„Savaria” változatai közötti eltérés

'''Savaria''' (későbbi nyelvhasználat szerint ''Sabaria'') [[Szombathely]] [[Ókori Róma|római]] kori elődje, a [[borostyánút]] egyik állomása, a mai Magyarország területén lévő legkorábbi [[colonia]], azaz városi rangú római kori település volt. A [[2. század]]tól [[Pannonia (provincia)|Pannonia superior]] tartomány vallási központja, később Pannonia Prima tartomány székhelye lett. [[Tours-i Szent Márton|Szent Márton]] tours-i püspök szülővárosa. A [[Népvándorláskor|népvándorlás]] idején pusztult el.

Szombathely területe ősidők óta lakott, amit az itt előkerült kő- és csonteszközök is bizonyítanak. A rómaiakat megelőző kelta időkben, a késő vaskor idején (i.e. IV-I. sz.) [[eraviszkuszok]] és [[Boiok|bój]] törzsek éltek ezen a vidéken, de jelentősebb összefüggő őslakos település nem volt itt. A város területének a Pannónián átvezető fő kereskedelmi útvonal, a ''[[Borostyánút]]'' melletti fekvése arra ösztönözte a [[Ókori Róma|rómaiakat]], hogy itt előbb ló- és kocsiváltó helyet, majd várost építsenek. Az ókori város déli peremén előkerült egy római kori mérföldkő, mely szerint [[Róma|Rómától]] mért távolsága 675 ''milum'' (kb. 1000 km). Az első épületek a tervezett várostól délre, a későbbi Iseum környékén álltak.<ref name="Iseum"/> A település a katonák és kereskedők folyamatos letelepedése folytán egyre növekedett, de igazi várossá csak akkor fejlődött, amikor – [[Caius Plinius Secundus|Plinius]] leírása alapján – Kr. u. [[43]]-ban [[Claudius római császár|Claudius]] császár ''[[colonia]]'' rangra emelte.{{idézet|''[[Noricum]]mal határos a [[Balaton|Pelso-tó]], a [[Boiok|boiusok]] pusztasága, ahol az isteni Claudius Savaria coloniáját s Iulia Scarbantia városát már lakják...'' (Plinius: Naturalis Historia)<ref>Szombathely - Panoráma útikönyvek, 1976 - ISBN 963 243 087 5</ref>}} Neve ettől kezdve ''Colonia Claudia Savariensum'' (Savariaiak claudiusi kolóniája) lett. A colonia alapítása a római szokások szerint ünnepélyes keretek között a császár megbizottjának irányításával ment végbe. Kijelölték a város szimbolikus határát, a kapuk helyét, az egymásra merőlegesen elhelyezkedő főutcák irányát. Egyidőben megszervezték a közigazgatást és meghatározták a coloniához tartozó földterület (territórium) kiterjedését is. A római városok belügyeiket és a territóriumukon élő lakosok ügyeit általában függetlenül intézték. Savaria, colonia rangú város volt, melynek szabad polgárai római polgárjoggal is rendelkeztek. A rómaiak az új alapítású coloniákkal a mediterrán városépítő kultúrát terjesztették azokon a területeken, melyeket Róma a hódítások során a birodalom vérkeringésébe bekapcsolt. A város elhelyezése is jellegzetesen a Földközi-tenger környékén kialakított várostelepülési elveket követi, mely még a görög Hippodamosz nevéhez fűződik. Nagy hegység, az Alpok keleti lábának nyúlványainál, a sík területen fekszik, de ugyanakkor a síkság pereme itt még kissé lejt kelet felé. A mediterrán városépítési elveknek megfelelően erre azért is szükség volt, mert a csatornahálózat lejtését is biztosította, és nagyobb vízbőség esetén a vizek hamarabb elhagyták a települést és környékét. Az új várost észak-dél irányban átszelő Sibaris (Gyöngyös-patak, más forrás szerint a Perint-patak) az ivóvíz kivételével a vízellátást biztosította, s a kisebb manufakrurákmanufaktúrák – így cserép-, fémöntő- és kovácsipar – részére a szükséges vizet szolgáltatta.<ref name="Károlyi Antal-Szentléleky Tihamér 1967">Károlyi Antal-Szentléleky Tihamér: Szombathely - Műszaki Könyvkiadó, Budapest (1967)</ref> A város élén a városi tanács, az ''ordo decurionum'', a ''decuriók'' (tanácsnokok) rendje állt. Savaria kezdetben [[Noricum]] tartományhoz tartozhatott, s csak [[Vespasianus római császár|Vespasianus]] idején kerülhetett át [[Pannonia (provincia)|Pannónia]] provinciába.

Itt szenvedett [[vértanú]]halált két társával Szent Rutilus, Szent Iréneusz és sok más keresztény is, akiknek nevét nem jegyezte fel a történelem. A [[keresztényüldözés]]eknek [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantin]] császár hatalomra jutása vetett véget, aki a [[szarmaták]] elleni hadjárata során [[356]]-ban hosszabb ideig időzött Savariában. Itt született az ókori Európa egyik nagy szentje, [[Tours-i Szent Márton|Szent Márton]], aki később a galliai [[Tours]]-i főegyházmegye|Tours püspöke]] lett.

A római kori városmagot fal vette körül. A mai Petőfi Sándor utca vonala mentén volt az északi határfal. Ennek kapuján keresztül vezetett a Borostyánút [[Scarbantia]] irányába. A kapu a Paragvári úttól keletre állhatott. A városfal nyugati oldala nagyjából a mai Ady tér-Romker-Hollán Ernő-Kiskar utca vonalában húzódott. A püspöki iskola kertjében van a nyugati városkapu. A belváros dél-nyugati részében, a Kossuth Lajos utca 22-24. számú házak alatt találták meg az [[1997]]-[[1998]]-as feltárások során a ''római saroktorony'' maradványait. A déli városfal a Kossuth Lajos utca-Thököly utca vonalában húzódott. A déli városkapu a mai városháza közelében állhatott. A védmű keleti falának nyomai nagyjából a mai Király utca vonalában, a belváros felé eső házak alatt lehetnek. Ezen a városfalon belül, a derékszögű utcahálózatot a Borostyánútból nyugat felé leágazó utca törte meg, ennek egy szakasza a Romkertben ma is látható. A római városok rendszerükben mintaképüket, Rómát utánozták. A provinciális székhelyen, Savariaban is a Forum volt a vallási élet, a törvénykezés és a gazdasági élet központja. A Forum a város közepén helyezkedetett el. Sajnos, többek között a beépítettség miatt is, eddig csak részleteiben sikerült feltárni. Itt, a Forumon állott a római uralom egyik fontos szimbóluma a ''Capitoliumi Triász temploma'' és a ''helytartói palota'' is. A templom a jelenlegi Püspöki palota helyén és a mögötte elterülő területszakaszon állhatott. A megyeháza helyén és előtti tér alatt, a Forum oldalát lezáró ''római fürdő'' épülete állt. Lakóépületek maradványaira a Fő-téri foghíjban, a Kőszegi utcában és a Ferences kert területén találtak a régészek. A kutatók feltételezik, hogy a jelenlegi városháza épülete alatt is egy nagyobb vallási épület alapjai lehetnek.<ref>[https://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/savaria_regeszeti_leletek_interju_sosztarics_otto Savaria legnagyobb részét még nem ismerjük – Beszélgetés Sosztarics Ottó régésszel]</ref> Savaria útjait a többi római kori nagyvároséhoz hasonlóan már bazaltkövek borították, a fő úthálózat alatt csatorna vezetett.<ref name="Szombathely 1970">Szombathely, Panoráma könyvek, Vas Megyei Idegenforgalmi Hivatal (1970)</ref> Savaria fontos közlekedési csomópont is volt. A már említett észak-dél irányú nagy forgalmú kereskedelmi útvonalat a [[Borostyánút]]at itt keresztezték más fontos pannóniai útak. Innen ágazott el keleti irányba a [[Sopianae (ókori város)|Sopianae]] felé vezető út, mely a Balaton érintésével haladt dél felé és innen ágazott el az északkelet felé vezető útvonal [[Arrabona]], [[Aquincum (történelmi település)|Aquincum]], illetve a dunamelletti úgynevezett [[A római limes magyarországi szakaszai|limes-út]] irányába.

Békés korszakokban a város a városfalon kívül terjeszkedett, a sűrűbben lakott elővárosok irányába. A déli városfal közelében állt az Isis-szentély (Iseum), amely a forum és a palota után a város legnagyobb épülete volt, méretében vetekedett a [[róma]]i [[Ízisz]]-szentéllyel. A területen feltárt legkorábbi vályogépület Kr. u. 70-80 körül épült. Ekkor itt, ezen a környéken komoly ipari műhelynegyed működött, azon a részen, ahol a [[Poetovio]] irányából a Borostyánút bevezetett a városba. Isis templomát 188-ban [[Commodus római császár|Commodus]] császár uralkodása idején kezdték építeni, miután a várost jelentősen megnagyobbították. A templom építése messze meghaladta a város lehetőségeit, valószínűleg központi segítséggel készülhetett el, erre utal a gránit oszlopok kis-ázsiai eredete is. A márvány főhomlokzat a 3. századi átépítéskor készült. Kiemelt jelentőségére utal nem csak impozáns mérete, hanem a kövek megmunkálása is, hiszen az akkoriban szokásos – olcsóbb – megoldás, a homlokzatra erősített dombormű helyett magukba az építőkövekbe faragták a domborműveket. A szentély melletti további szentélyek (a hozzáépült ''[[Kübelé|Magna Mater-Kybele]]'', az út túloldalán álló ''Iupiter Dolichenus'' és még egy ismeretlen rendeltetésű szentély) [[Ptuj|Poetovióhoz]] és [[Carnuntum]]hoz hasonlóan kiterjedt szentélykörzetre utalnak. A 4. században aztán a kereszténység terjedésével a támogatóit vesztett szentélyt lebontották, anyagát elhordták, helyén keresztény temető létesült.<ref>{{cite journal|title=A savariai Iseum újraindított kutatásáról|first=Ottó|last=Sosztarits|journal=Ókor|year=2003|month=04}}</ref> A kiterjedt szent kerület területén többfelé vallási épület is állt. A közelben, a Thököly utca-Kiskar utca-Kossuth Lajos utca által határolt területen, az ÉDÁSZ egykori székházának helyén [[2008]]-ban a régészek [[Mithrász]]-szentély maradványait tárták fel, amely európai jelentőségű régészeti felfedezés. <ref>[https://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/mithras_szentely_savaria_regesz Mithras-szentélyt találtak a Magellán Centernél - Európai jelentőségű régészeti felfedezés]</ref> aA nagyobbik helyiségben két fogadalmi Mithras-oltárkő, két falnál: ülőpadok kerültek elő. A Mithrász életének egyes jeleneteit szimbolizáló, az örök forrásnak és az isteni áthaladásnak szentelt oltárok, egy tolóajtóhoz tartozó, mészkő küszöbbel ellátott épület maradványaiból kerültek elő. A szentélyt még az i.sz. 4. században is használták, amely később leégett és összedőlt. A megmaradt omladékréteg alatt egy falfestmény darabjait is sikerült megtalálni.<ref>[https://mult-kor.hu/20080704_mithraszszentely_maradvanyait_tartak_fel_szombathelyen Mithrász-szentély maradványait tárták fel Szombathelyen]</ref> Ez az épületmaradvány hasonló vallástörténeti, kultúrtörténeti jelentőséggel bír, mint amikor korábban az Isis-szentély romjait felfedezték, ugyanis Mithrász-kultusz nyomait a régészek eddig Savaria környékén még nem találták meg.

A városból kivezető utak mentén temetők húzódtak. '''Savaria temetői''' a város alapításakor a körülszántott városhatáron (a ''pomerium''-on) kívül kezdődtek. A várostól való távolságukat szabályozták. Később (3–4. század), amikor ezek a temetők megteltek és a szabad sírhelyek már túl nagy távolságba kerültek a várostól, a városfalakhoz közeli területeken is temetkeztek.

A nyugati városfalon kívül helyezkedett el a '''római kori város színháza''' és feltételezések szerint itt, a nyugati városrészben állt a hatalmas méretű '''tartományi fórum''' illetve az ''Ara Augustorum provinciae Pannoniae Superioris'' azaz a császárok kultuszának pannóniai oltára. A színházépület maradványai és néhány tárgyi lelet a mai Szent István park (Jókai park), pontosabban a Kálvária templom alatt, a domb oldalában bukkant elő. Már [[1955]]-ben végeztek itt feltárásokat, de akkor nem sikerült teljesen bizonyítani az amfiteátrum meglétét. Korábban, még az 1880-as években is folytattak itt „kőbányászatot”. Az ókori színház köveit is építkezéseknél használták fel. A 2016-os feltárás során kváderkővek és egy nagyméretű mészkő hasábokkal burkolt támfal került a felszínre. Itt találták meg a [[Nemeszisz]]-oltárt is, ahol a [[Gladiátor (harcos)|gladiátor]]ok imádkoztak, mielőtt a küzdőtérre léptek. A szakirodalomban vitatják, hogy színház (teátrum) vagy [[amfiteátrum]] lehetett-e az épület. A szakértők a jelenlegi feltárás alapján azt az álláspontot tartják valószínűnek, hogy egy Savaria méretű civil városban ez az épület egy úgynevezett teátrum-amfiteátrum volt. Tehát valószínű, hogy mindkét funkciót ellátta. A teátrumokra jellemző színházi előadások mellett az amfiteátrumi gladiátor- és egyéb állatviadalok is megrendezésre kerültek. A városi nagy összejöveteleket, gyűléseket is itt tartották. Valószínű, hogy [[Szent Quirinus]] püspököt is ezen a helyszínen, a város lakói előtt ítélték halálra. Szt. Quirinus Passiója szerint is ebben a színházban zajlottak az események. A területen az ásatás és feltárások nem fejeződtek még be.<ref>Teátrum vagy amfiteátrum? - Szombathelyi Televízió 2016. augusztus 9.</ref><ref>[https://www.magyarkurir.hu/kultura/alattunk-mindenutt-roma Alattunk mindenütt Róma – Anderkó Krisztián Savariáról és rejtőző amfiteátrumáról]</ref>

A vízvezeték egyes részeit fokozatosan találták meg az elmúlt száz évben. Bozsokon, Bucsun és [[Torony (település)|Torony]]ban építkezések közben találták meg – és részben pusztították el – a részeit, [[Rohonc]], Torony és Szombathely határában régészeti feltárások igazolták a már több évszázaddal korábban tudott tényt, hogy a várost boltozatos föld alatti vezetéken látták el vízzel. A városi elosztó gyűjtőmedencéjét [[1851]]-ben építették be a Bagolyvár épületébe. A városban valószínűleg az utcákat szegélyező pillérsorok tetején folyt tovább. A szennyvízcsatorna egy szakaszát Sosztarits Ottó tárta fel a Fő téri [[OTP Bank|OTP]] banképület építésekor.<ref name="viz"/>

<center><gallery perrow="45">

Fájl:Iseum2016 SavarienseSzombathely - ISISIseum.jpg|A szentély épülete

Fájl:Savaria Borostyánkő út OTP.jpg|[[Borostyánút]] városi útkereszteződése a mai Fő tér alatt, megtekinthető az [[OTP Bank|OTP]] bankfiókból

Fájl:Savaria Kanal.jpg|Városi csatorna a római úttal, a mai Fő tér alatt, megtekinthető az [[OTP Bank|OTP]] Fő téri fiókjából

Fájl:Römermuseum Osterburken (DerHexer) 2012-09-30 014.jpg|Senilis = Öreg (idős ember) és Pardus = Leopárd - gladiátorok csontból faragott fiuráifigurái zsebkések nyelén. A szombathelyi művészeti iskola területén 2006-ban végzett régészeti feltárás sírleletei közül kerültek elő. (Római Múzeum [[Osterburken]] külön kiállításán)