„Mária Terézia Sarolta francia királyi hercegnő” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[nem ellenőrzött változat]

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

A lap 2021. március 23., 14:13-kori változata szerkesztés 84.224.53.189 (vitalap) →‎Az utolsó emigráció (1830–1851) ← Régebbi szerkesztés		A lap jelenlegi, 2024. július 6., 17:29-kori változata szerkesztés visszavonás TomcsyBot (vitalap \| szerkesztései) botok 321 197 szerkesztés a →‎Az első emigráció (1796–1815), házassága (1799): Bot: képaláírásban nem kell small tag
(7 közbenső módosítás, amit 4 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
34. sor: Édesapja a [[Bourbon-ház]]ból származó [[XVI. Lajos francia király\|XVI. Lajos]] [[Franciaország uralkodóinak listája\|francia király]] (1754–1793) volt, [[Lajos Ferdinánd francia királyi herceg]], trónörökös (1729–1765) és a [[Wettin-ház]]ból való [[Mária Jozefa Karolina szász hercegnő]] (1731–1767) legidősebb fia. Édesanyja a [[Habsburg–Lotaringiai-ház]]ból származó [[Mária Antónia francia királyné\|Mária Antónia osztrák főhercegnő]] (1755–1793) volt, [[I. Ferenc német-római császár\|I. (Lotaringiai) Ferenc]] [[~~Nyugati~~A nyugati császárok listája\|német-római császár]] és [[Mária Terézia magyar királynő\|Mária Terézia császárné]], magyar királynő legkisebb leánya. A szülők házasságából négy gyermek született, köztük az elsőszülött Mária Terézia hercegnő: 57. sor: [[1792]]. [[augusztus 10.\|augusztus 10-én]] a [[jakobinusok]] a királyi családot átszállíttatták a párizsi [[Temple]] börtönbe. Mária Terézia Sarolta apját, [[XVI. Lajos francia király\|a trónfosztott királyt]] perbe fogták és [[1793]]. [[január 21.\|január 21-én]] [[nyaktiló]]val kivégezték. Anyja, [[Mária Antónia francia királyné\|Marie Antoinette]] ugyanezen év [[október 16.\|október 16-án]] ugyanerre a sorsra jutott. [[1794]]. [[május 10.\|május 10-én]] kivégezték nagynénjét, a király nővérét, [[Erzsébet Filippina Mária francia királyi hercegnő\|Erzsébet királyi hercegnőt]] is. A királyi gyermekeket szigorúan elzárva tartották, még szüleik és nagynénjük halálhírét sem közölték velük. Mária Terézia Sarolta hercegnőt börtönőrei többször meg is erőszakolták. A jakobinus diktatúra bukása sem enyhített sorsukon. [[1795]]. [[június 8.\|június 8-án]] öccse, [[XVII. Lajos francia király\|Lajos Károly trónörökös]] is meghalt a börtönben, a rossz bánásmód és [[~~tuberkulózis~~gümőkór]] következtében. A ''dauphin'' halála után unokafivére, [[I. Ferenc magyar király\|II. Ferenc]] [[~~Nyugati~~A nyugati császárok listája\|német-római császár]] – [[XVIII. Lajos francia király\|Provence grófjának]] sürgetésére – végre tárgyalásokat kezdett a [[francia direktórium\|direktóriummal]] unokanővére életének megmentéséért. Mária Terézia Sarolta ekkor, 1795 júliusában szembesült a hírrel, hogy egész családját kiirtották. A csapást mély katolikus hite segített elviselni. Tizenhetedik születésnapján, [[1795]]. [[december 19.\|december 19-én]] engedték ki a börtönből, császári fogságba esett francia tisztek és politikusok szabadon bocsátása fejében. Azonnal kiutasították Franciaországból, [[december 25.\|december 25-én]] [[Huningue]]-nél adták át Ferenc császár megbízottainak, akik [[Bécs]]be vitték, a császári udvarba. [[Fájl:Heinrich Friedrich Füger 003.jpg\|bélyegkép\|jobbra\|180px\|A Temple-ből kiszabadított Mária Terézia hercegnő]] 64. sor: A bécsi udvarban töltött évei alatt a hercegnő a császári családdal hűvös és kölcsönösen elutasító viszonyban állt. A császárt tartotta személyesen felelősnek szülei és öccse haláláért. Egy hű embere, François Hue (1757–1819), XVI. Lajos ajtónállója, majd belső apródja maradt vele, aki [[1792]]-ben követte a királyi családot a Temple börtönébe, és éveket töltött a fogságban. [[I. Ferenc magyar király\|II. Ferenc császár]] megpróbálta őt feleségül adni öccséhez, [[Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos tescheni herceg\|Károly főherceghez]] (1771–1847), a tescheni hercegi cím várományosához, de ezt a hercegnő büszkén visszautasította azzal, hogy Franciaország ellenségéhez nem kíván nőül menni. Nagybátyjának, [[XVIII. Lajos francia király]]nak javaslatára [[1799]]. [[június 10.\|június 10-én]] a [[Jelgava\|mittaui]] kastély kápolnájában feleségül ment saját unokafivéréhez, ''(cousin germain),'' [[XIX. Lajos francia király\|Lajos Antal francia királyi herceghez]] (1775–1844), [[Angoulême]] hercegéhez, [[X. Károly francia király\|X. Károlynak]] (a kivégzett [[XVI. Lajos francia király\|XVI. Lajos]] legfiatalabb öccsének) idősebbik fiához. Házasságuk gyermektelen maradt. Az ezt követő években Mária Terézia Sarolta nagybátyjának, XVIII. Lajosnak udvarához csatlakozott. XVIII. Lajos tudatosan a „forradalom mártírjaként” pozicionálta magát, ezzel maga mellé állította a királypárti csoportokat, és fenntartotta az európai családok érdeklődését saját királyságának ügye iránt. A hercegnő aktívan támogatta a királyt ebben a munkában, inkább az ő sorsában osztozott, színtelen egyéniségű férje egyre kevésbé kötötte le. A kicsiny emigráns udvartartásban ő valódi királynéként viselkedett annak ellenére, hogy XVIII. Lajos felesége, a súlytalan egyéniségű [[Savoyai Mária Jozefina Lujza szárd királyi hercegnő\|Savoyai Jozefina Lujza királyné]] még életben volt. 72. sor: [[1807]]-ben I. Sándor cár kötött békét [[I. Napóleon francia császár\|Napóleon császárral]], emiatt a francia királyi családnak [[Egyesült Királyság\|Angliába]] kellett menekülnie. Ekkor úgy tűnt, végleg el kell temetniük a hazatérés reményét. Berendezkedtek a [[buckinghamshire]]-i [[Hartwell House]]-ban, Mária Terézia Sarolta hercegnő itt nagy örömmel láthatta viszont apósát, [[X. Károly francia király\|X. Károlyt]] és sógorát, Károly kisebbik fiát, [[Károly Ferdinánd francia királyi herceg\|Károly Ferdinándot]], Berry hercegét. Angliában éltek a [[napóleoni háborúk]] végéig. [[Fájl:Antoine-Jean Gros 004.jpg\|thumb\|right\|250px\|Mária Terézia Sarolta, Angoulême hercegnéje hajóra száll [[Pauillac]]-ban. ~~<small>~~([[Antoine-Jean Gros]] festménye, 1819.)~~</small>~~]] === A Restauráció éveiben (1814–1830) === 80. sor: === Az utolsó emigráció (1830–1851) === [[Kép:Sir Thomas Lawrence (1769-1830) - Louis-Antoine, Duke of Angoulême (1775-1844) - RCIN 405142 - Royal Collection.jpg\|bélyegkép\|balra\|~~Mária Terézia Sarolta férje~~180px\|Férje, [[XIX. Lajos francia király\|Louis, Angoulême hercege]], rövid időre XIX. Lajos király]] Az [[1830]]-as [[júliusi forradalom]] hatására [[augusztus 2.\|augusztus 2-án]] apósa, [[X. Károly francia király\|X. Károly király]] lemondott. Fia, Mária Terézia férje, Angoulême hercege ekkor névleg Franciaország királya lett, [[XIX. Lajos francia király\|XIX. Lajos]] néven, de mintegy húsz percnyi vonakodás után ő maga is aláírta a lemondó nyilatkozatot unokaöccse, az ekkor 10 esztendős [[Henri d’Artois]] herceg, Chambord grófja (1820–1883) javára. [[Augusztus 16.\|Augusztus 16-án]] Mária Terézia Sarolta hercegné apósával és férjével együtt elhagyta Franciaországot. Előbb [[Skócia\|Skóciába]], majd az [[Habsburg Birodalom\|Osztrák Császárságba]] utaztak. [[1832]] októberétől [[1836]]-ig a [[prága]]i várban, a [[Hradzsin]]ban laktak. [[1836]]-ban meghalt az apósa, [[X. Károly francia király\|X. Károly]], a legitimisták Mária Teréziát Franciaország és Navarra új királynéjának ''(reine de France et de Navarre)'' tekintették. 89. sor: Mária Terézia Sarolta férje, a [[Bourbon-ház]] főágából származó utolsó névleges francia király [[1844]]. [[június 3.\|június 3-án]] [[Gorizia\|Görzben]] hunyt el. A város fölött emelkedő hegyen, a [[ferences rend]]i [[Kostanjevica kolostor\|Castagnavizza kolostor]] Bourbon-kriptájában temették el. Az özvegy hercegné [[június 20.\|június 20-án]] átköltözött [[Alsó-Ausztria\|Alsó-Ausztriába]], a [[Lanzenkirchen]] melletti Frohsdorf kastélyba ([[Bécsújhely]]től délre). 1848–51 között több utazást tett [[Velence (Olaszország)\|Velencében]], hogy meglátogassa özvegy sógornőjét, az [[1844]] óta Velencében élő [[Mária Karolina Ferdinanda nápoly–szicíliai királyi hercegnő\|Berry hercegnét]]. Ilyenkor a Cavalli- (ma Vendramin-)palotában lakott. Meglátogatta unokahúgát [[Parma (Olaszország)\|Parmában]], és rokonait [[Bécs]]ben. [[1849]] májusában a forradalmi háború miatt átmenetileg elhagyta lakóhelyét, a Frohsdorf kastélyt, ahová néhány héttel később tért vissza. [[Fájl:Kostanjevica crypt.jpg\|bélyegkép\|jobbra\|200px\|A castagnavizzai Bourbon-kripta]] 182. sor: [[Kategória:Emigráns franciák]] [[Kategória:Franciaország trónörökösnéi]] [[Kategória:Tüdőgyulladásban elhunyt személyek]]