fejetlenség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

fejetlen +‎ -ség

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈfɛjɛtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: fe‧jet‧len‧ség

Noun

[edit]

fejetlenség (usually uncountable, plural fejetlenségek)

  1. disorder, anarchy, confusion, chaos
    Synonyms: káosz, összevisszaság, zűrzavar

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative fejetlenség fejetlenségek
accusative fejetlenséget fejetlenségeket
dative fejetlenségnek fejetlenségeknek
instrumental fejetlenséggel fejetlenségekkel
causal-final fejetlenségért fejetlenségekért
translative fejetlenséggé fejetlenségekké
terminative fejetlenségig fejetlenségekig
essive-formal fejetlenségként fejetlenségekként
essive-modal
inessive fejetlenségben fejetlenségekben
superessive fejetlenségen fejetlenségeken
adessive fejetlenségnél fejetlenségeknél
illative fejetlenségbe fejetlenségekbe
sublative fejetlenségre fejetlenségekre
allative fejetlenséghez fejetlenségekhez
elative fejetlenségből fejetlenségekből
delative fejetlenségről fejetlenségekről
ablative fejetlenségtől fejetlenségektől
non-attributive
possessive - singular
fejetlenségé fejetlenségeké
non-attributive
possessive - plural
fejetlenségéi fejetlenségekéi
Possessive forms of fejetlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fejetlenségem fejetlenségeim
2nd person sing. fejetlenséged fejetlenségeid
3rd person sing. fejetlensége fejetlenségei
1st person plural fejetlenségünk fejetlenségeink
2nd person plural fejetlenségetek fejetlenségeitek
3rd person plural fejetlenségük fejetlenségeik

Further reading

[edit]