„Mike Sándor” változatai közötti eltérés

{{ÉletrajzSzemély infobox

| név = Mike Sándor

| kép = Mike Sándor.jpg

| képméret =

| képaláírás = 1867-ben készült metszet

| születési név =

|születési születés helye hely= [[Szentmihály (Kolozs megye)|Szentmihály]]

|születési születés dátuma dátum= [[1795]]. [[január 22.]]

| halál helye = [[Kolozsvár]]

| halál dátuma = [[1867]]. [[május 24.]] {{életkor-holt|1795|01|22|1867|05|24}}

| nemzetiség =

| házastárs =

| szakma = történész

alAl-torjai<ref>De életében írták ''altorjai''ként is.</ref> '''Mike Sándor''' ([[Szentmihály (Kolozs megye)|Szentmihály]], [[1795]]. [[január 22.]] – [[Kolozsvár]], [[1867]]. [[május 24.]]) magyar történész.

Tanulmányait a [[torda]]i unitárius algimnáziumban kezdte; majd a bölcseleti tudományokat [[1817]]-ben végezte Kolozsváron, majd a jogiakat ugyanott [[1819]]-ben. Ebben az évben írnok lett a királyi főkormányszéknél és tiszteletből szolgált tíz évet; [[1830]]-ban napidíjassá, [[1832]]-ben rendes írnokká, [[1837]]. február 3-án főkormányszéki lajstromozóvá nevezték. [[1833]]-tól ugyanott a levéltárban dolgozott. [[1837]]-ben a királyi főkormányszék a szebeni [[erdélyi országgyűlés|országgyűlésre]] őt küldte ki a levéltárnak azon részével, melyre az országgyűlésnek netalán szüksége lesz. Ekkor a főkormányszéknek [[1790]]-ben, Erdély alkotmánya visszaállításakor, Kolozsvárra költözése alkalmával jeles irományok maradtak ott egy nedves pincében; ezek rendezéséhez fogott, ami megrongálta egészségét; erős főfej- és fülfájást kapott, minek következtében hallása annyira elveszett, hogy hallócsövet kellett használnia. De a rendezést és átszállítást mégis végrehajtotta. [[1843]]. május 24-én kineveztetékkinevezték levéltári aligazgatóvá. A levéltárban a közigazgatási szabályok, törvények, országgyűlési iratok, productios perügyek, királyi könyvek, a ''Cista Diplomatica''-ban őrzött közokmányokból való dolgozás, törvényes, történeti és diplomatikai kérdésekre kért feleletadás nagyrészt reá bizattakbízták. Az összes levéltári osztályokat rendezte. Hallása megnehezülése miatt kerülte a társaságot és családja körén kívül csak a levéltárban érezte magát jól.

A [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] után [[1849]]. december 18-án Urbán megkérdezte, hogy akar-e továbbra is alkalmazott lenni? Válaszában kérte, hogy kevés hátralevő napjaiban addigi szolgálatában meghagyja. Ennek dacára a levéltárt lepecsételve katonai őrizet alatt tartották és Mikét félfizetéssel nyugdíjazták. [[1861]]. április 11-én aligazgatói állásába visszaállították, [[1863]]-ban pedig levéltári igazgatóvá nevezték ki; [[1864]]-ben egész fizetéssel nyugalmaztatott, de nyugalma napjait csak [[1867]]. május 24-éig élvezhette, amikor meghalt.

Tudományos szenvedélyével a gyümölcsészet és virágkedvelés is egyesült; gyümölcsösöket plántált, külföldi jeles gyümölcsöket honosított, új fajokat állított elő. E téren tekintély volt Kolozsvárt. Egyetlen leánya, Róza, [[Jakab Elek (történész)|Jakab Elek]] író és országos levéltárnok neje voltlett. Az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] nagygyűlésén [[1868]]. február 17-én [[Szabó Károly (történész)|Szabó Károly]] tartott fölötte emlékbeszédet.

* Erdély helységeinek ismertetésére tartozó A-Z betűk alatt, 23 ívrétű kötet, nagy résztnagyrészt saját kézírása, melynek tárgya Erdély statisztikája, földirata, diplomatikája, egyházi és köztörténete.