„Savaria” változatai közötti eltérés

Szombathely területe ősidők óta lakott, amit az itt előkerült kő- és csonteszközök is bizonyítanak. A rómaiakat megelőző kelta időkben, a késő vaskor idején (i.e. IV-I. sz.) [[eraviszkuszok]] és [[Boiok|bój]] törzsek éltek ezen a vidéken, de jelentősebb összefüggő őslakos település nem volt itt. A város területének a Pannónián átvezető fő kereskedelmi útvonal, a ''[[Borostyánút]]'' melletti fekvése arra ösztönözte a [[Ókori Róma|rómaiakat]], hogy itt előbb ló- és kocsiváltó helyet, majd várost építsenek. Az ókori város déli peremén előkerült egy római kori mérföldkő, mely szerint [[Róma|Rómától]] mért távolsága 675 ''milum'' (kb. 1000 km). Az első épületek a tervezett várostól délre, a későbbi Iseum környékén álltak.<ref name="Iseum"/> A település a katonák és kereskedők folyamatos letelepedése folytán egyre növekedett, de igazi várossá csak akkor fejlődött, amikor – [[Caius Plinius Secundus|Plinius]] leírása alapján – Kr. u. [[43]]-ban [[Claudius római császár|Claudius]] császár ''[[colonia]]'' rangra emelte.{{idézet|''[[Noricum]]mal határos a [[Balaton|Pelso-tó]], a [[Boiok|boiusok]] pusztasága, ahol az isteni Claudius Savaria coloniáját s Iulia Scarbantia városát már lakják...'' (Plinius: Naturalis Historia)<ref>Szombathely - Panoráma útikönyvek, 1976 - ISBN 963 243 087 5</ref>}} Neve ettől kezdve ''Colonia Claudia Savariensum'' (Savariaiak claudiusi kolóniája) lett. A colonia alapítása a római szokások szerint ünnepélyes keretek között a császár megbizottjának irányításával ment végbe. Kijelölték a város szimbolikus határát, a kapuk helyét, az egymásra merőlegesen elhelyezkedő főutcák irányát. Egyidőben megszervezték a közigazgatást és meghatározták a coloniához tartozó földterület (territórium) kiterjedését is. A római városok belügyeiket és a territóriumukon élő lakosok ügyeit általában függetlenül intézték. Savaria, colonia rangú város volt, melynek szabad polgárai római polgárjoggal is rendelkeztek. A rómaiak az új alapítású coloniákkal a mediterrán városépítő kultúrát terjesztették azokon a területeken, melyeket Róma a hódítások során a birodalom vérkeringésébe bekapcsolt. A város elhelyezése is jellegzetesen a Földközi-tenger környékén kialakított várostelepülési elveket követi, mely még a görög Hippodamosz nevéhez fűződik. Nagy hegység, az Alpok keleti lábának nyúlványainál, a sík területen fekszik, de ugyanakkor a síkság pereme itt még kissé lejt kelet felé. A mediterrán városépítési elveknek megfelelően erre azért is szükség volt, mert a csatornahálózat lejtését is biztosította, és nagyobb vízbőség esetén a vizek hamarabb elhagyták a települést és környékét. Az új várost észak-dél irányban átszelő Sibaris (Gyöngyös-patak, más forrás szerint a Perint-patak) az ivóvíz kivételével a vízellátást biztosította, s a kisebb manufakrurákmanufaktúrák – így cserép-, fémöntő- és kovácsipar – részére a szükséges vizet szolgáltatta.<ref name="Károlyi Antal-Szentléleky Tihamér 1967">Károlyi Antal-Szentléleky Tihamér: Szombathely - Műszaki Könyvkiadó, Budapest (1967)</ref> A város élén a városi tanács, az ''ordo decurionum'', a ''decuriók'' (tanácsnokok) rendje állt. Savaria kezdetben [[Noricum]] tartományhoz tartozhatott, s csak [[Vespasianus római császár|Vespasianus]] idején kerülhetett át [[Pannonia (provincia)|Pannónia]] provinciába.