elképeszt

Hungarian

Etymology

From el- +‎ képeszt, from kép (“face”) +‎ -eszt (causative verb-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlkeːpɛst]
• Hyphenation: el‧ké‧peszt
• Rhymes: -ɛst

Verb

elképeszt

1. (transitive) to astonish, amaze, nonplus (to surprise greatly with its scale or suddenness)

   Synonyms: meglep, meghökkent, megdöbbent, ámulatba ejt

   Mindig elképeszt, hogy milyen optimista vagy. ― It always amazes me how optimistic you are.

Conjugation

conjugation of elképeszt

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	elképesztek	elképesztesz	elképeszt	elképesztünk	elképesztetek	elképesztenek
		Def.	elképesztem	elképeszted	elképeszti	elképesztjük	elképesztitek	elképesztik
		2nd-p. o.	elképesztelek	―
	Past	Indef.	elképesztettem	elképesztettél	elképesztett	elképesztettünk	elképesztettetek	elképesztettek
		Def.	elképesztettem	elképesztetted	elképesztette	elképesztettük	elképesztettétek	elképesztették
		2nd-p. o.	elképesztettelek	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. el fog képeszteni.
	Archaic Preterit	Indef.	elképeszték	elképesztél	elképeszte	elképeszténk	elképesztétek	elképesztének
		Def.	elképesztém	elképesztéd	elképeszté	elképeszténk	elképesztétek	elképeszték
		2nd-p. o.	elképesztélek	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. elképeszt vala, elképesztett vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	elképesztendek	elképesztendesz	elképesztend	elképesztendünk	elképesztendetek	elképesztendenek
		Def.	elképesztendem	elképesztended	elképesztendi	elképesztendjük	elképesztenditek	elképesztendik
		2nd-p. o.	elképesztendelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	elképesztenék	elképesztenél	elképesztene	elképesztenénk	elképesztenétek	elképesztenének
		Def.	elképeszteném	elképesztenéd	elképesztené	elképesztenénk (or elképesztenők)	elképesztenétek	elképesztenék
		2nd-p. o.	elképesztenélek	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. elképesztett volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	elképesszek	elképessz or elképesszél	elképesszen	elképesszünk	elképesszetek	elképesszenek
		Def.	elképesszem	elképeszd or elképesszed	elképessze	elképesszük	elképesszétek	elképesszék
		2nd-p. o.	elképesszelek	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. elképesztett légyen
Infinitive	elképeszteni		elképesztenem	elképesztened	elképesztenie	elképesztenünk	elképesztenetek	elképeszteniük
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	elképesztés		elképesztő	elképesztett	elképesztendő	elképesztve (elképesztvén)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem képeszt el or el is képeszt.

potential conjugation of elképeszt

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	elképeszthetek	elképeszthetsz	elképeszthet	elképeszthetünk	elképeszthettek	elképeszthetnek
		Def.	elképeszthetem	elképesztheted	elképesztheti	elképeszthetjük	elképeszthetitek	elképeszthetik
		2nd-p. o.	elképeszthetlek	―
	Past	Indef.	elképeszthettem	elképeszthettél	elképeszthetett	elképeszthettünk	elképeszthettetek	elképeszthettek
		Def.	elképeszthettem	elképeszthetted	elképeszthette	elképeszthettük	elképeszthettétek	elképeszthették
		2nd-p. o.	elképeszthettelek	―
	Archaic Preterit	Indef.	elképesztheték	elképeszthetél	elképeszthete	elképesztheténk	elképeszthetétek	elképeszthetének
		Def.	elképeszthetém	elképeszthetéd	elképesztheté	elképesztheténk	elképeszthetétek	elképesztheték
		2nd-p. o.	elképeszthetélek	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. elképeszthet vala, elképeszthetett vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	elképeszthetendek or elképesztandhatok	elképeszthetendesz or elképesztandhatsz	elképeszthetend or elképesztandhat	elképeszthetendünk or elképesztandhatunk	elképeszthetendetek or elképesztandhattok	elképeszthetendenek or elképesztandhatnak
		Def.	elképeszthetendem or elképesztandhatom	elképeszthetended or elképesztandhatod	elképeszthetendi or elképesztandhatja	elképeszthetendjük or elképesztandhatjuk	elképeszthetenditek or elképesztandhatjátok	elképeszthetendik or elképesztandhatják
		2nd-p. o.	elképeszthetendelek or elképesztandhatlak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	elképeszthetnék	elképeszthetnél	elképeszthetne	elképeszthetnénk	elképeszthetnétek	elképeszthetnének
		Def.	elképeszthetném	elképeszthetnéd	elképeszthetné	elképeszthetnénk (or elképeszthetnők)	elképeszthetnétek	elképeszthetnék
		2nd-p. o.	elképeszthetnélek	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. elképeszthetett volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	elképeszthessek	elképeszthess or elképeszthessél	elképeszthessen	elképeszthessünk	elképeszthessetek	elképeszthessenek
		Def.	elképeszthessem	elképeszthesd or elképeszthessed	elképeszthesse	elképeszthessük	elképeszthessétek	elképeszthessék
		2nd-p. o.	elképeszthesselek	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. elképeszthetett légyen
Inf.	(elképeszthetni)		(elképeszthetnem)	(elképeszthetned)	(elképeszthetnie)	(elképeszthetnünk)	(elképeszthetnetek)	(elképeszthetniük)
Positive adjective			elképeszthető	Neg. adj.	elképeszthetetlen	Adv. part.	(elképeszthetve / elképeszthetvén)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem képeszthet el or el is képeszthet.

Related terms

• elképed

 

Further reading

• elképeszt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• elképeszt in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)