látható változásra magyarázatot keressen. Ha pedig változás van, akkor kell lennie valaminek, ami előidézi a változást, ami mozgásba hozza az elemeket. A mozgatórugóknak, a korábban említett Szeretetet és Viszályt nevezte meg.

[[Fájl:Agrigent hohe Agora.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Az akragaszi[[akragasz]]i [[agora]] romjai napjainkban]]

A fragmentum következő gondolatmenetében választ kapunk arra, hogy hogyan lehetséges az, hogy annak ellenére, hogy a Viszály inkább elkülönül az elemektől, mégis hatást gyakorol a világra. A magyarázat a két erő hatalmának az egyenlősége. A két erő a körbejáró idő átellenes pólusain helyezkedik el, pontosabban: a körbejáró idő különböző részeiben uralkodnak. Mikor a Szeretet hatalmának csúcspontján van, akkor a Viszály teljesen erőtlen. Ugyanez történik akkor is, amikor a Viszálynál van a teljes erő, ilyenkor a Szeretet elemekre gyakorolt hatása megszűnik.

Hosszú időn keresztül, pontosabban egészen 1994-ig, a strasbourgi [[Empedoklész-papírusz]] feltűnéséig, az empedoklészi kozmológiával kapcsolatban nem volt egyetértés az elemzők körében. Abban sem értettek egyet, hogy Empedoklész hogyan képzelte el a két erő, a Szeretet és a Viszály helyét a kozmikus cikluson belül, de abban is nagy volt a vélemények különbsége, hogy mikor vannak nyugalomban az elemek, ha egyáltalán nyugalomban vannak. Ma már tudott, hogy a Szeretet a Viszály teljes hatalmának idején nem szorul a perifériára, ahogyan például [[Francis MacDonald Cornford|Cornford]] és [[Maureen Rosemary Wright |Wright]] feltételezte,{{refhely|Cornford 1930| 239. oldal és |Wright 198| 207. oldal}} hanem a kozmosz közepére tömörül (vö. a(ii) 17-20). Nyugalom pedig, ahogyan Arisztotelész a Fizikában mondta, a csak a Szféra idején van, máskor mozgásban vannak az elemek. A Viszály teljes uralmának az idején is, úgy ahogyan [[Plutarkhosz]] is írta,<ref>Plutarkhosz: ''De facie in orbe lunae'' 926 d-927</ref> a négy elem elkülönült koncentrikus körökben helyezkedik el, és e szférákon belül gyors mozgást végez (vö. a(ii) 3-15).

A fenti felsorolásban az is látható, hogy miben különbözik Empedoklész Gömbje a Parmenidészétől: abban, hogy halandó. Azonban mindketten isteni természetet tulajdonítottak neki, s így csatakoztakcsatlakoztak [[kolophóni Xenophanész|Xenophanész]] (i. e. kb. 570–475) [[antropomorfizmus|antropomorf]] istenkép ellen intézett támadásához.

[[Fájl:AgrigentTemple BWof 2012-10-07Concordia, 13-09-13Agrigento.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|Akragaszi Konkordia-templom romjai]]

Ugyancsak jelentős vitakérdés, hogy Empedoklész kozmológiájában[[Kozmológia|kozmológiájá]]ban egy vagy két zoogóniai folyamat zajlik-e le. A kérdés az, hogy az élőlények kialakulása melyik periódusra tehető. A Szféra felbomlása után, a növekvő Viszály időszakára, vagy ezzel ellentétben a növekvő Szeretet egyre erősödő hatalmának időszakára, vagy esetleg mindkét időszakban keletkeznek élőlények?

A húsevés tilalmának okaira a választ a {{refmutat|DK| Emp B 177.}}, a {{refmutat|DK| Emp B 136.}} és a {{refmutat|DK| Emp B 137.}} töredékekben olvashatjuk. Ezek szerint egy élőlény – akár növény, szárazföldi vagy vízi állat, vagy ember – a halála után, újjászületik egy új testben. Így fordulhat elő az, hogy aki húst eszik, az éppen saját anyját, apját vagy valamelyik más rokonát, társát eszi meg. A növények közül azonban csak a [[babér]]levél és a [[veteménybab|bab]] evése tiltott – legalábbis a fennmaradt töredékekben csak erről a kettőről lehet olvasni. A bab tiltása nagy valószínűséggel a [[püthagoreusok|püthagoreus]] hatás egyik következménye, ugyanis más gondolkodóknál vagy vallási kultuszokban nem lelhető fel ez a tilalom. A babérlevél tiltásának valószínűsíthető eredete a görög mitológiából ismert [[Daphné (nimfa)|Daphné]] története.{{jegyzet*|Apollón isten szerelme elől menekülő nimfát, Daphnét anyja, Gaja, aki egyben a föld istennője is volt, babérfává változtatta. Az ókori görög világban és később a rómaiban is, [[Püthia]] kivételével tilos volt a babérlevél fogyasztása.}} De ugyancsak tiltották a hús fogyasztását, valamit áldozati célokra való felhasználását az orphikusok és a püthagóreusok is.<ref>Arnold Hermann (2004) 48 o.</ref>

''A természetről'' műben olvasható {{refmutat|DK| Emp B 15.}} fragmentum és a ''Tisztulásokban'' leírt reinkarnáció ellent mondellentmond egymásnak. Ez két dolgot jelenthet: először is azt, hogy egyszerűen megváltozhatott Empedoklész világnézete a két mű keletkezése közötti időben. De jelentheti azt is, hogy kétféle élőlényekről beszélhetünk: a halandókká összeállt elemekről (akik Tükhé akaratából eszmélnek) és a bukott, hús köpenybe burkolt daimónokról. Azt mindenképp biztosra tudhatjuk, hogy Empedoklész, saját magát ez utóbbiak közé sorolta, ugyanis állítása szerint ő egyike a büntetését töltő daimónoknak, akit a többi isten a földre száműzött. Büntetése pedig az, hogy különböző testekben újjászületve, ''„háromszor tízezer ciklusig (óraszt) kóboroljon távol a boldogoktól”'' ({{refmutat|DK| Emp B 115.}}).

Az inkarnációk sorozata a daimón vétségének a következménye, melynek során egyfajta ranglétrán kell végighaladnia. Ez a gondolat, akárcsak az újjászületés gondolata is, orphikus gyökerekkel rendelkezik, ők ugyanis azt tanították, hogy a test egyfajta börtön, amely őrzi a lelket, míg az meg nem fizeti büntetését.{{refhely|Platón: KartüloszKratülosz| 400, {{refmutat|DK| Emp B – C.}}}} Ezt a folyamatot Empedoklész szinte ugyanazon kifejezésekkel írta le, mint a másik törvényt, amely a Szféra Viszály általi szétszakadását irányította. A daimón a „boldogok” világából száműztetik, onnan, ahol az ókori görög világban ismert istenek közül csak egyetlen istennek volt hatalma, a szépség és a szerelem istennőjének: Küprisznek (Aphroditének). Kétségkívül Empedoklész Küprisz alatt nem egy antropomorf istenre gondolt, hanem arra az erőre, melyet ''A természetről'' költeményében Szeretet néven mutatott be. Ezt támasztja alá az is, hogy Küprisz birodalmának tulajdonságai megegyeznek a korábbi tankölteményben megismert Szeretet teljes uralma alatt tartott Szférával, ahol az elemek egységet alkotnak és teljes nyugalomban vannak. Küprisz világában az ellentétek nem válnak szét, a tankölteményben ugyanis az áll, hogy a daimón az ellentétekkel (Meghasonlás – Harmónia, Szépség – Rútság, Sietség – Késlelkedés) és minden más létezővel – kivéve a Szeretet – a földi világba való érkezésekor találkozik először.

Az empedoklészi érzékeléstan fontosságára és terjedelmére következtethetünk [[Theophrasztosz]] feljegyzéseiből is.{{refhely|Theoph. Az érzék.|I. 7 – 37|azonos=TI737}} Míg Anaxagoraszt és Hérakleitoszt épp csak, hogy megemlíti, Parmenidész és Platón érzékeléselméletérzékeléselméletét, semmilyen hozzáfűzés, megjegyzés nélkül, csak két-két fejezetben mutatja be, addig Empedoklésszal tizenhét fejezet foglalkozik (7–24). Az Empedoklészra szánt részek közül az első négy fejezet a filozófus tanait ismerteti, a többi Theophrasztosz kommentárjait és cáfolatait tartalmazzák.

Hogy hogyanMiképp is magyarázta Empedoklész az érzékelés létrejöttét, legjobban a látáselméletéből érthető meg. Ezt az elméletét fontosnak tarthatták az ókorban, ugyanis Arisztotelész,<ref>Ariszt. Az érzék.2, 437 b 10</ref> Theophrasztosz{{refhely|Theoph. Az érzék.|I. 7 – 37|azonos=TI737}} és Aétiosz<ref>Aétiosz: IV, 13.</ref> is foglalkoztak vele, s így hosszabb idézeteket, leírásokat mentettek át az utókor számára. A legrészletesebb leírást Theophrasztosz adja:

Ezek szerint a látás, az empedoklészi kikötéseket figyelembe véve csak úgy jöhet létre, ha kívülről áramlanak be a dolgok a pórusokat tartalmazó szembe, úgy hogyúgyhogy a szem mintegy bekebelezi a dolgokat, amit „néz”, nem pedig letapogatja, vagy tükrözi azokat. Egyfajta egyesülés történik itt is, pontosan olyan, mint amilyenen a Viszály által szétválasztott elemek a növekvő Szeretet korszakában végbemennek. Ugyanis kétféle egyesülés történik Empedoklész kozmoszában: az egyiket a Szeretet ereje hozza létre, a másikat a hasonló a hasonlóhoz elve. A látás ez utóbbi szerint történik: a szembe, a neki megfelelő pórusokon, a látott tárgyról tűz, víz, levegő és föld áramlik be. Hogy hogyanMiképp alakul ki a szemben a látott tárgy képe, az rejtély marad, csupán annyit tudunk meg – ugyancsak Theophrasztosz közlésében –, hogy az intraokuláris tűz mennyisége, valamint a szemben elfoglalt helyzete határozza meg a látás élességét és azt is, hogy fényben, vagy sötétben látnak-e jobban az élőlények. Azok az élőlények, melyeknek szemében kevesebb tűz és több víz van, azok nappal látnak jobban, hiszen gondoljunk csak a korábban felvázolt elemek tulajdonságaira: a tűz fényes, a víz pedig sötét, a nappal fényessége miatt több tűz hatol a szembe, és ha a szem több tűz pórust tartalmaz, akkor, ahogyan Theophrasztosz mondja, a vizet a tűz keríti hatalmába. Ugyanez történik azokkal az élőlényekkel, melyeknek a szemében a víz van nagyobb mennyiségben: ők éjszaka látnak jobban.{{refhely|Theoph. Az érzék.|I. 8|azonos=TI8}}

A két fennmaradt empedoklészi töredékben két különböző Empedoklész szólal meg. Az időben a ''Tisztulásoktól'' hamarabb keletkezett.{{jegyzet*|Az időbeni elsőbbséget támasztja alá, hogy a ''Tisztulásokban ''több alkalommal is utalást találunk olyan fogalmakra (Szeretet, Viszály, négy elem, eskü) melyek részletesebb tárgyalását, bemutatását ''A természetről'' című költeményben olvashatunk.}} ''A természetről'' című műből a halandó ember szól tanítványához (Pauszaniészhoz), aki az igaz tudást egy meg nem nevezett múzsától kapta. Ebben a műben olvasható az érzékszervek helyes használatáról valamint azok működéséről is, de semmi többről, mint amennyit halandó elme felfoghat.<ref>Emp. B. 2 a töredék utolsó sora.</ref> A két mű keletkezése közötti időben Empedoklész valamilyen új tannal ismerkedhetett meg (nagy valószínűséggel püthagoreussal), sőt az sem kizárt, hogy egy beavatáson is keresztül keresztülesett, ami hatására új elemekkel gazdagította világszemléletét.{{refhely*|Burnet 1908| 232–233 o. szerint Empedoklészt fiatalkorában az akkoriban általánosan elfogadott [[orfikusok|orphikus]] kultusz befolyásolta. A városa által nem ortodox tannak tartott püthagoraszi tanokkal később ismerkedett meg, és valószínűleg e tiltott tanok voltak száműzetésének okai is.}} Így a Tisztulások túllép ''A természetről'' mű szigorú materializmusán és püthagoreus, vagy egy ahhoz közel álló misztériumvallás hitvilágával szövődik át. Átváltozását Empedoklész maga mondja el művének első soraiban, ahol arról tájékoztat, hogy a korábbi ember helyett most az isten Empedoklész tért vissza a városba. Nem maradnak el az olyan csodás tettek említései sem, amelyeket csak egy isten, vagy isteni erővel rendelkező képes csak véghezvinnivéghez vinni: számos kísérő élén, bíborpalástban, ércsarukkal, megkoszorúzva és szalaggal átkötött fejjel megjelenő Empedoklész szeleket szelídít, halott lányt támaszt fel, betegségeket gyógyít és jóslatokat mond.{{refhely|Diog. Laer.|VIII. 51 skk.}}

{{hivatkozásokjegyzetek}}

* {{hely|Hardie–Gaye 2007}} [https://web.archive.org/web/20090210111145/http://etext.library.adelaide.edu.au/a/aristotle/physics/ Arisztotelész: Physics (Translated by R. P. Hardie and R. K. Gaye) eBooks@Adelaide 2007]

* {{hely|Burnet 1908}} Burnet, John (1908): Early Greek Philosophy. (2nd edition), A & C Black Ltd., London.– [https://web.archive.org/web/20060807104846/http://www.classicpersuasion.org/pw/burnet/index.htm Burnet könyvének elektronikus változata]

* {{hely|Cornford 1930}} {{CitPer | doi = 10.1017/S0009838800021273 | kötet = 24 | szám = 01 | oldal = 14–30 | szerző = F. M.Cornford | cím = Anaxagoras' Theory of Matter—I | periodika = The Classical Quarterly | év = 1930 | url=http://www.jstor.org/stable/637051 | elér=2014-01-27 | issn=0009-8388 }}

::* {{CitLib|szerző = Diogenes Laertius|közreműködők = C.D. Yonge (ford.)| cím = Lives of the Philosophers |fejezetcím = 8. Empedocles | elér = 2014-01-27 |url = http://www.classicpersuasion.org/pw/diogenes/dlempedocles.htm#cite|aurl = https://web.archive.org/web/20130927103907/http://www.classicpersuasion.org/pw/diogenes/dlempedocles.htm#cite|archd = 2013-09-27}} {{en}}

::* {{CitLib| kiadó = H S Long | szerző = Διογένης Λαέρτιος | cím = Βίοι καὶ γνῶμαι τῶν ἐν φιλοσοφίᾳ εὐδοκιμησάντων | fejezetcím = ΕΜΠΕΔΟΚΛΗΣ | hely = Oxford | eléréselér = 2014-01-27 | év = 1964 | url = http://www.mikrosapoplous.gr/dl/dl08.html#empedoklis}} {{gr|nyelvkód=el}}

* {{hely|KRS 1998}} G. S. Kirk, J. E. Raven, M. Schofield, ''A preszókratikus filozófusok'', ford. Cziszter Kálmán, Steiger Kornél, Budapest, Atlantisz, 1998, {{ISBN |963-7978-99-2}} – [a fordítás alapjául szolgáló kiadás: G. S. Kirk, J. E. Raven, M. Schofield, ''The Presocratic Philosophers'', Cambridge, Cambridge University Press, 1983, 2. kiadás].

* {{hely|Furley 1987}} David Furley, ''The Greek Cosmologists'', Cambridge, Cambridge University Press, 1987, {{ISBN |0-521-33328-8}}.

* {{hely|Guthrie 1979}} {{citlibCitLib |fejezetszerző=Guthrie, W. K. C. |év=1979 |cím= A History of Greek Philosophy |fejezetcím= Vol. 2: The Presocratic Tradition from Parmenides to Democritus |hely= Cambridge |kiadás= New Ed}}

* {{hely|O'Brien 1969}} {{citlibCitLib |szerző=O'Brien, D. |év=1969 |cím= Empedocles ’ cosmic Cycle |hely=Cambridge}}

* {{hely|Platón: KartüloszKratülosz}} {{citlibCitLib |szerző=Platón |cím= KatüloszKratülosz |köszreműködőkközreműködők=Horváth Judit (ford.), Szabó Árpád (ford.)|kiadó= Atlantisz |év= 2008}}

* {{hely|Plutarch Moon}} {{citlibCitLib|fejezetszerző=Plutarch |fejezetcím=On the Face in the Moon |közreműködők= Harold Cherniss (ford.)| év=1957 |szerző= Plutarch |cím = Moralia|sorozatszám=XII |sorozat= Loeb Classical Library}}

* {{hely|Steiger 1998}} {{citlibCitLib|szerző=Steiger Kornél |cím=Parmenidész és Empedoklész kozmológiája |hely= Budapest |kiadó= Áron |év= 1998 |isbn= 963-85864-0-0}}

* {{hely|Theoph. Az érzék.}} {{citlibCitLib |cím=Az érzékekről. Jellemrajzok |szerző=Theophrasztosz |közreműködők= ford. Steiger Kornél, Szepessy Tibor |hely=Budapest |kiadó=Kossuth |év= 1995 |sorozat= (Görög gondolkodók 5.) |isbn= 963 09 3759 X}}

* {{hely|Trépanier 2003}} {{CitPer | issn = 0026-7074 | kötet= 56 | szám = 4 | oldal = 385–419 | szerző = Trépanier, Simon | cím = 'We' and Empedocles' Cosmic Lottery: |alcím="P. Strasb. gr. Inv. 1665-1666", ensemble a | periodika = Mnemosyne | év = 2003 | sorozat évfolyam=Fourth FourtSeries}}

* {{hely|Warren 2007}} {{CitLib |url=http://site.ebrary.com/id/10455571 |szerző=James Warren |cím=Presocratics |hely=Stocksfield |kiadó=Acumen |év=2007 |elér=2014-01-24 |isbn=9781844653911, ISBN 1844653919 |aurl=https://web.archive.org/web/20161216043954/http://site.ebrary.com/id/10455571 |archd=2016-12-16 }}

* [https://web.archive.org/web/20061112043747/http://hps.elte.hu/~zagoni/7-Empe.htm Empedoklészról]

* [https://web.archive.org/web/20070208090646/http://www.ellopos.net/elpenor/greek-texts/ancient-greece/empedocles-sphere.asp Empedocles Bilingual Anthology (in Greek and English, side by side)]

* [httphttps://wwwweb.archive.org/web/20061205050829/http://classicpersuasion.org/pw/empedocles/ Empedocles of Agrigentum at Peithô's Web]

{{DEFAULTSORT:EmpedokleszEmpedoklész}}