cékla

See also: čekla and čeklā

Hungarian

cékla

Etymology

Borrowed from a Slavic language, perhaps from South Slavic, from Ancient Greek σεῦκλον (seûklon). Compare Serbo-Croatian cvekla or Slovak cvikla.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡seːklɒ]
• Hyphenation: cék‧la
• Rhymes: -lɒ

Noun

cékla (plural céklák)

1. red beet (Beta vulgaris)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	cékla	céklák
accusative	céklát	céklákat
dative	céklának	cékláknak
instrumental	céklával	céklákkal
causal-final	cékláért	céklákért
translative	céklává	céklákká
terminative	cékláig	céklákig
essive-formal	céklaként	céklákként
essive-modal	—	—
inessive	céklában	céklákban
superessive	céklán	céklákon
adessive	céklánál	cékláknál
illative	céklába	céklákba
sublative	céklára	céklákra
allative	céklához	céklákhoz
elative	céklából	céklákból
delative	cékláról	céklákról
ablative	céklától	cékláktól
non-attributive possessive - singular	cékláé	cékláké
non-attributive possessive - plural	cékláéi	céklákéi

Possessive forms of cékla
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	céklám	cékláim
2nd person sing.	céklád	cékláid
3rd person sing.	céklája	céklái
1st person plural	céklánk	cékláink
2nd person plural	céklátok	cékláitok
3rd person plural	céklájuk	cékláik

Derived terms

• céklás

 

Compound words

• céklagyökér
• céklaleves
• céklalevél
• céklalé
• céklapiros
• céklarépa
• céklaszelet
• céklaszín
• céklaszínű
• céklatermés
• céklavörös

 

Further reading

• cékla in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• cékla in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).