„Arányos képviselet” változatai közötti eltérés

{{Választási rendszerek}}Az '''arányos képviselet''' (angolul: ''proportional representation'', rövidítve: '''PR''') olyan [[választási rendszer]]rel válaasztottválasztott képviseletet jelent, amelyben a választók megosztottsága arányosan tükröződik a választott testületben.<ref name="JSM7">{{Hivatkozás/Könyv |last=Mill |first=John Stuart |authorlink=John Stuart Mill |title=Considerations on Representative Government |year=1861 |publisher=Parker, Son, & Bourn |location=London |chapter=Chapter VII, Of True and False Democracy; Representation of All, and Representation of the Majority only |chapterurl=http://www.gutenberg.org/files/5669/5669-h/5669-h.htm#link2HCH0007}}</ref> A fogalmat általában főként a választók földrajzi (azaz egyes régiók lakosságarányos képviseletére) vagy politikai megosztottságára (pártok támogatottsának arányos leképezésére) használják. A földrajzi és politikai arányos képviseletet sokféleképpen alkalmazzák egyszerre, azonban az arányos választási rendszerek alatt olyan szavazási módszereket értenek, amiben a '''politikai''' arányos képviseletre a leadott szavazatok alapján érvényesül.

Az ilyen rendszerek lényege, hogy lehetőleg minden szavazat egyenlően járuljon az eredményhez &#x2014; nem csak többség. Az arányos képviselet legelterjedtebb formái mind megkövetelik a [[többmandátumos választókerület]]ek alkalmazását, mivel csak egy képviselői helyet arányosan betölteni nem lehet. A legmagasabb arányossági szintet elérő PR-rendszerek általában olyan körzeteket foglalnak magukban, amelyek nagy számú mandátummal rendelkeznek, így lefednek egy egész tartományt vagy országot.<ref name="ideaEsd">{{Cite web |title=Electoral System Design: the New International IDEA Handbook |url=https://www.idea.int/publications/catalogue/electoral-system-design-new-international-idea-handbook |publisher=[[International Institute for Democracy and Electoral Assistance]] |accessdate=9 April 2014 |year=2005}}</ref> Ezzel szemben számos modern rendszer alkalmaz földrajzilag arányos regionális képviseletet, viszont többségi választási rendszert, az ilyen választási rendszereket a [[többségi képviselet]] alá szokták sorolni.

* Az [[Egyetlen átruházható szavazat|'''egyéni átruházható szavazat''']] ('''single transferable vote''') – ''egyetlen''/''egyszeri'' át''vihető'' szavazat néven is ismert választók egyéni jelölteket rangsorolhatnak, ahelyett, hogy csak egyetlen „kedvenc” jelöltre szavaznának. A számlálás során, amikor a jelölteket megválasztják vagy kiiktatják, az egyébként [[Elpazarolt szavazat|elveszett]] (beleértve a [[többletszavazat]]) preferencia szerinti sorrendben átadják a választó által alternatívaként megjelelöltmegjelölt más jelölteknek. Az STV lehetővé teszi a szavazók számára, hogy több párton keresztül szavazzanak, hogy a párt jelöltjei közül a legelőnyösebbet válasszák, és független jelöltekre szavazzanak, tudva, hogy ha a jelöltet nem választják meg, szavazatuk valószínűleg nem veszik kárba.

* A [[Vegyes arányos képviseleti rendszer|'''vegyes arányos rendszer''']] ('''mixed-member proportional'''), olyan kétszintű [[vegyes választási rendszer]], amelyben helyi szinten (általában egyéni választókerületekben) általában aránytalan, többségi rendszerrel választják a képviselők egy részét és az arányosságot regionális vagy országos pártlistás kompenzációs mandátumokkal biztosítják. A választóknak általában két szavazataszavazatuk van, egy az egyéni jelöltre és egy a pártlistára. A helyi választásokon alulreprezentált pártokat a listás ágok választott mandátumok kompenzálják úgy, hogy az egyes pártok összeredménye a pártlistás szavazatok eredményével végül arányos legyen.<ref name="ideaEsd">{{Cite web |title=Electoral System Design: the New International IDEA Handbook |url=https://www.idea.int/publications/catalogue/electoral-system-design-new-international-idea-handbook |publisher=[[International Institute for Democracy and Electoral Assistance]] |accessdate=9 April 2014 |year=2005}}</ref><ref name="ersAMS">{{Cite web |title=Additional Member System |url=http://www.electoral-reform.org.uk/additional-member-system |publisher=[[Electoral Reform Society]] |accessdate=16 October 2015}}</ref>

Az arányos képviselet (PR) igyekszik feloldani a (relatív vagy abszolút) [[Többségi demokrácia|többségi]] rendszerek igazságtalanságát, ahol a legnagyobb pártok "tisztességtelen" "mandátumbónuszt" kapnak, a kisebb pártok pedig hátrányos helyzetbe kerülnek, és szinte mindig alulreprezentáltak, és esetenként egyáltalán nem nyernek képviseletet [[Duverger-törvény|(Duverger törvénye]] ).<ref>{{Cite journal|title=Optimal apportionment|url=https://archive.org/details/sim_journal-of-political-economy_2013-06_121_3/page/584|journal=Journal of Political Economy|volume=121|issue=3|pages=584–608|date=2013|first=Y.|author=Koriyama|doi=10.1086/670380}}</ref><ref name="AmyPR">{{Cite web |author=Amy |first=Douglas |title=Proportional Representation Voting Systems |url=http://www.fairvote.org/proportional_representation_voting_systems |work=Fairvote.org |accessdate=25 August 2017 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20210614025313/https://www.fairvote.org/proportional_representation_voting_systems |archivedate=2021-06-14 }}</ref><ref name="Norris">{{Cite web |author=Norris |first=Pippa |title=Choosing Electoral Systems: Proportional, Majoritarian and Mixed Systems |url=http://www.hks.harvard.edu/fs/pnorris/Acrobat/Choosing%20Electoral%20Systems.pdf |publisher=[[Harvard University]] |accessdate=9 April 2014 |year=1997 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20130120040112/http://www.hks.harvard.edu/fs/pnorris/Acrobat/Choosing%20Electoral%20Systems.pdf |archivedate=2013-01-20 }}</ref> Az Egyesült Királyságbeli választásokon egy bejáratott párt a akár csak szavazatok 35%-ával is megszerezheti a többségi irányítást az alsóházban ([[2005-ös általános választás az Egyesült Királyságban|2005-ös parlamenti választás az Egyesült Királyságban]]). Egyes kanadai választásokon parlamenti többséggel bíró kormányokat alakítottak a leadott szavazatok 40%-a alatti támogatással. Ha észvétel aránya 60% alatti, ez lehetővé teszi egy párt számára, hogy többségi kormányt alakítson úgy, hogy a választók mindössze egynegyedét meggyőzi a szavazásról. A [[2005-ös általános választás az Egyesült Királyságban|2005-ös brit választásokon]] például a [[Tony Blair|Tony Blair vezette]] [[Munkáspárt (Egyesült Királyság)|Munkáspárt]] kényelmes parlamenti többséget szerzett a teljes választópolgárok mindössze 21,6%-ának szavazatával.<ref>{{Cite web |author=Colin Rallings |title=The 2005 general election: analysis of the results |url=http://www.electoralcommission.org.uk/__data/assets/pdf_file/0005/167891/UK-Parliament-elections-2005-Electoral-data-Report.pdf |work=Electoral Commission, Research, Electoral data |publisher=[[Electoral Commission (United Kingdom)|Electoral Commission]] |accessdate=29 March 2015 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20171020142823/http://www.electoralcommission.org.uk/__data/assets/pdf_file/0005/167891/UK-Parliament-elections-2005-Electoral-data-Report.pdf |archivedate=20 October 2017}}</ref> Az ilyen eredményeket nyújtó rendszert úgy bírálták, hogy „már nem a „méltányosság”, hanem a polgárok elemi jogainak kérdése”.<ref name="hansard1976">{{Cite web |title=Report of the Hansard Society Commission on Electoral Reform |url=https://books.google.com/books?id=ma0nvgAACAAJ |work=[[Hansard Society]] |date=1976 |author=Commission On Electoral Reform |first=Hansard Society for Parliamentary Government}}</ref> Igaz, bizonyos "arányos" rendszerek magas [[választási küszöb]]öt vagy más, az arányosságot csökkentő jellemzőket azonban nem feltétlenül sokkal igazságosabbak: a [[2002-es törökországi általános választás|2002-es törökországi választáson]] nyílt listás rendszerben, 10%-os küszöb mellett a szavazatok 46%-a veszett kárba.<ref name="ideaEsd">{{Cite web |title=Electoral System Design: the New International IDEA Handbook |url=https://www.idea.int/publications/catalogue/electoral-system-design-new-international-idea-handbook |publisher=[[International Institute for Democracy and Electoral Assistance]] |accessdate=9 April 2014 |year=2005}}</ref>

A többmandátumos választókerületek alkalmazása lehetővé teszi a jelöltek megválasztásának szélesebb körét. Minél több képviselő van kerületenként, és minél alacsonyabb az effektív bejutási küszöb, annál több kisebb párt juthat képviselethez. Van olyan érvelés, miszerint a feltörekvő demokráciákban a kisebbségek törvényhozásba való bevonása elengedhetetlen lehet a társadalmi stabilitás és a demokratikus folyamat megszilárdítása szempontjából.<ref name="ideaEsd">{{Cite web |title=Electoral System Design: the New International IDEA Handbook |url=https://www.idea.int/publications/catalogue/electoral-system-design-new-international-idea-handbook |publisher=[[International Institute for Democracy and Electoral Assistance]] |accessdate=9 April 2014 |year=2005}}</ref>

Az arányos rendszerek kritikusai viszont azt állítják, hogy ez a szélsőséges pártok bejutását hozhatjaa parlamentben, amelyet néha [[Weimari köztársaság|a weimari]] kormány összeomlásának okaként említenek. Nagyon alacsony küszöbök mellett akár nagyon kicsi pártok (vagy akár egy-két képviselő) „királycsinálóként” léphetnek fel,<ref>{{Cite news|author=Ana Nicolaci da Costa|title=New Zealand's ruling party ahead after poll but kingmaker in no rush to decide|url=https://www.reuters.com/article/us-newzealand-election-tally/new-zealands-ruling-party-ahead-after-poll-but-kingmaker-in-no-rush-to-decide-idUSKCN1BY0LZ|work=[[Reuters]]|date=September 23, 2017}}</ref> [[Koalíciós kormány|a koalíciós]] megbeszélések során "váltságdíjat" kérve a nagyobb pártoktól. [[Izrael]] példáját gyakran idézik,<ref name="ideaEsd">{{Cite web |title=Electoral System Design: the New International IDEA Handbook |url=https://www.idea.int/publications/catalogue/electoral-system-design-new-international-idea-handbook |publisher=[[International Institute for Democracy and Electoral Assistance]] |accessdate=9 April 2014 |year=2005}}</ref> de ezek a problémák korlátozhatók, mint a modern német [[Bundestag]]ban, ha magasabb küszöbértékeket vezetnek be a pártok parlamenti képviseletének megszerzéséhez (ez viszont növeli az elveszett szavazatok számát).

Egy másik kritika az, hogy a többségi rendszerek domináns pártjai, amelyeket gyakran vagy "nagy sátraknak"/"ernyőknek" <ref>{{Cite web |author=Roberts |first=Iain |title=People in broad church parties should think twice before attacking coalitions |url=http://www.libdemvoice.org/people-in-broad-church-parties-should-think-twice-before-attacking-coalitions-20101.html |publisher=[[Liberal Democrat Voice]] |accessdate=29 July 2014 |date=29 June 2010 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20210306023233/https://www.libdemvoice.org/people-in-broad-church-parties-should-think-twice-before-attacking-coalitions-20101.html |archivedate=2021-03-06 }}</ref> is neveznek (és választási szövetségi és koalíciós jelleget is viselnke) az arányos képviselet alatt széttöredezhetnek, amint lehetővé válik jelöltek megválasztása kisebb csoportokból. Példa erre ismét Izrael, Brazília és Olaszország.<ref name="ideaEsd">{{Cite web |title=Electoral System Design: the New International IDEA Handbook |url=https://www.idea.int/publications/catalogue/electoral-system-design-new-international-idea-handbook |publisher=[[International Institute for Democracy and Electoral Assistance]] |accessdate=9 April 2014 |year=2005}}</ref> Egyes kutatások azonban azt mutatják, hogy általában csak kismértékben nő a pártok száma a parlamentben (bár a kis pártok nagyobb képviselettel rendelkeznek) az arányos rendszerek alatt.<ref name="FairvoteCanadaWPR">{{Cite web |url=https://www.fairvote.ca/a-look-at-the-evidence/ |title=A look at the evidence |publisher=Fair Vote Canada |accessdate=2 January 2019}}</ref>

Egyes [[Nyílt lista|nyílt listás]] rendszerek, valamint az STV, amely a legjelentősebb olyan arányos endszer, amelyhez nincs szükség politikai pártokra <ref>{{Cite web |author=Amy |first=Douglas J |title=Single Transferable Vote Or Choice Voting |url=http://www.fairvote.org/proportional_representation_voting_systems |publisher=[[FairVote]] |accessdate=9 April 2014 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20210614025313/https://www.fairvote.org/proportional_representation_voting_systems |archivedate=2021-06-14 }}</ref> lehetővé teszik [[Független politikus|független]] jelöltek megválasztását is. Írországban átlagosan körülbelül hat független jelöltet választottak meg ciklusonként.<ref>{{Cite web |title=Electoral Reform Society's evidence to the Joint Committee on the Draft Bill for House of Lords Reform |url=http://www.electoral-reform.org.uk/reforming-the-house-of-lords |publisher=[[Electoral Reform Society]] |date=21 October 2011 |accessdate=10 May 2015}}</ref> Ez olyan helyzethez vezethet, hogy a parlamenti többség kialakításához e független képviselők közül is szüksége lehet a pártoknak támogatásra. Egyes esetekben ezek a függetlenek olyan pozíciókkal is rendelkeznek, amelyek szorosan illeszkednek a kormánypárthoz, és ez aligha számít. A 2016-os választások után megalakult ír kormányban még a kisebbségi kormány kabinetjében is szerepeltek független képviselők. Más esetekben a választási platform teljes mértékben helyi jellegű, és ennek megoldását tűzik ki a támogatás árának.

A kisebb pártok megválasztása felveti az egyik fő kifogást az arányos rendszerekkel szemben, miszerint ezek szinte mindig [[koalíciós kormány]]t eredményeznek.<ref name="ideaEsd">{{Cite web |title=Electoral System Design: the New International IDEA Handbook |url=https://www.idea.int/publications/catalogue/electoral-system-design-new-international-idea-handbook |publisher=[[International Institute for Democracy and Electoral Assistance]] |accessdate=9 April 2014 |year=2005}}</ref><ref name="forder">{{Hivatkozás/Könyv |last=Forder |first=James |authorlink=James Forder |title=The case against voting reform |date=2011 |publisher=[[Oneworld Publications]] |location=Oxford |isbn=978-1-85168-825-8}}</ref>

Az arányos rendszerek támogatói előnynek tekintik a koalíciókat, amelyek kompromisszumot kényszerítenek a pártok között, hogy a [[politikai spektrum]] középpontjában koalíciót alkossanak, és így folytonossághoz és stabilitáshoz vezetnek. Az ellenzők azt állítják, hogy sok ügyben nem lehet kompromisszumot kötni. Sok irányelvet nem lehet könnyen elhelyezni a bal-jobb spektrumban (például a környezet). Így háttéralkuk során kerül kialakításra a koalíciós kormány programja, aminek az a következménye, hogy a szavazók nem tudhatják, pontoan milyen programra szavaznak. Másrészt, a koalíciók nem feltétlenül a spektrum közepén jönnek létre, és a kis pártok túlzott befolyást gyakorolhatnak, és csak akkor biztosítanak többséget a koalíciónak, ha kevés szavazó által kedvelt politikát vagy politikákat fogadnak el. A PR rendszerek korlátozzák a választók azon képességét, hogy egy nem kedvező pártot szavazzanak ki a hatalomból.<ref name="forder">{{Hivatkozás/Könyv |last=Forder |first=James |authorlink=James Forder |title=The case against voting reform |date=2011 |publisher=[[Oneworld Publications]] |location=Oxford |isbn=978-1-85168-825-8}}</ref>

A többségi rendszerek általában egypárti többségű kormányzást eredményeznek, mivel általában kevesebb pártot választanak meg nagy számban egyszerű többségi rendszer alatt, mint az arányos képviselet alatt, és az egyszerű többségi szavazás a politikát kétpárti megmérettetésre sűríti. Mi több, egyszerű többségi rendszer alatt viszonylag kevés szavazaton szokott múlni, hogy végül melyik oldal nyeri a választást, ezek pedig a legszorosabb versenyben levő körzetben leadott szavazatok (ezeket a választókerületeket nevezik "[[billegő körzet]]eknek"). A kevésbé egyenletesen megosztott körzetekben a mandátumot jelenleg betöltő jelöltek általában nem kell, hogy tartsanak a politikai hangulat enyhe ingadozásaitól, az ő mandátumaik általában "biztosak". Az Egyesült Királyságban például a választókerületek fele mindig ugyanazt a pártot választotta 1945 óta;<ref name="DMstvPdf">{{Cite web |author=Mollison |first=Denis |title=Fair votes in practice STV for Westminster |url=http://www.macs.hw.ac.uk/~denis/signif.pdf |publisher=[[Heriot Watt University]] |accessdate=3 June 2014}}</ref> a 2012-es [[Az Amerikai Egyesült Államok Képviselőháza|amerikai képviselőházi]] választásokon 45 körzetben (az összes körzet 10%-ában) nem indult a két domináns párt egyike.<ref>{{Cite web |title=Democrats' Edge in House Popular Vote Would Have Increased if All Seats Had Been Contested |url=http://www.fairvote.org/research-and-analysis/blog/democrats-edge-in-house-popular-vote-would-have-increased-if-all-seats-had-been-contested/ |publisher=[[FairVote]] |accessdate=7 July 2014 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20150928184320/http://www.fairvote.org/research-and-analysis/blog/democrats-edge-in-house-popular-vote-would-have-increased-if-all-seats-had-been-contested/ |archivedate=2015-09-28 }}</ref> Azok a választópolgárok, akik tudják, hogy preferált jelöltjük úgysem fog nyerni, csekély ösztönzést kapnak a szavazásra, és ha a szavazatuknak nincs is hatása, az „[[Elpazarolt szavazat|elpazarolt]]”, pedig a országszerte összessített szavazásba (arányos rendszerben) beszámítanák őket.<ref name="ideaEsd">{{Cite web |title=Electoral System Design: the New International IDEA Handbook |url=https://www.idea.int/publications/catalogue/electoral-system-design-new-international-idea-handbook |publisher=[[International Institute for Democracy and Electoral Assistance]] |accessdate=9 April 2014 |year=2005}}</ref>

Arányos rendszer alatt nincsenek [[Szélső ülés|billegő]] körzetek, minden szavazat hozzájárul a jelöltek megválasztásához, így a pártoknak minden körzetben kampányolniuk kell, nem csak azokban, ahol a legerősebb a támogatottságuk, vagy ahol a legtöbb előnyt látják. Ez a tény pedig arra ösztönzi a pártokat, hogy jobban reagáljanak a választókra, „reprezentatívabb” listákat produkálva több nő és kisebbségi jelölt állítása révén.<ref name="Norris">{{Cite web |author=Norris |first=Pippa |title=Choosing Electoral Systems: Proportional, Majoritarian and Mixed Systems |url=http://www.hks.harvard.edu/fs/pnorris/Acrobat/Choosing%20Electoral%20Systems.pdf |publisher=[[Harvard University]] |accessdate=9 April 2014 |year=1997}}</ref> Átlagosan körülbelül 8%-kal több nőt választanak meg.<ref name="FairvoteCanadaWPR">{{Cite web |url=https://www.fairvote.ca/a-look-at-the-evidence/ |title=A look at the evidence |publisher=Fair Vote Canada |accessdate=2 January 2019}}</ref>

Mivel a legtöbb szavazatnak van befolyása a mandátumelosztásnál, kevesebb az "[[elpazarolt szavazat]]", így a választók, akik tudatában vannak annak, hogy szavazatuk változást hozhat, nagyobb valószínűséggel tesznek erőfeszítéseket a szavazásra, és kevésbé valószínű, hogy [[Taktikai szavazás|taktikailag]] szavaznak. A többségi választási rendszerrel rendelkező országokhoz képest [[A szavazók részvétele|javul a választási részvétel,]] és a lakosság jobban részt vesz a politikai folyamatokban.<ref name="ideaEsd">{{Cite web |title=Electoral System Design: the New International IDEA Handbook |url=https://www.idea.int/publications/catalogue/electoral-system-design-new-international-idea-handbook |publisher=[[International Institute for Democracy and Electoral Assistance]] |accessdate=9 April 2014 |year=2005}}</ref><ref name="Norris">{{Cite web |author=Norris |first=Pippa |title=Choosing Electoral Systems: Proportional, Majoritarian and Mixed Systems |url=http://www.hks.harvard.edu/fs/pnorris/Acrobat/Choosing%20Electoral%20Systems.pdf |publisher=[[Harvard University]] |accessdate=9 April 2014 |year=1997}}</ref><ref name="FairvoteCanadaWPR">{{Cite web |url=https://www.fairvote.ca/a-look-at-the-evidence/ |title=A look at the evidence |publisher=Fair Vote Canada |accessdate=2 January 2019}}</ref> Egyes szakértők azonban azzal érvelnek, hogy a többségi rendszerről a arányosra való áttérés csak azokon a földrajzi területeken növeli a szavazók részvételét, amelyek a többségi rendszerben biztos mandátumokhoz kapcsolódtak; a részvételi arány csökkenhet is azokon a területeken, amelyek korábban [[Szélső ülés|billegő körzetek]] voltak.<ref name="CoxContEffect">{{Cite journal|author=Cox|first=Gary W.|title=The Contraction Effect: How Proportional Representation Affects Mobilization and Turnout|url=http://www.jon.fiva.no/docs/Cox-Fiva-Smith-JoP-Final_Main.pdf|journal=[[The Journal of Politics]]|date=2016|volume=78|pages=1249–1263|doi=10.1086/686804}}</ref>

Az arányos rendszerek a többmandátumos körzeteikkel kevésbé hajlamosak erre – kutatások szerint az ötszékes vagy annál nagyobb kerületek immunisak az efféle manipulációra.<ref name="amyRCNV">{{Hivatkozás/Könyv |last=Amy |first=Douglas J |title=Real Choices / New Voices, How Proportional Representation Elections Could Revitalize American Democracy |date=2002 |publisher=[[Columbia University Press]] |isbn=9780231125499}}</ref>

A többmandátumos körzetek méretének egyenlősége nem fontos tényező (a mandátumok száma is ennek megfelelően változhat), így a körzeteket különböző méretű történelmi területekhez lehet igazítani, például városokhoz, megyékhez, államokhoz vagy tartományokhoz. A későbbi népességváltozásokat a mandátumok számának egyszerű módosításával lehet kezelni. Például Mollison professzor az Egyesült Királyság STV-re vonatkozó 2010-es tervében az országot 143 körzetre osztotta fel, majd minden egyes körzetnek különböző számú képviselői helyet osztott ki (a jelenlegi összesített 650-nek megfelelően), attól függően, hogy az egyes körzetekben hány szavazó van, bár nagy ingadozással (ötfős körzetei közé tartozik az egyik 327 000, a másik pedig 382 000 szavazóval). Körzeti határai követik a történelmi [[Megye (közigazgatási egység)|megye-]] és [[Önkormányzat (fogalom)|önkormányzati]] határokat, mégis egységesebb képviseletet ért el, mint a Boundary Commission, amely az Egyesült Királyság egyéni választókerületeinek méreteinek kiegyensúlyozásáért felelős testület.<ref name="DMstvPdf">{{Cite web |author=Mollison |first=Denis |title=Fair votes in practice STV for Westminster |url=http://www.macs.hw.ac.uk/~denis/signif.pdf |publisher=[[Heriot Watt University]] |accessdate=3 June 2014}}</ref><ref name="DMstvSite">{{Cite web |author=Mollison |first=Denis |title=Fair votes in practice: STV for Westminster |url=http://www.macs.hw.ac.uk/~denis/stv4uk/ |publisher=[[Heriot-Watt University]] |accessdate=3 June 2014 |date=2010}}</ref>

Általánosan elfogadott, hogy [[Egyszerű többségi szavazás|az egyszerű többségi]] választási rendszereinek vagy az abszolút többségi választási rendszereknek, mint például az [[Azonnali lefutású szavazás|alternatív szavazás]], a földrajzi kapcsolat jelentős a képviselők és választóik között.<ref name="ideaEsd">{{Cite web |title=Electoral System Design: the New International IDEA Handbook |url=https://www.idea.int/publications/catalogue/electoral-system-design-new-international-idea-handbook |publisher=[[International Institute for Democracy and Electoral Assistance]] |accessdate=9 April 2014 |year=2005}}</ref><ref name="hansard1976">{{Cite web |title=Report of the Hansard Society Commission on Electoral Reform |url=https://books.google.com/books?id=ma0nvgAACAAJ |work=[[Hansard Society]] |date=1976 |author=Commission On Electoral Reform |first=Hansard Society for Parliamentary Government}}</ref><ref name="Law Commission of Canada">{{Cite web |title=Voting Counts: Electoral Reform for Canada |url=http://publications.gc.ca/collections/Collection/J31-61-2004E.pdf |publisher=Law Commission of Canada |year=2004}}</ref> Az arányos képviselet említésre méltó hátránya, hogy a többmandátumos körzetek bővülésével ez a kapcsolat gyengül.<ref name="ideaEsd" /> A körzetek nélküli pártlistás rendszerekben, például Hollandiában és Izraelben, a képviselők és választóik közötti földrajzi kapcsolat gyengének tekinthető, de bizonyos pártok számára azonban jelentős szerepet játszik. Mégis a viszonylag kisméretű többmandátumos körzeteknél, különösen az STV rendszernél vannak ellenérvek is: a választók körülbelül 90%-a konzultálhat azzal a képviselővel, akire szavazott, akit esetleg szimpatikusabbnak tart a problémájában. Ilyen esetekben néha azzal érvelnek, hogy a választópolgárok és a képviselők valójában szorosabb kapcsolatban állnak egymással arányos rendszer alatt;<ref name="DMstvPdf">{{Cite web |author=Mollison |first=Denis |title=Fair votes in practice STV for Westminster |url=http://www.macs.hw.ac.uk/~denis/signif.pdf |publisher=[[Heriot Watt University]] |accessdate=3 June 2014}}</ref><ref name="amyRCNV">{{Hivatkozás/Könyv |last=Amy |first=Douglas J |title=Real Choices / New Voices, How Proportional Representation Elections Could Revitalize American Democracy |date=2002 |publisher=[[Columbia University Press]] |isbn=9780231125499}}</ref> sőt, a a több képviselőjük közül szakértelmük alapján is választhatnak, nem csak földrajzi alapon.<ref name="amyRCNV" /><ref name="ersSTV">{{Cite web |title=Single Transferable Vote |url=https://www.electoral-reform.org.uk/voting-systems/types-of-voting-system/single-transferable-vote/ |publisher=[[Electoral Reform Society]] |accessdate=28 July 2014}}</ref> A többmandátumos körzetekkel a prominens jelölteknek több lehetőségük mandátumot szerezni saját választókerületükben, amit ismernek és hitelesen tudnak képviselni. Kevésbé valószínű, hogy erős ösztönzés lenne arra, hogy "ejtőernyővel ejtsék őket" olyan választókerületekbe, ahol idegenek, és így kevésbé ideális képviselők legyen (amit többségi rendszerekben pártok biztosan nyerhető körzetekben megtehetnek).<ref name="humphreys">{{Hivatkozás/Könyv |last=Humphreys |first=John H |title=Proportional Representation, A Study in Methods of Election |url=https://archive.org/details/proportionalrepr00humpuoft |date=1911 |publisher=Methuen & Co.Ltd |location=London}}</ref> A vegyes arányos rendszerek egyéni körzeteket is foglalnak magukban, hogy megőrizzék a kapcsolatot a választópolgárok és a képviselők között.<ref name="ideaEsd" /> Mivel azonban a mandátumok akár fele listás is lehet, a körzetek szükségszerűen akár kétszer akkorák, mint egy tisztán többségi rendszerben, ahol minden képviselő egymandátumos körzeteket képvisel.<ref name="hansard1976" />

Az akadémikusok egyetértenek abban, hogy az arányosságot leginkább a választókerület [[választókerület|nagysága]], a körzetből megválasztott képviselők száma befolyásolja. Az arányosság a nagyságrend növekedésével javul.<ref name="ideaEsd">{{Cite web |title=Electoral System Design: the New International IDEA Handbook |url=https://www.idea.int/publications/catalogue/electoral-system-design-new-international-idea-handbook |publisher=[[International Institute for Democracy and Electoral Assistance]] |accessdate=9 April 2014 |year=2005}}</ref> Egyes tudósok nagyjából négy-nyolc képviselői körből álló szavazóköreket javasolnak, amelyek az arányos rendszerekhez képest általában kicsinek számítanak.<ref name="CareyElecSweetSpot">{{Cite journal|author=Carey|first=John M.|title=The Electoral Sweet Spot: Low-Magnitude Proportional Electoral Systems|journal=[[American Journal of Political Science]]|date=2011|volume=55|issue=2|pages=383–397|doi=10.1111/j.1540-5907.2010.00495.x|url=http://eprints.lse.ac.uk/25125/1/PSPE_WP1_09_%28LSERO%29.pdf}}</ref>

Az egyik véglet, a [[Chile|Chilében]] 1989 és 2013 között alkalmazott [[Binomiális szavazás|binomiális választási rendszer]]<ref>{{Cite news|url=https://www.economist.com/news/americas/21643216-new-voting-system-should-liven-up-politics-tie-breaker|title=Electoral reform in Chile: Tie breaker|work=The Economist|date=14 February 2015|accessdate=11 April 2018}}</ref> egy névlegesen arányos nyílt listás rendszer, kétmandátumos körzeteket tartalmaz. Mivel ez a rendszer várhatóan a legtöbb kerületben a két legnagyon politikai blokk egy-egy jelöltjének megválasztását eredményezi, általában nem tekintik arányosnak.<ref name="ideaEsd">{{Cite web |title=Electoral System Design: the New International IDEA Handbook |url=https://www.idea.int/publications/catalogue/electoral-system-design-new-international-idea-handbook |publisher=[[International Institute for Democracy and Electoral Assistance]] |accessdate=9 April 2014 |year=2005}}</ref>

A másik véglet, ahol a körzet az egész országot átfogja (és alacsony választási küszöb mellett a politikai pártok igen arányos képviselete lehetségek), a pártok több kisebbségi és női jelölt jelölésével (listára állításával) vonzerejüket szélesítik.<ref name="ideaEsd">{{Cite web |title=Electoral System Design: the New International IDEA Handbook |url=https://www.idea.int/publications/catalogue/electoral-system-design-new-international-idea-handbook |publisher=[[International Institute for Democracy and Electoral Assistance]] |accessdate=9 April 2014 |year=2005}}</ref>

Az STV 1921-es írországi bevezetése után a körzetek nagysága lassan csökkent, ahogy egyre több hárommandátumos választókerületet határoztak meg, ami a domináns [[Fianna Fáil]] javára vált, egészen 1979-ig, amikor a tendenciát megfordítva független határbizottság jött létre.<ref name="laver">{{Cite web |author=Laver |first=Michael |title=A new electoral system for Ireland? |url=http://www.tcd.ie/policy-institute/assets/pdf/BP2_Laver_Electoral_System.pdf |publisher=The Policy Institute, [[Trinity College (Dublin)]] |year=1998}}</ref> 2010-ben a parlament alkotmányügyi bizottsága minimum négyes nagyságrendet javasolt.<ref>{{Cite web |title=Joint Committee on the Constitution |url=http://www.oireachtas.ie/viewdoc.asp?fn=/documents/Committees30thDail/J-Constitution/Report_2008/20100722.pdf |publisher=Houses of the [[Oireachtas]] |date=July 2010}}</ref> Mindazonáltal a viszonylag alacsony nagyságrend ellenére Írország általában véve nagyon arányos eredményeket ért el.<ref name="ideaEsd">{{Cite web |title=Electoral System Design: the New International IDEA Handbook |url=https://www.idea.int/publications/catalogue/electoral-system-design-new-international-idea-handbook |publisher=[[International Institute for Democracy and Electoral Assistance]] |accessdate=9 April 2014 |year=2005}}</ref> {{Rp|73}}

A FairVote STV-tervében az [[Az Amerikai Egyesült Államok Képviselőháza|Egyesült Államok Képviselőháza számára]] három-öt tagú szuperkörzeteket javasolnak.<ref>{{Cite web |title=National projections |url=http://www.fairvote.org/assets/UnitedStates2014.pdf |work=Monopoly Politics 2014 and the Fair Voting Solution |publisher=[[FairVote]] |accessdate=9 July 2014 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20150924010019/http://www.fairvote.org/assets/UnitedStates2014.pdf |archivedate=2015-09-24 }}</ref>

Mollison professzornak az Egyesült Királyságban alkalmazandó STV tervében többnyire négy- és öttagú körzeteket használnak, három és hat székhelyű körzetet használnak, ha szükséges, hogy illeszkedjenek a meglévő határokhoz, és még két- és egytagú körzeteket is alkalmaznak, ahol a földrajzi helyzet úgy kívánja.<ref name="DMstvPdf">{{Cite web |author=Mollison |first=Denis |title=Fair votes in practice STV for Westminster |url=http://www.macs.hw.ac.uk/~denis/signif.pdf |publisher=[[Heriot Watt University]] |accessdate=3 June 2014}}</ref>

A [[választási küszöb]] a mandátum elnyeréséhez szükséges minimális szavazatarány. Minél alacsonyabb a küszöb, annál nagyobb arányban járulnak hozzá a képviselők megválasztásához a szavazatok, és annál kisebb az elveszett szavazatok aránya.<ref name="ideaEsd">{{Cite web |title=Electoral System Design: the New International IDEA Handbook |url=https://www.idea.int/publications/catalogue/electoral-system-design-new-international-idea-handbook |publisher=[[International Institute for Democracy and Electoral Assistance]] |accessdate=9 April 2014 |year=2005}}</ref>

Minden választási rendszernek vannak küszöbei, vagy formálisan meghatározottak, vagy a választás paramétereinek matematikai következményeként.<ref name="ideaEsd">{{Cite web |title=Electoral System Design: the New International IDEA Handbook |url=https://www.idea.int/publications/catalogue/electoral-system-design-new-international-idea-handbook |publisher=[[International Institute for Democracy and Electoral Assistance]] |accessdate=9 April 2014 |year=2005}}</ref>

A formális küszöb általában megköveteli, hogy a pártok a szavazatok bizonyos százalékát megszerezzék ahhoz, hogy mandátumot szerezzenek a pártlistákról. Németországban és Új-Zélandon (mindketttőmindkettő [[Vegyes arányos képviseleti rendszer|vegyes arányos rendszer]]) a küszöb a nemzeti szavazatok 5%-a, de a küszöb nem vonatkozik azokra a pártokra, amelyek minimális számú választókerületi mandátumot szereznek (Németországban hármat, Új-Zélandon egyet). Törökország 10%-os, Hollandia 0,67%-os küszöböt határoz meg.<ref name="ideaEsd">{{Cite web |title=Electoral System Design: the New International IDEA Handbook |url=https://www.idea.int/publications/catalogue/electoral-system-design-new-international-idea-handbook |publisher=[[International Institute for Democracy and Electoral Assistance]] |accessdate=9 April 2014 |year=2005}}</ref> Izrael 1%-ról (1992 előtt) 1,5%-ra (2004-ben), 2%-ra (2006-ban), majd 2014-ben 3,25%-ra <ref>{{Cite news|author=Lubell|first=Maayan|title=Israel ups threshold for Knesset seats despite opposition boycott|url=https://www.reuters.com/article/us-israel-knesset-idUSBREA2A0MX20140311|accessdate=10 July 2014|publisher=[[Thomson Reuters]]|date=March 11, 2014}}</ref> emelte a küszöböt.

Az STV választásokon az első preferenciás szavazatok között a kvóta (pl. szavazatok/(mandátumok+1)) megszerzése biztosítja a választást. Azonban azok a jelöltek, akik elég második (és harmadik, stb.) preferenciálist magukénak tudhatnak is reménykedhetnek abban, hogy az akár bejutnak akár az első preferencia szavazatok között a kvótának csak felével is. Így egy hatfős körzetben az elsőbbségi szavazatok 7,14%-a lenne az effektív küszöb (100/(6+1)/2).<ref name="DMstvPdf">{{Cite web |author=Mollison |first=Denis |title=Fair votes in practice STV for Westminster |url=http://www.macs.hw.ac.uk/~denis/signif.pdf |publisher=[[Heriot Watt University]] |accessdate=3 June 2014}}</ref> A második preferenciák vonzásának szükségessége hajlamos a konszenzusra és a hátrányos szélsőségekre.

Az STV-ben azonban a túl sok jelölt állítása kontraproduktív lehet, megosztva az első preferenciás szavazatokat, és lehetővé teszi a jelöltek kiesését, mielőtt más kieső jelöltek szavazatait megkapnák. A 2007-es skót helyhatósági választások egyik egyházközségében erre találtak példát, ahol a [[Munkáspárt (Egyesült Királyság)|Munkáspárt]] három jelöltet állítva csak egy mandátumot szerzett, míg esetleg kettőt is nyerhettek volna.<ref name="DMstvPdf">{{Cite web |author=Mollison |first=Denis |title=Fair votes in practice STV for Westminster |url=http://www.macs.hw.ac.uk/~denis/signif.pdf |publisher=[[Heriot Watt University]] |accessdate=3 June 2014}}</ref> Ugyanez a hatás járulhatott hozzá [[Fianna Fáil]] összeomlásához a 2011-es ír választásokon .<ref>{{Cite web |author=O'Kelly |first=Michael |title=The fall of Fianna Fáil in the 2011 Irish general election |url=http://www.significancemagazine.org/details/webexclusive/1048883/The-fall-of-Fianna-Fail-in-the-2011-Irish-general-election.html |work=[[Significance (magazine)|Significance]] |publisher=[[Royal Statistical Society]], [[American Statistical Association]] |archiveurl=https://archive.today/20140806103006/http://www.significancemagazine.org/details/webexclusive/1048883/The-fall-of-Fianna-Fail-in-the-2011-Irish-general-election.html |archivedate=2014-08-06}}</ref>

Az [[elnöki rendszer]]ben az elnököt a parlamenttől függetlenül választják meg. Következésképpen lehetséges egy [[Megosztott kormányzás|kohabitáció,]] amikor a parlament és az elnök ellentétes nézeteket vall, és egyensúlyba kívánja hozni egymás befolyását. Az arányos rendszer azonban sok kisebb párt koalícióinak kormányzását részesíti előnyben, amelyek kompromisszumos és tárgyalási témákat igényelnek.  Következésképpen ezeknek a koalícióknak nehézségeik adódhatnak az elnöki befolyás elleni egységes front fellépésében, ami egyensúlyhiányhoz vezet e két hatalom között. Arányosan megválasztott képviselőház esetén az elnök felkarolhat bizonyos politikai kérdéseket. 

Az egyetlen (vagy egyéni) átruházható szavazat (STV), amelyet néha rangsorolásos választási szavazásnak is neveznek,<ref name="fairVoteFairRep">{{Cite web |title=Fair Voting/Proportional Representation |url=http://www.fairvote.org/reforms/fair-representation-voting/ |publisher=[[FairVote]] |accessdate=9 April 2014 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20151208110830/http://www.fairvote.org/reforms/fair-representation-voting/ |archivedate=2015-12-08 }}</ref><ref name="amyHist">{{Cite web |author=Amy |first=Douglas J |title=A Brief History of Proportional Representation in the United States |url=http://archive.fairvote.org/?page=647 |publisher=[[FairVote]] |accessdate=16 October 2015}}</ref> egy [[Preferenciális szavazás|rangsorolt rendszer]]: a választók preferencia szerint rangsorolják a jelölteket. A választókerületek általában három-hét képviselőt választanak. A számlálás ciklikus, a jelöltek megválasztásával vagy kizárásával, valamint a szavazatok átadásával mindaddig, amíg az összes mandátum be nem töltődik. Azt a jelöltet választják meg, aki eléri a [[Csökkenő kvóta|kvótát]], vagyis azt a minimális szavazatot, amely garantálja mandátumot. A jelölt többletszavazatait (a kvótán felülieket) a szavazók preferenciája szerint értékük töredékéért adják át más jelölteknek. Ha egyetlen jelölt sem éri el a kvótát, a legkevesebb szavazatot kapott jelölt kiesik, a szavazatok teljes értékben átkerülnek a következő preferenciájába, és a számlálás folytatódik. Számos módszer létezik a szavazatok átadására. Egyes korai, manuális módszerek a többletszavazatokat véletlenszerűen kiválasztott minta alapján vitték át, vagy a többletnek csak egy részét, más újabb módszerek az összes szavazatot értékük töredékéért (a többlet osztva a jelölt eredményével) adták át, de szükség lehet számítógép használatára. Előfordulhat, hogy egyes módszerek nem pontosan ugyanazt az eredményt adják a számlálás megismétlésekor. A már megválasztott vagy kiesett jelölteknek történő áthelyezések kezelésének különböző módjai is vannak, ezekhez is szükség lehet számítógépre.<ref name="tidemanSTV">{{Cite journal|author=Tideman|first=Nicolaus|authorlink=Nicolaus Tideman|date=1995|title=The Single Transferable Vote|journal=Journal of Economic Perspectives|volume=9|issue=1|doi=10.1257/jep.9.1.27|pages=27–38|url=http://www.aeaweb.org/articles.php?doi=10.1257/jep.9.1.27}}</ref><ref>{{Cite journal|author=O’Neill|first=Jeffrey C.|date=July 2006|title=Comments on the STV Rules Proposed by British Columbia|journal=Voting Matters|issue=22|url=http://www.votingmatters.org.uk/ISSUE22/INDEX.HTM|accessdate=10 August 2013}}</ref>

Valójában a módszer egyforma méretű választói csoportokat hoz létre, amelyek tükrözik a választók sokszínűségét, és mindegyik csoportnak van egy képviselője, akire a csoport szavazott. A választók mintegy 90%-ának van olyan képviselője, akit elsőként preferált. A választók tetszőleges szempontok alapján választhatnak jelölteket, az arányosság implicit.<ref name="DMstvPdf">{{Cite web |author=Mollison |first=Denis |title=Fair votes in practice STV for Westminster |url=http://www.macs.hw.ac.uk/~denis/signif.pdf |publisher=[[Heriot Watt University]] |accessdate=3 June 2014}}</ref> Politikai pártok nem szükségesek; minden más prominens PR választási rendszer azt feltételezi, hogy a pártok a választók kívánságait tükrözik, ami sokak szerint hatalmat ad a pártoknak.<ref name="tidemanSTV">{{Cite journal|author=Tideman|first=Nicolaus|authorlink=Nicolaus Tideman|date=1995|title=The Single Transferable Vote|journal=Journal of Economic Perspectives|volume=9|issue=1|doi=10.1257/jep.9.1.27|pages=27–38|url=http://www.aeaweb.org/articles.php?doi=10.1257/jep.9.1.27}}</ref> Az STV megfelel a ''[[Arányosság a szilárd koalíciók számára|szilárd koalíciókra vonatkozó]]'' [[A választási rendszerek összehasonlítása|választási rendszer arányossági kritériumának]] – a jelöltek csoportjának szilárd koalíciója a szavazók azon csoportja, amely az összes jelöltet a többiek fölé helyezi – és ezért az arányos képviselet rendszerének tekintik.<ref name="tidemanSTV" /> Az STV-választásokon alkalmazott kiskörzeti nagyságrendet azonban bírálták, mint az arányosságot, különösen akkor, ha több párt versenyez, mint ahány mandátum van,<ref name="forder">{{Hivatkozás/Könyv |last=Forder |first=James |authorlink=James Forder |title=The case against voting reform |date=2011 |publisher=[[Oneworld Publications]] |location=Oxford |isbn=978-1-85168-825-8}}</ref> és az STV-t emiatt néha „kvázi arányos” címkével látták el.<ref name="AusOVC">{{Hivatkozás/Könyv |last=David M. Farrell |title=The Australian Electoral System: Origins, Variations, and Consequences |date=2006 |publisher=[[UNSW Press]] |location=Sydney |isbn=978-0868408583}}</ref> {{Rp|83}}Bár ez igaz lehet, ha a körzeteket elszigetelten vizsgáljuk, az eredmények overall arányosak. Írországban a különösen kis nagyságrendű eredmények „nagyon arányosak”.<ref name="ideaEsd">{{Cite web |title=Electoral System Design: the New International IDEA Handbook |url=https://www.idea.int/publications/catalogue/electoral-system-design-new-international-idea-handbook |publisher=[[International Institute for Democracy and Electoral Assistance]] |accessdate=9 April 2014 |year=2005}}</ref><ref name="ideaGallagher">{{Cite web |title=Ireland: The Archetypal Single Transferable Vote System |url=http://www.community.netidea.com/ccbc/Gallagher.pdf |accessdate=26 October 2014 |author=Gallagher |first=Michael}}</ref> 1997- ben az átlagos nagyságrend 4,0 volt, de nyolc párt kapott képviseletet, közülük négy az országos elsőbbségi szavazatok kevesebb mint 3%-ával. Hat független jelölt is megnyerte a választást.<ref name="laver">{{Cite web |author=Laver |first=Michael |title=A new electoral system for Ireland? |url=http://www.tcd.ie/policy-institute/assets/pdf/BP2_Laver_Electoral_System.pdf |publisher=The Policy Institute, [[Trinity College (Dublin)]] |year=1998}}</ref> STV is leírták, mint a most arányos rendszerben.<ref name="AusOVC" /> {{Rp|83}}A rendszer hajlamos hátráltatni a szélsőséges jelölteket, mert a preferenciák megszerzéséhez és választási esélyeik javításához a jelölteknek saját támogatói körükön túl kell szavazniuk, és így moderálniuk kell nézeteiket.<ref>{{Cite news|title=Referendum 2011: A look at the STV system|url=http://www.nzherald.co.nz/nz/news/article.cfm?c_id=1&objectid=10762976|publisher=The New Zealand Herald|date=1 Nov 2011|accessdate=21 Nov 2014|work=[[The New Zealand Herald]]}}</ref> Ezzel szemben a széles körben elismert jelöltek viszonylag kevés első preferenciával nyerhetnek választást, ha erős alárendelt preferencia támogatást élveznek.<ref name="DMstvPdf" />

A legjelentősebb vegyes kompenzációs rendszer a '''[[vegyes arányos képviseleti rendszer]]''' (MMP). Egyesíti az egykörzeti szavazást, általában az [[Egyszerű többségi szavazás|első helyen végzett]] szavazást, a kompenzáló regionális vagy országos pártlistás szavazattal. Tegyük fel például, hogy egy párt 10 egyéni választókerületben mandátumot relatív többségi rendszerben, de összesen 15 mandátumra van szüksége ahhoz, hogy megszerezze a választott testület arányos részét. Egy teljesen arányos vegyes kompenzációs rendszer 5 kompenzációs (PR) mandátummal járna ennek a pártnak, 10-ről 15-re emelve a párt mandátumát. Az MMP képes arányos vagy mérsékelten arányos választási eredményeket produkálni, számos tényezőtől függően, például az FPTP-helyek és a PR-helyek arányától, a [[Kinyúló ülés|többletmandátumok]] pótlására szolgáló extra kompenzációs helyek meglététől vagy hiányától és a választási küszöböktől.<ref name="IfesElecSys">{{Cite web |title=Electoral Systems and the Delimitation of Constituencies |url=http://www.ifes.org/publications/electoral-systems-and-delimitation-constituencies |date=2 Jul 2009 |publisher=[[International Foundation for Electoral Systems]]}}</ref><ref name="MoserMixedElec">{{Cite journal|title=Mixed electoral systems and electoral system effects: controlled comparison and cross-national analysis|url=https://archive.org/details/sim_electoral-studies_2004-12_23_4/page/575|date=December 2004|volume=23|issue=4|pages=575–599|author=Moser|first=Robert G.|doi=10.1016/S0261-3794(03)00056-8|journal=Electoral Studies}}</ref><ref name="MassicotteMixedElecSys">{{Cite journal|title=Mixed electoral systems: a conceptual and empirical survey|url=https://archive.org/details/sim_electoral-studies_1999-09_18_3/page/341|date=September 1999|volume=18|issue=3|pages=341–366|author=Massicotte|first=Louis|doi=10.1016/S0261-3794(98)00063-8|journal=Electoral Studies}}</ref> A német [[Bundestag]] számára találták ki a második világháború után, és átterjedt [[Lesotho|Lesotho-ra]], [[Bolívia|Bolíviára]] és [[Új-Zéland]]ra . A rendszert a [[Wales Parlamentje|walesi]] és [[Skót Közgyűlés|skót]] választásokon is használják, ahol kiegészítő tagrendszernek (additional member system) nevezik.<ref name="DouglasHowPrElecWork">{{Cite web |author=Amy |first=Douglas J |title=How Proportional Representation Elections Work |url=http://www.fairvote.org/how_proportional_representation_elections_work |publisher=[[FairVote]] |accessdate=26 October 2017}}</ref><ref name="ersAMS">{{Cite web |title=Additional Member System |url=http://www.electoral-reform.org.uk/additional-member-system |publisher=[[Electoral Reform Society]] |accessdate=16 October 2015}}</ref>

Balinski egy másik változatot javasolt, a '''[[Biproporcionális mandátumelosztás|tisztességes többségi szavazást]]''' (FMV) az egygyőztes többségi választási rendszerek, különösen az [[Az Amerikai Egyesült Államok Képviselőháza|Egyesült Államok Képviselőházánál]] használt rendszer felváltására. Az FMV úgy vezeti be az arányosságot, hogy nem változtat a szavazás módján, a mandátumok számán vagy a – esetleg gerrymandered – kerület határait. [[Az Amerikai Egyesült Államok államai|A mandátumokat állami]] szinten arányosan osztanák el a pártok között.<ref name="balinskiFMV">{{Cite journal|author=Balinski|first=Michel|authorlink=Michel Balinski|date=February 2008|title=Fair Majority Voting (or How to Eliminate Gerrymandering)|journal=The American Mathematical Monthly|volume=115|issue=2|pages=97–113|doi=10.1080/00029890.2008.11920503|url=http://www.maa.org/programs/maa-awards/writing-awards/fair-majority-voting-or-how-to-eliminate-gerrymandering|accessdate=10 August 2014}}</ref> [[Az Egyesült Királyság parlamentje|Az Egyesült Királyság parlamentjére]] vonatkozó javaslatban, amelynek megválasztását több párt is megtámadja, a szerzők megjegyzik, hogy a paramétereket a választók számára elfogadhatónak tartott arányosság tetszőleges mértékére lehet hangolni. A kisebb pártok megválasztása érdekében számos választókerületben részesülnének a választókerületben negyedik vagy akár ötödik helyezett jelöltek. – Valószínűleg nem elfogadható a választók számára, vallják be a szerzők – de ez a hatás jelentősen csökkenthető egy harmadik, regionális felosztási szint beépítésével vagy minimális küszöbértékek meghatározásával.<ref>{{Cite journal|author=Akartunali|first=Kerem|date=January 2014|title=Network Models and Biproportional Apportionment for Fair Seat Allocations in the UK Elections|url=http://personal.strath.ac.uk/kerem.akartunali/research/Voting_preprint.pdf|publisher=[[University of Strathclyde]]|accessdate=10 August 2014}}</ref>

Az ''asset voting'' rendszerében <ref name="smithMultisurv">{{Cite web |author=Smith |first=Warren |title=Comparative survey of multiwinner election methods |url=http://rangevoting.org/WarrenSmithPages/homepage/multisurv.pdf |date=18 June 2006}}</ref><ref name="smithAssetMultiwin">{{Cite web |author=Smith |first=Warren |title="Asset voting" scheme for multiwinner elections |url=http://rangevoting.org/WarrenSmithPages/homepage/multiwin.pdf |date=8 March 2005}}</ref> a választók a jelöltekre szavaznak, majd a jelöltek tárgyalnak egymással, és átcsoportosítják a szavazatokat egymás között. Ilyen rendszer már [[Lewis Carroll]] is javasolt 1884-ben <ref>{{Cite web |url=https://archive.org/details/ThePrinciplesOfParliamentaryRepresentation |title=The Principles of Parliamentary Representation |author=Dodgson |first=Charles |date=1884 |publisher=London: Harrison and Sons |accessdate=28 June 2019 |quote=The Elector must understand that, in giving his vote to ''A'', he gives it to him as his absolute property, to use for himself, or to transfer to other Candidates, or to leave unused.}}</ref> és a közelmúltban Warren D. Smith és Forest Simmons önállóan fedezték fel és terjesztették ki.<ref name="smithAssetWeb">{{Cite web |author=Smith |first=Warren |title=Asset voting – an interesting and very simple multiwinner voting system |url=http://rangevoting.org/Asset.html |accessdate=4 April 2016}}</ref> Ez a módszer a jelöltekre preferenciáit a szavazóik száma szerint súlyozza.

A pártlistás arányos képviseleti rendszert 1878-ban [[Victor D'Hondt]] dolgozta ki és írt le Belgiumban, amely az első ország lett, amely 1900-ban nemzeti parlamentjében elfogadta a listás PR-t. A D'Hondt-féle helykiosztási módszer, a [[D’Hondt-módszer|D'Hondt-módszer]] még mindig széles körben használatos. Néhány svájci kanton (1890-től Ticinóval kezdődően) már Belgium előtt is alkalmazta a rendszert. Az utópisztikus szocialista Victor Keepant hasonló rendszert dolgozott ki egy 1892-es könyvében. Sok európai ország hasonló rendszert alkalmazott az első világháború alatt vagy azt követően. A pártlistás arányos rendszer kedveltté vált [[A kontinens|a kontinensen,]] mert a választási listák használata, a [[Pártlistás blokkszavazás|scrutin de list]] már elterjedt volt. Ezzel szemben az angol nyelvterületen általában az STV-t prefereálták, mert inkább volt hagyománya az egyéni jellegű választásoknak.<ref name="humphreys">{{Hivatkozás/Könyv |last=Humphreys |first=John H |title=Proportional Representation, A Study in Methods of Election |url=https://archive.org/details/proportionalrepr00humpuoft |date=1911 |publisher=Methuen & Co.Ltd |location=London}}</ref>

Az STV-t jelenleg a parlament két alsóháza, Írország 1922-es [[Ír Szabadállam|függetlensége óta (Ír Szabad Államként]] <ref name="ideaGallagher">{{Cite web |title=Ireland: The Archetypal Single Transferable Vote System |url=http://www.community.netidea.com/ccbc/Gallagher.pdf |accessdate=26 October 2014 |author=Gallagher |first=Michael}}</ref> és Málta 1921 óta, jóval az 1966-os függetlenség előtt használják <ref name="AceMalta">{{Cite web |title=Malta: Single-Transferable Vote with Some Twists |date=1997 |author=Hirczy de Miño |first=Wolfgang |url=http://aceproject.org/regions-en/countries-and-territories/MT/case-studies/malta-single-transferable-vote-with-some-twists-1997 |publisher=[[ACE Electoral Knowledge Network]] |accessdate=5 Dec 2014}}</ref> Írországban a Fianna Fáil kormányok két kísérletet tettek az STV eltörlésére, és a „[[Egyszerű többségi szavazás|First Past the Post]] ” relatív többség rendszer leváltására. Mindkét kísérletet elutasították a választók az 1959-ben és 1968-ban tartott népszavazáson. . Az STV-t minden más írországi választáson is használják, beleértve az elnöki választást is,

Használják az észak-ír országgyűlésben, valamint az európai és helyi hatóságoknál, a skót helyi hatóságoknál, egyes új-zélandi és ausztrál hatóságoknál,<ref name="ersSTV">{{Cite web |title=Single Transferable Vote |url=https://www.electoral-reform.org.uk/voting-systems/types-of-voting-system/single-transferable-vote/ |publisher=[[Electoral Reform Society]] |accessdate=28 July 2014}}</ref> a tasmán (1907 óta) és az ausztrál fővárosi terület ''gyűlésénél is'', ahol a módszer Hare-ként ismert. ''Clark'',<ref name="prsaHC">{{Cite web |title=The Hare-Clark System of Proportional Representation |url=http://www.prsa.org.au/hareclar.htm |publisher=Proportional Representation Society of Australia |accessdate=21 Nov 2014}}</ref> és a [[Cambridge (Massachusetts)|Massachusetts állambeli Cambridge]] városi tanácsa (1941 óta).<ref name="amyHist">{{Cite web |author=Amy |first=Douglas J |title=A Brief History of Proportional Representation in the United States |url=http://archive.fairvote.org/?page=647 |publisher=[[FairVote]] |accessdate=16 October 2015}}</ref><ref name="cambridgePlanE">{{Cite web |title=Adoption of Plan E |url=http://www.cambridgema.gov/election/programsandservices/cambridgemunicipalelections/Cambridge-City-Charter/adoptionofplane.aspx |work=Welcome to the City of Cambridge |publisher=City of Cambridge, MA |accessdate=25 November 2014 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20141213015655/http://www.cambridgema.gov/election/programsandservices/cambridgemunicipalelections/Cambridge-City-Charter/adoptionofplane.aspx |archivedate=13 December 2014}}</ref>

A PR-t a világ 33 legerősebb, legalább kétmilliós lakosságú demokráciájának többsége használja; csak hat használ többségi rendszert ([[kétfordulós választási rendszer|kétfordulós]] vagy [[Azonnali lefutású szavazás|azonnali többfordulós választás]] ) a törvényhozó gyűlésre, négyen [[Árokrendszer (választási rendszerek)|párhuzamos rendszert]], 23 pedig PR-t.<ref>{{Cite web |title=Proportional Representation in Most Robust Democracies |url=http://www.fairvote.org/proportional_representation_in_most_robust_democracies |work=Fair Vote: The Center for Voting And Democracy |accessdate=9 October 2017}}</ref> A PR uralja Európát, beleértve Németországot, valamint Észak- és Kelet-Európa nagy részét; [[Európai Parlament|európai parlamenti]] választásokon is használják. Franciaország a második világháború végén átvette a PR-t, de 1958-ban elvetette; 1986-ban parlamenti választásokon használták. [[Svájc]]ban alkalmazzák a legelterjedtebben az arányos képviseletet, amely nem csak a nemzeti törvényhozók és helyi tanácsok, hanem az összes helyi végrehajtó testület megválasztásának rendszere. A PR kevésbé elterjedt az angol nyelvterületen; [[Málta]] és [[Ír-sziget|Írország]] az STV-t használja a törvényhozók megválasztására. [[Ausztrália (ország)|Ausztrália]] a szenátusi választásokhoz használja. [[Új-Zéland]] 1993-ban fogadta el az MMP-t. Az Egyesült Királyság, Kanada és India azonban pluralitási (First Past the Post) rendszert használ a törvényhozási választásokhoz. [[Kanada|Kanadában az]] STV-t használták a tartományi törvényhozók megválasztására [[Alberta (tartomány)|Albertában]] 1926 és 1955 között, valamint [[Manitoba|Manitobában]] 1920 és 1953 között. Mindkét tartományban az alternatív szavazást (AV) alkalmazták a vidéki területeken. [[Egyszerű többségi szavazás|Albertában a domináns párt politikai előnyök miatt fogadta újra az első múltat]], Manitobában pedig Winnipeg alulreprezentáltsága volt a tartományi törvényhozásban.<ref>{{Cite web |author=Jansen |first=Harold John |title=The Single Transferable Vote in Alberta and Manitoba |url=http://www.collectionscanada.gc.ca/obj/s4/f2/dsk2/tape15/PQDD_0004/NQ29051.pdf |work=[[Library and Archives Canada]] |publisher=University of Alberta |accessdate=23 March 2015 |date=1998}}</ref>

Sok politológus azzal érvel, hogy a PR-t a jobboldali pártok a választójog bővülése, a demokratizálódás és a munkáspártok térnyerése közepette túlélési stratégiaként fogadták el. Stein Rokkan egy 1970-es tanulmány szerint a jobboldali pártok úgy döntöttek, hogy a PR-t alkalmazzák, hogy túléljenek egymással versengő pártként olyan helyzetekben, amikor a jobboldali pártok nem voltak elég egységesek ahhoz, hogy többségi rendszerben létezzenek.<ref>{{Hivatkozás/Könyv |last=Rokkan |first=Stein |title=Citizens, elections, parties: approaches to the comparative study of the processes of development |url=https://archive.org/details/citizenselection0000rokk |date=1970 |publisher=McKay |language=en}}</ref> Ezt az érvelést Carles Boix formalizálta és támogatta egy 1999-es tanulmányában.<ref>{{Cite journal|author=Boix|first=Carles|date=1999|title=Setting the Rules of the Game: The Choice of Electoral Systems in Advanced Democracies|url=https://archive.org/details/sim_american-political-science-review_1999-09_93_3/page/609|journal=The American Political Science Review|volume=93|issue=3|pages=609–624|doi=10.2307/2585577|issn=0003-0554}}</ref> Amel Ahmed megjegyzi, hogy a PR elfogadása előtt sok választási rendszer többségi szabályon alapult, és ezek a rendszerek a jobboldali pártok felszámolását kockáztatták azokon a területeken, ahol a munkásosztály nagy létszámú volt. Ezért azt állítja, hogy a jobboldali pártok a PR-t fogadták el, hogy biztosítsák, hogy a választójog bővülése közepette erős politikai erőként fennmaradjanak.<ref>{{Hivatkozás/Könyv |last=Ahmed |first=Amel |title=Democracy and the Politics of Electoral System Choice: Engineering Electoral Dominance |url=http://ebooks.cambridge.org/ref/id/CBO9781139382137 |date=2012 |publisher=Cambridge University Press |location=Cambridge |isbn=9781139382137 |doi=10.1017/cbo9781139382137 }}{{Halott link|url=http://ebooks.cambridge.org/ref/id/CBO9781139382137 |date=2022-11 }}</ref>

|Kétszintű pártlistás arányos rendszer, 4% nemzeti küszöb, 12% körzetekben