„Montenegró világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

!Kép▼

!Típus▼

!Év▼

|width=140px | [[Kotor (Montenegró)|Kotor]]|| [[Kép:350px-Kotor Bucht.jpg|150px]] || [[Kotor (Montenegró)|Kotor]] városa a [[középkor]]ban a kereskedelem, az [[Ikon (festészet)|ikonfestészet]], az aranyművesség és a kőfaragás egyik fontos központja volt. A régió jelentős szerepet játszott a mediterrán kultúra elterjedésében a [[Balkán (térség)|Balkánon]]. A nagyméretű természetes kikötővel rendelkező Kotort [[ókor]]i görög telepesek alapították. Később a [[Római Birodalom]] fennhatósága alá került, majd a Bizánci Birodalom egyik autonóm településévé vált. A [[13. század|13.]] és a [[14. század]]ban fontos kikötőváros volt. Az évszázadok során számos birodalom harcolt a város feletti uralom megszerzéséért, a harcok mellett számos [[földrengés]] okozta kárt szenvedett el. Különösen nagy kárt okozott az 1667-es földrengés, az utolsó, 1997-es földmozgás után az egész várost kiürítették és intenzív, azóta teljesen befejezett helyreállítási munkába kezdtek. A települést öt kilométer hosszú pártázatos oromzatú fal veszi körül. [[Romanika|Román]] stílusú [[Székesegyház|katedrálisa]] a [[12. század]]ban épült, majd az 1667-es földrengés után helyreállították. A 12. század végére datálható Szent Lukács-templom a középkori raškai szerb stílusú egyházi [[építészet]] egyik korai példája. A Szent János-erőd romjai a városközpont felett 250 méter magasságban helyezkednek el. || kulturális || 1979▼

| [[Durmitor Nemzeti Park]] || [[Kép:Durmitor - Obla glava.jpg|150px]] ||A világörökségi helyszín az utolsó [[Würm-glaciális|jégkorszak]] [[gleccser]]ei által kialakított Durmitor-hegység legmagasabb hegycsúcsából, valamint a nemzeti parkból áll. A „durmitor” szó feltehetően [[Kelták|kelta]] eredetű, jelentése „hegység, sok tóval”. A területen számos példája látható a folyami és jeges [[talajerózió]] jelenségekre. A park területén található [[Európa]] egyik utolsó vadvizű folyója, a Tara-folyó, ami a kontinens legmélyebb szurdokát (1300 méter) vájta a hegyek közé. Változatos növény- és állatvilágát annak köszönheti, hogy viszonylag kis területen a nagy magasságkülönbségek miatt egyszerre érvényesülnek a mediterrán és a hegyi mikroklíma időjárási hatásai. A park gazdag növényzetében harminchét [[Endemikus élőlény|endemikus]] fajt azonosítottak, melyek közül hat kizárólag ezen a területen honos. Ezen kívül itt látható Európa egyik utolsó, érintetlen [[feketefenyő]]-erdeje. Az itt élő állatok közül megtalálható a [[barna medve]], a [[Szürke farkas|farkas]], a [[vaddisznó]], a [[vadmacska]], a [[zerge]], különböző [[sas]]fajok, a [[szirtifogoly]], a [[siketfajd]] és a [[nyírfajd]]. A számos turistaúton megközelíthető Fekete-tó mélysége helyenként eléri a 49 métert. || természeti ||1980 ▼

| [[Stećak]] - középkori sírkövek ([[Bosznia-Hercegovina|Bosznia-Hercegovinával]], [[Szerbia|Szerbiával]], [[Horvátország]]gal közös) ||[[kép:Medieval tombstones of Montenegro.png|150px]] ||A [[Stećak]] (többes számban stećci) díszesen faragott sírkő, [[Európa]] középkorának egyedi régészeti és történelmi hagyatéka. A világörökségi helyszínhez megközelítőleg 4000 ilyen sírkő tartozik, 28 temetőből. A négy ország területén eddig 3300 helyszínen megközelítőleg 70 000 sírkövet jegyeztek fel. A legkorábbiak a [[12. század]] második felére a legkésőbbiek a [[16. század]]ra datálhatók, a legtöbb követ a [[14. század|14.]] és a [[15. század]]ban faragták. Bár szorosan a középkorhoz kötődnek sokkal korábbi, történelem előtti hatások is kimutathatók rajtuk. Formájuk változatos, lehetnek egyszerű kőlapok, dobozszerű vagy nyeregtetővel fedett sírkövek, keresztek, oszlopok. Minőségük nagymértékben függ a kőfaragó technikai felkészültségétől és a megrendelő kívánságaitól. Bár a 16. századtól nem faragtak újabb köveket mégis napjainkig hatnak a környéken élők kultúrájára, történeket kapcsolódnak hozzájuk és hatással vannak a helyi művészekre, festőkre, szobrászokra, költőkre és fényképészekre is. A helyszínhez tartozó valamennyi sírkő eredeti helyén található és viszonylag jó állapotban van, a 28 helyszín kiválasztásakor törekedtek arra, hogy minden jellegzetes formájuk képviselve legyen. A kövek tanulmányozása és dokumentálása a [[19. század]]ban kezdődött és jelenleg is tart. || kulturális || 2016▼

| [[15-17. századi velencei védművek]] ([[Horvátország]]gal és [[Olaszország]]gal közös) || [[Kép:073BergamoMura.JPG|150px]] || [[Horvátország]], [[Montenegró]] és [[Olaszország]] közös világörökségi helyszínéhez összesen 15 védmű tartozik. A védművek egy több mint ezer kilométeres vonalon fekszenek [[Lombardia|Lombardiától]] az [[Adriai-tenger]] keleti partjáig. Az erődítményrendszer két részre oszlik, a "Stato da Terra" a [[Velencei Köztársaság]]ot óvta a többi európai állam támadásától, míg a "Stato da Mar" az Adriai-tengertől kelet felé tartó tengeri kereskedelmi útvonalakat és hozzájuk tartozó kikötőket védte. Az erődrendszer a velenceiek fennhatóságát fejezte ki a meghódított területeken és elősegítette a további terjeszkedést. A [[Lőpor|puskapor]] használatának elterjedése alapvetően változtatta meg a hadviselési szokásokat, ennek következtében a katonai célú [[építészet]]et is ami az úgynevezett "alla modernal" (modern) típusú bástyákkal ellátott erődítmények építésében figyelhető meg. || kulturális || 2017▼

| szélességi fok2=43 | szélességi ívperc2= 7| szélességi ívmásodperc2= 58| ▼