„Kaldera” változatai közötti eltérés

▲Amikor a magmakamrában annyi gáz halmozódik fel, hogy annak belső nyomása túllépi a [[litosztatikus nyomás]]t, lerobbantja és több tucat kilométer távolságon szétszórja a fedő rétegek anyagát. Ezzel kiürül a [[magmakamra]] felső része, és a robbanástól amúgy is meggyengült fedő rétegek maradéka nem képes megtartani önnön súlyát. Ilyenkor a magmakamra fölötti (zömmel a régi vulkáni felépítményt felépítő) kőzetek koncentrikus, a magmakamra alakját nagyjából követő lefutású repedések sora mentén beroskadnak a kamrába. A teljes beomló terület több száz, vagy akár több ezer négyzetkilométeres is lehet. A beomló kőzetek a kirobbantott lyukon valósággal kipréselik a magmakamrában rekedt és immár többé-kevésbé gáztalanodott lávát, és a kaldera közepén új, a régi felépítménynél jóval kisebb központi csúcs alakul ki. A kaldera közepén kifejlődő új vulkán tipikus példája a [[Vezúv]]. Még a kisebb kaldera-képző kitörések is – mint a [[Krakatau]] [[1883]]-as, vagy a [[Pinatubo]] [[1991]]-es kitörése – is négyzetkilométerek százait tarolták le, és bár csak tizedfokokkal, de kimutathatóan évekre csökkentették a Föld felszíni hőmérsékletét.

▲A robbanásos kitörések (tehát a kalderák is) a [[savanyú magma|savanyú]] (sok [[szilicium-dioxid]]ot tartalmazó), illetve [[intermedier magma|intermedier magmákra]] jellemzők – egyrészt, mert ezekben eleve több lehet az oldott [[illó anyag]], mint a [[bázikus magma|bázikus magmákban]], másrészt, mert olvadáspontjuk alacsonyabb, tehát kihűlés közben gáztartalmuk nagyobb részét veszítik el. Ezért a kalderákat többnyire (intermedier) [[andezit]]ek, (savanyú) [[riolit]]ok vagy ezek származékai töltik ki; utóbbiak közül a legérdekesebb az [[ártufa]](ignimbrit), ami akkor keletkezik, amikor a felszínre lövellt törmelékanyagból kialakuló [[kitörési oszlop]] (szökőkút) összeomlik (mint a [[Vezúv]] "pliniusi" kitörésénél, i. sz. 79-ben.

▲Hatszáznegyven ezer évvel ezelőtt a [[Yellowstone vulkán]] kitörésekor 1000 köbkilométer anyag robbant a levegőbe, és a por beterítette egész [[Észak-Amerika|Észak-Amerikát]] (összehasonlításképpen: a [[Mount Saint Helens]] [[1980]]-as, az emberi történelemben nagynak számító kitörése mindössze 1,2 köbkilométer anyagot hozott a felszínre.) A nagy kalderakitörés környezeti hatására jó példa az [[indonézia]]i [[Toba-tó]] helyén, 75 000 évvel ezelőtt történt kitörés. Ez a vulkán 2800 köbkilométer anyagot dobott a levegőbe; ez volt a [[negyedidőszak]] (az utóbbi 1,8 millió év) legnagyobb kitörése. Az [[1990-es évek]] végén '''Stanley Ambrose''' régész azt állította, hogy a kitörés olyan vulkanikus telet okozott, amely néhány ezer főre csökkentette az akkor élt emberek számát (lásd [[Toba-katasztrófa elmélet]]). Ennél is nagyobb kitörés hozta létre 27,8 millió éve a [[Colorado|coloradói]] [[San Juan-hegység]]ben a [[La Garita kaldera|La Garita kalderát]]: ez egyetlen, óriási kitörésben köpte ki a ''Fish Kanyon Tufa'' 5000 köbkilométeres kőzettestét (a Yellowstone, a Toba és a La Garita is ignimrites kitörés volt).

▲A robbanásos kitörések többségében az illófölösleg a magmacsatornán és a kráteren (krátereken) fúj ki, [[pliniusi típusú]] kitörési felhőket hozva létre a magával ragadott magmából és a vulkáni kúp anyagának lerobbantott részéből. Az ilyen ([[Tambora]], 1815, [[Mt. Pelée]] 1902, [[Katmai]], 1912, [[Mt. St. Helens]] 1980, [[Montserrat (Antillák)|Montserrat]], 2002) kitörések gyakran [[piroklaszt sűrűségár]]akat hoznak létre.