féktelen

Hungarian

fék (“brake”) +‎ -telen (“-less, without”, adjective-forming suffix)

féktelen (comparative féktelenebb, superlative legféktelenebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	féktelen	féktelenek
accusative	féktelent	fékteleneket
dative	féktelennek	fékteleneknek
instrumental	féktelennel	féktelenekkel
causal-final	féktelenért	féktelenekért
translative	féktelenné	féktelenekké
terminative	féktelenig	féktelenekig
essive-formal	féktelenként	féktelenekként
essive-modal	féktelenül	—
inessive	féktelenben	féktelenekben
superessive	féktelenen	fékteleneken
adessive	féktelennél	fékteleneknél
illative	féktelenbe	féktelenekbe
sublative	féktelenre	féktelenekre
allative	féktelenhez	féktelenekhez
elative	féktelenből	féktelenekből
delative	féktelenről	féktelenekről
ablative	féktelentől	féktelenektől
non-attributive possessive - singular	féktelené	fékteleneké
non-attributive possessive - plural	féktelenéi	féktelenekéi