„Savaria” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Sabaria Római választópolgárok jegyzéke.jpg|bélyegkép|jobbra|180px|A város polgárainak névjegyzéke -– kőtábla a Városháza építése során került elő, látogatható a Városháza aulájában]]

'''Savaria''' (későbbi nyelvhasználat szerint ''Sabaria'') [[Szombathely]] [[Ókori Róma|római]] kori elődje, a [[borostyánút]] egyik állomása, a mai Magyarország területén lévő legkorábbi [[colonia]], azaz városi rangú római kori település volt. A [[2. század]]tól [[Pannonia (provincia)|Pannonia superior]] tartomány vallási központja, később Pannonia Prima tartomány székhelye lett. [[Tours-i Szent Márton|Szent Márton]] tours-i püspök szülővárosa. A [[Népvándorláskor|népvándorlás]] idején pusztult el.

Szombathely területe ősidők óta lakott, amit az itt előkerült kő- és csonteszközök is bizonyítanak. A rómaiakat megelőző kelta időkben, a késő vaskor idején (i.e. IV-I. sz.) [[eraviszkuszok]] és [[Boiok|bój]] törzsek éltek ezen a vidéken, de jelentősebb összefüggő őslakos település nem volt itt. A város területének a Pannónián átvezető fő kereskedelmi útvonal, a ''[[Borostyánút]]'' melletti fekvése arra ösztönözte a [[Ókori Róma|rómaiakat]], hogy itt előbb ló- és kocsiváltó helyet, majd várost építsenek. Az ókori város déli peremén előkerült egy római kori mérföldkő, mely szerint [[Róma|Rómától]] mért távolsága 675 ''milum'' (kb. 1000 km). Az első épületek a tervezett várostól délre, a későbbi Iseum környékén álltak.<ref name="Iseum"/> A település a katonák és kereskedők folyamatos letelepedése folytán egyre növekedett, de igazi várossá csak akkor fejlődött, amikor -– [[Caius Plinius Secundus|Plinius]] leírása alapján -– Kr. u. [[43]]-ban [[Claudius római császár|Claudius]] császár ''[[colonia]]'' rangra emelte.{{idézet|''[[Noricum]]mal határos a [[Balaton|Pelso-tó]], a [[Boiok|boiusok]] pusztasága, ahol az isteni Claudius Savaria coloniáját s Iulia Scarbantia városát már lakják...'' (Plinius: Naturalis Historia)<ref>Szombathely - Panoráma útikönyvek, 1976 - ISBN 963 243 087 5</ref>}} Neve ettől kezdve ''Colonia Claudia Savariensum'' (Savariaiak claudiusi kolóniája) lett. A colonia alapítása a római szokások szerint ünnepélyes keretek között a császár megbizottjának irányításával ment végbe. Kijelölték a város szimbolikus határát, a kapuk helyét, az egymásra merőlegesen elhelyezkedő főutcák irányát. Egyidőben megszervezték a közigazgatást és meghatározták a coloniához tartozó földterület (territórium) kiterjedését is. A római városok belügyeiket és a territóriumukon élő lakosok ügyeit általában függetlenül intézték. Savaria, colonia rangú város volt, melynek szabad polgárai római polgárjoggal is rendelkeztek. A rómaiak az új alapítású coloniákkal a mediterrán városépítő kultúrát terjesztették azokon a területeken, melyeket Róma a hódítások során a birodalom vérkeringésébe bekapcsolt. A város elhelyezése is jellegzetesen a Földközi-tenger környékén kialakított várostelepülési elveket követi, mely még a görög Hippodamosz nevéhez fűződik. Nagy hegység, az Alpok keleti lábának nyúlványainál, a sík területen fekszik, de ugyanakkor a síkság pereme itt még kissé lejt kelet felé. A mediterrán városépítési elveknek megfelelően erre azért is szükség volt, mert a csatornahálózat lejtését is biztosította, és nagyobb vízbőség esetén a vizek hamarabb elhagyták a települést és környékét. Az új várost észak-dél irányban átszelő Sibaris (Gyöngyös-patak, más forrás szerint a Perint-patak) az ivóvíz kivételével a vízellátást biztosította, s a kisebb manufakrurákmanufaktúrák -– így cserép-, fémöntő- és kovácsipar -– részére a szükséges vizet szolgáltatta.<ref name="Károlyi Antal-Szentléleky Tihamér 1967">Károlyi Antal-Szentléleky Tihamér: Szombathely - Műszaki Könyvkiadó, Budapest (1967)</ref> A város élén a városi tanács, az ''ordo decurionum'', a ''decuriók'' (tanácsnokok) rendje állt. Savaria kezdetben [[Noricum]] tartományhoz tartozhatott, s csak [[Vespasianus római császár|Vespasianus]] idején kerülhetett át [[Pannonia (provincia)|Pannónia]] provinciába.

A város első lakói részben [[emona]]i kereskedők lehettek. A lakosság népi összetételének, Észak-Itáliával való szoros kapcsolatainak megfelelően alakult a város kulturális arculata is, amely ellentétben sok pannóniai településsel (pl. Aquincum) kifejezetten itáliai színezetű. A város lakói főként a carnuntumi és [[Aquincum (történelmi település)|aquincum]]i [[Római légió|legiók]], pl. a ''legio XV Apollinaris'' kiszolgált katonái (''veteranus''ok) és azok családtagjai voltak. Savaria lakói a származásukat tekintve tehát az i. sz. I. században leginkább italikus eredetű ([[milánó]]i, [[faenza]]i, [[Verona (Olaszország)|veronai]], [[aquileia]]i) veteranokból, kereskedő-iparosokból állt, de a birodalom romanizált tartományaiból is érkeztek (Dél-[[Gallia]], [[Dalmácia|Dalmatia]]), sőt az i. sz. II. századtól [[szíria]]i származású kiszolgált katonák és kereskedők is letelepedtek a városban, illetve territoriumán. A markomann háborúk után betelepített népesség más elemei is feltűntek a városban, de az italikus eredetű népesség számbeli túlsúlya az i. sz. III. század második feléig megmaradt. A megélhetés alapjául a rabszolgákkal műveltetett földbirtok, valamint a kereskedelmi és ipari tevékenység szolgált. A colonia irányítása az i. sz. I-II. században teljesen az italikus telepesek kezében volt -– a nyugat-pannóniai bennszülött lakosság sohasem tudott különösebb szerephez jutni, mely elsősorban azzal magyarázható, hogy a colonia lakatlan területen jött létre, nem volt őslakos telep előzménye. Ez a sajátos helyzet nagy fontossággal bír a város kulturális fejlődésére, művészeti és vallási szempontból egyaránt. A kelta bennszülött lakosság felső rétegei római polgárnőket vettek feleségül így tulajdonképpen romanizálódtak.<ref name="Kádár Zoltán-Balla Lajos 1958">Kádár Zoltán-Balla Lajos: Savaria - Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest (1958)</ref> Mint római jogú város polgárai, Savaria lakói a római polgárok teljes körű jogait élvezték, a város fokozatos virágzása az egész környék fejlődésére jótékonyan hatott. [[Nerva római császár|Nerva]] előbb felmentette a polgárokat az adózás alól, [[Traianus római császár|Traianus]] pedig lándzsás légiót alapított az itteniekből. A város környékén lévő földet felosztották a veteránok között úgy, hogy a viszálykodás elkerülése végett pontosan kimért parcellákat kaptak. A veteranus, katonai rangjától függően -– a birtok nagysága elérhette az 500 ''iugerumot'' (kb, 250 kh.) is. A megművelésre rabszolgákat és felszabadított rabszolgákat (libertusokat) alkalmaztak.<ref name="ET">{{cite journal|title=Földet a katonáknak|first=András|last=Bödőcs|journal=Élet és tudomány|volume=2011|pages=460|issue=15|date=2011-04-15}}</ref>

Itt szenvedett [[vértanú]]halált két társával Szent Rutilus, Szent Iréneusz és sok más keresztény is, akiknek nevét nem jegyezte fel a történelem. A [[keresztényüldözés]]eknek [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantin]] császár hatalomra jutása vetett véget, aki a [[szarmaták]] elleni hadjárata során [[356]]-ban hosszabb ideig időzött Savariában. Itt született az ókori Európa egyik nagy szentje, [[Tours-i Szent Márton|Szent Márton]], aki később a galliai [[Tours]]-i főegyházmegye|Tours püspöke]] lett.

A római kori városmagot fal vette körül. A mai Petőfi Sándor utca vonala mentén volt az északi határfal. Ennek kapuján keresztül vezetett a Borostyánút [[Scarbantia]] irányába. A kapu a Paragvári úttól keletre állhatott. A városfal nyugati oldala nagyjából a mai Ady tér-Romker-Hollán Ernő-Kiskar utca vonalában húzódott. A püspöki iskola kertjében van a nyugati városkapu. A belváros dél-nyugati részében, a Kossuth Lajos utca 22-24. számú házak alatt találták meg az [[1997]]-[[1998]]-as feltárások során a ''római saroktorony'' maradványait. A déli városfal a Kossuth Lajos utca-Thököly utca vonalában húzódott. A déli városkapu a mai városháza közelében állhatott. A védmű keleti falának nyomai nagyjából a mai Király utca vonalában, a belváros felé eső házak alatt lehetnek. Ezen a városfalon belül, a derékszögű utcahálózatot a Borostyánútból nyugat felé leágazó utca törte meg, ennek egy szakasza a Romkertben ma is látható. A római városok rendszerükben mintaképüket, Rómát utánozták. A provinciális székhelyen, Savariaban is a Forum volt a vallási élet, a törvénykezés és a gazdasági élet központja. A Forum a város közepén helyezkedetett el. Sajnos, többek között a beépítettség miatt is, eddig csak részleteiben sikerült feltárni. Itt, a Forumon állott a római uralom egyik fontos szimbóluma a ''Capitoliumi Triász temploma'' és a ''helytartói palota'' is. A templom a jelenlegi Püspöki palota helyén és a mögötte elterülő területszakaszon állhatott. A megyeháza helyén és előtti tér alatt, a Forum oldalát lezáró ''római fürdő'' épülete állt. Lakóépületek maradványaira a Fő-téri foghíjban, a Kőszegi utcában és a Ferences kert területén találtak a régészek. A kutatók feltételezik, hogy a jelenlegi városháza épülete alatt is egy nagyobb vallási épület alapjai lehetnek.<ref>[https://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/savaria_regeszeti_leletek_interju_sosztarics_otto Savaria legnagyobb részét még nem ismerjük – Beszélgetés Sosztarics Ottó régésszel]</ref>. Savaria útjait a többi római kori nagyvároséhoz hasonlóan már bazaltkövek borították, a fő úthálózat alatt csatorna vezetett.<ref name="Szombathely 1970">Szombathely, Panoráma könyvek, Vas Megyei Idegenforgalmi Hivatal (1970)</ref> Savaria fontos közlekedési csomópont is volt. A már említett észak-dél irányú nagy forgalmú kereskedelmi útvonalat a [[Borostyánút]]at itt keresztezték más fontos pannóniai útak. Innen ágazott el keleti irányba a [[Sopianae (ókori város)|Sopianae]] felé vezető út, mely a Balaton érintésével haladt dél felé és innen ágazott el az északkelet felé vezető útvonal [[Arrabona]], [[Aquincum (történelmi település)|Aquincum]], illetve a dunamelletti úgynevezett [[A római limes magyarországi szakaszai|limes-út]] irányába.

===A városfalon kívülkívüli peremkerületek===

ABékés falakonkorszakokban a város a városfalon kívül sűrűnterjeszkedett, a sűrűbben lakott elővárosok terültek elirányába. IttA álltdéli délenvárosfal közelében állt az Isis-szentély (Iseum), amely a forum és a palota után a város legnagyobb épülete volt, méretében vetekedett a [[róma]]i [[Ízisz]]-szentéllyel. A területen feltárt legkorábbi vályogépület Kr. u. 70-80 körül épült. Ekkor itt, ezen a környéken komoly ipari műhelynegyed működött, azon a részen, ahol a [[Poetovio]] irányából a Borostyánút bevezetett a városba. Isis templomát kb. 188-ban [[Commodus római császár|Commodus]] császár uralkodása idején építettékkezdték építeni, miután a várost jelentősen megnagyobbították. A templom építése messze meghaladta a város lehetőségeit, valószínűleg központi segítséggel készülhetett el, erre utal a gránit oszlopok kis-ázsiai eredete is. A márvány főhomlokzat a 3. századi átépítéskor készült. Kiemelt jelentőségére utal nem csak impozáns mérete, hanem a kövek megmunkálása is, hiszen az akkoriban szokásos -– olcsóbb -– megoldás, a homlokzatra erősített dombormű helyett magukba az építőkövekbe faragták a domborműveket. A szentély melletti további szentélyek (a hozzáépült ''[[Kübelé|Magna Mater-Kybele]]'', az út túloldalán álló ''Iupiter Dolichenus'' és még egy ismeretlen rendeltetésű szentély) [[Ptuj|Poetovióhoz]] és [[Carnuntum]]hoz hasonlóan kiterjedt szentélykörzetre utalnak. A 4. században aztán a kereszténység terjedésével a támogatóit vesztett szentélyt lebontották, anyagát elhordták, helyén keresztény temető létesült.<ref>{{cite journal|title=A savariai Iseum újraindított kutatásáról|first=Ottó|last=Sosztarits|journal=Ókor|year=2003|month=04}}</ref> A kiterjedt szent kerület területén tehát többfelé vallási épület is állt. A közelben, a Thököly utca-Kiskar utca-Kossuth Lajos utca által határolt területen, az ÉDÁSZ egykori székházának helyén [[2008]]-ban a régészek [[Mithrász]]-szentély maradványait tárták fel, amely európai jelentőségű régészeti felfedezés. <ref>[https://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/mithras_szentely_savaria_regesz Mithras-szentélyt találtak a Magellán Centernél - Európai jelentőségű régészeti felfedezés]</ref>, aA nagyobbik helyiségben két fogadalmi Mithras-oltárkő, két falnál: ülőpadok kerültek elő. A Mithrász életének egyes jeleneteit szimbolizáló, az örök forrásnak és az isteni áthaladásnak szentelt oltárok, egy tolóajtóhoz tartozó, mészkő küszöbbel ellátott épület maradványaiból kerültek elő . A szentélyt még az i.sz. 4. században is használták, amely később leégett és összedőlt. A megmaradt omladékréteg alatt egy falfestmény darabjait is sikerült megtalálni.<ref>[https://mult-kor.hu/20080704_mithraszszentely_maradvanyait_tartak_fel_szombathelyen Mithrász-szentély maradványait tárták fel Szombathelyen]</ref> Ez az épületmaradvány hasonló vallástörténeti, kultúrtörténeti jelentőséggel bír, mint amikor korábban az Isis-szentély romjait felfedezték, ugyanis Mithrász-kultusz nyomait a régészek eddig Savaria környékén még nem találták meg.

A városból kivezető utak mentén temetők húzódtak. '''Savaria temetői''' a város alapításakor a körülszántott városhatáron (a ''pomerium''-on) kívül kezdődtek. A várostól való távolságukat szabályozták. Később (3–4. század), amikor ezek a temetők megteltek és a szabad sírhelyek már túl nagy távolságba kerültek a várostól, a városfalakhoz közeli területeken is temetkeztek.

A Borostyánút északi irányba, [[Carnuntum]] felé vezető út mentén találták meg Savaria északi temetőjének részletét. A mai Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola és GimnáziumSzakgimnázium (a régi Egészségügyi Szakiskola) építése idején az alapozásakor 69 római sírt tártak fel. Az iskola közelében került elő a város legszebb feliratos emléke, ''Sempronius Marcellinus sírköve'' is. A római kori temetési rítus a császárkor első két évszázadában alapvetően a hamvasztás volt, de nem kizárólagos jelleggel. Az itt feltárt 110 sírból 99 hamvasztásos rítusú, 11 pedig földbe temetés (csontvázas sír). Savaria római korának négy évszázada, akár százezer sírt is hátrahagyhatott, amelynek kevesebb mint egy százalékát ismerjük.<ref>[http://okorportal.hu/wp-content/uploads/2013/02/2006_2_kiss.pdf Urnák, hamvak, leletek - Régészeti feltárás Savaria északi temetőjében Kiss Péter]</ref>

A nyugati városfalon kívül helyezkedett el a '''római kori város színháza.''' Aés békésfeltételezések korszakokbanszerint tehátitt, a városnyugati városrészben állt a városfalonhatalmas kívülméretű is'''tartományi fórum''' illetve az ''Ara Augustorum provinciae Pannoniae Superioris'' azaz a császárok kultuszának pannóniai terjeszkedhetettoltára. AzA épületszínházépület maradványai és néhány tárgyi lelet a mai Szent István park (Jókai park), pontosabban a Kálvária templom alatt, a domb oldalában bukkant elő. Már [[1955]]-ben végeztek itt feltárásokat, de akkor nem sikerült teljesen bizonyítani az amfiteátrum meglétét. Korábban, még az 1880-as években is folytattak itt „kőbányászatot”. Az ókori színház köveit is építkezéseknél használták fel. A 2016-os feltárás során kváderkővek és egy nagyméretű mészkő hasábokkal burkolt támfal került a felszínre. Itt találták meg a [[Nemeszisz]]-oltárt is, ahol a [[Gladiátor (harcos)|gladiátor]]ok imádkoztak, mielőtt a küzdőtérre léptek. A szakirodalomban vitatják, hogy színház (teátrum) vagy [[amfiteátrum]] lehettlehetett-e az épület. A szakértők a jelenlegi feltárás alapján azt az álláspontot tartják valószínűnek, hogy egy Savaria méretű civil városban ez az épület egy úgynevezett teátrum-amfiteátrum volt. Tehát valószínű, hogy mindkét funkciót ellátta. A teátrumokra jellemző színházi előadások mellett az amfiteátrumi gladiátor- és egyéb állatviadalok is megrendezésre kerültek. A városi nagy összejöveteleket, gyűléseket is itt tartották. Valószínű, hogy [[Szent Quirinus]] püspököt is ezen a helyszínen, a város lakói előtt ítélték halálra. Szt. Quirinus Passiója szerint is ebben a színházban zajlottak az események. A területen az ásatás és feltárások nem fejeződtek még be.<ref>Teátrum vagy amfiteátrum? - Szombathelyi Televízió 2016. augusztus 9.</ref><ref>[https://www.magyarkurir.hu/kultura/alattunk-mindenutt-roma Alattunk mindenütt Róma – Anderkó Krisztián Savariáról és rejtőző amfiteátrumáról]</ref>

A város gazdaságának alapját a kézművesség és a kereskedelem adta, termékei a provincia számos városából előkerültek. Több műhelyt (kőfaragóműhely, fazekasműhely, bronzöntőműhely, textilműhely stb.) sikerült feltárni. A mezőgazdasági termelés alapját a város körül felparcellázott földek adták, amelyeket a leszerelt légiósok között osztottak fel.

A vízvezeték egyes részeit fokozatosan találták meg az elmúlt száz évben. Bozsokon, Bucsun és [[Torony (település)|Torony]]ban építkezések közben találták meg -– és részben pusztították el -– a részeit, [[Rohonc]], Torony és Szombathely határában régészeti feltárások igazolták a már több évszázaddal korábban tudott tényt, hogy a várost boltozatos föld alatti vezetéken látták el vízzel. A városi elosztó gyűjtőmedencéjét [[1851]]-ben építették be a Bagolyvár épületébe. A városban valószínűleg az utcákat szegélyező pillérsorok tetején folyt tovább. A szennyvízcsatorna egy szakaszát Sosztarits Ottó tárta fel a Fő téri [[OTP Bank|OTP]] banképület építésekor.<ref name="viz"/>

A város körüli birtokok elrendezését először [[Mócsy András]] és [[Soproni Sándor]], később [[Tóth Endre (régész)|Tóth Endre]] próbálta rekonstruálni. Nagyobb szabású eredményeket azonban csak a térinformatika alkalmazása hozott az 1990-es évektől: a kisebb maradványokat sikerült összefüggésbe hozni egymással, illetve igazolni azt is, hogy a mai, természetesnek tűnő folyómedrek -– például a [[Gyöngyös (Rába)|Gyöngyös-patak]] mai medre -– hosszú szakaszokon egybeesnek a ''centuria''-határokkal, egyes szakaszok mesterséges római csatornák.<ref name="ET"/>

<center><gallery perrow="45">

Fájl:Iseum2016 SavarienseSzombathely - ISISIseum.jpg|A szentély épülete

Fájl:Savaria Borostyánkő út OTP.jpg|[[Borostyánút]] városi útkereszteződése a mai Fő tér alatt, megtekinthető az [[OTP Bank|OTP]] bankfiókból

Fájl:Savaria Kanal.jpg|Városi csatorna a római úttal, a mai Fő tér alatt, megtekinthető az [[OTP Bank|OTP]] Fő téri fiókjából

*Szombathely, Panoráma (Vas Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1970)